Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  2013-12-05   7,053

Amikor erre a riportra készültem, nagyon keveset tudtam az egész Cool Clubról és a TAT tehetség kutató versenyről. Mert, mondjuk meg bátran, aki a mai gazdasági helyzetben fel meri vállalni a tehetségeinket, az vagy egy kicsit flúgos, vagy nincs néki minden kereke a helyén, esetleg egy kicsit őrült... Isten ments, hogy megsértsek bárkit, én csak egy két embert kérdeztem meg a témával kapcsolatban... De kérdezzenek erröl másokat... Emelem kalapom az úriember előtt. Végre valaki zászlajára tűzte a tehetség gondozást.  


Nem magyarországi sztárcsapatokat kell a városokba, falvakba elhozni, hanem a tehetséges fiataljainknak helyet adni. A hazai politikusaink is kampányaikban is inkább a tehetségeket támogathatnák, mint a Lagzi Lajcsit és más sztárokat. De kinek adjon igazat az ember, talán kompromisszumot kellene kötni, mert csak így járna jól mindenki... Az ismert sztárokkal kellene szerepeltetni a fiataljainkat egy színpadon. Igyekeztem hát ebben az interjúban Kis György úrral válaszokat kapni a fent vázolt kérdésekre...

- Első kérdésem a következő: nevezzük meg a gyereket - hogyan született meg a Cool Club tehetségkutató verseny ?
Gyakorlatilag három évtizede szorgoskodom olyan civil szervezetekben, amelyek a kultúrával foglalkoznak. Ezalatt az idő alatt sikerült megismerkednem a vidék, a kistelepülések kulturális életével, mindennapi gondjaikkal, és főleg sok-sok kedves emberrel. Ennek köszönhetően rengeteg falusi rendezvényen vehettem rész, és láttam, hogy mennyi fiatal tehetség él közöttünk. Azonban szomorúan kellet tudomásul vennem, hogy a tehetséges fiatalok többsége pár színpadi jelenés után abbahagyja azt a tevékenységet, amelyben többre hivatott. Ennek elsősorban a lehetőség hiánya az oka, másrészt pedig a kitartás és a kellő ösztönzés, valamint a támogatás.

Ezek tudatában eldöntöttem, hogy ezen a területen megpróbálok tenni valamit. Szemem előtt lebegett, hogy a labdarúgó szövetség milyen okosan megoldotta az utánpótlás biztosítását. Bizonyos osztályokban csak olyan települések csapatai szerepelhetnek, akiknek van ifjúsági csapatuk. Tehát gyakorlatilag kötelezte a településeket az utánpótlás képzésére. Ez egy újabb teher a települések költségvetéseire, de megoldják. Arra gondoltam, hogy a kultúra területén is jó lenne valami olyasmit kitalálni, amely a településeket a fiatal tehetségeink mögé állítja, és támogatja őket. Így sikerült összerakni egy olyan tervezetet, amely remélhetőleg kiállja az idő próbáját.

- Hogyan kerül a képbe a TAT? Mi a feladata?
A TAT (Tehetség a Tét) az első olyan projektünk, amely a céljaink elérésének egyik eszköze. Magába foglalja a közösség építését, valamint a fiataljaink első lépéseinek segítését. Ez a tehetségkutató valóban csak az első lépésekben segít, de a céljaink felé való elindulásnál, az első lépésnek is nagy jelentősége van.
Ezt a bemutatást éppen azért kezdeményeztem, mert úgy érzem vannak emberek akiknek tetszik, míg mások különböző jelzőkkel illették a produkciót. Lehet hogy nincsenek tisztában azzal, amit eddig elért megalkotott?
1975-ben léptem először színpadra mint táncos, az alapiskola 7 osztályos tanulójaként. Ez volt az a pillanat, amikor megmozdult bennem valami, és az ezt követő időszakban kerestem a lehetőségeket, hogy közel kerüljek a színpadi szerepléshez. 1979-ben megalakult a Hajós néptánccsoport, és sikerült az elsők között csatlakozni Katona István csapatához. Azóta nem telt el olyan év, hogy ne lettem volna aktív tagja valamilyen kultúr-csoportosulásnak. 2000-től 2010-ig Ipolyszakálloson éltem, ahol az 1. Ipolyszakállosi Polgári Kört vezettem. Nagy öröm számomra, hogy ez a csoport már 13 éve aktívan működik, és talán most ragyog a csillaga a legfényesebben. Ez a 10 év bebizonyította számomra, hogy a kitartó munkának mindig beérik a gyümölcse. Miután egy sikeres évtized után hazaköltöztem Gútára, újra át kellett gondom, hogy hol, hogyan és milyen módom fogok bekapcsolódni e régió kulturális életébe. Egy kis tájékozódás után arra a következtetésre jutottam, hogy talán a fiatalok részére kellene több lehetőséget biztosítani a kibontakozásra. Figyelni akartam arra is, hogy a már működő szervezeteknek ne teremtsünk konkurenciát, mert az csak feszültségekhez vezetne.
Persze ha valaki valamibe belekezd, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a támogatóikkal párhuzamosan megjelennek a kritizálók is. Ez egy természetes folyamat és része életünknek. A kritikát jómagam nagyra értékelem, mert sokat lehet beletanulni, és már nekünk is sikerült az egészséges kritikákból ötleteket meríteni. Persze vannak akik csupán a tájékozottság hiányának köszönhetően nyilatkoznak elmarasztalóan valamiről, de olyanok is akadnak akik ezt romboló szándékkal teszik. Számunkra egy a lényeg, hogy akik velünk tartanak és részesei a kezdeményezésünknek kellemes élményekben részesüljenek. Ha ez sikerül, akkor ettől nagyobb elismerés nem kell.

-Több éven át építi egy új formáját a tehetség gondozásnak. Miért van az, hogy y média keveset foglalkozik a tehetség gondozás ennek a formájával (tisztelet a kivételnek)?
Ez talán így is van jól. Az induláskor leszögeztük, hogy nem keressük a médiában való szereplést, mivel először nekünk bizonyítani kell. Elsősorban a munkára összpontosítunk, és arra törekszünk, hogy szájhagyomány útján terjedjen ez a kezdeményezés. Természetesen arra is felkészültünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor a tevékenységünk iránt el kezd érdeklődni a média is. Nagy megtiszteltetésnek vettük, amikor teljesen váratlanul A Delta szerkesztői felvállaták a médiapartneri támogatást, és Pint Sándor személyének köszönhetően gyakorlatilag majdnem minden megmozdulásunkról tudósított a hetilep. Ez természetesen nagy segítség volt számunkra, de főleg a fiataljaink népszerűsítésében játszott nagy szerepet. Továbbra is örömmel vesszük a média megkereséseit, de számunkra a közösségünk összetartása, és a fiataljaink aktív tevékenységre való ösztönzése a legfontosabb. A végére még talán csak annyit, hogy nagyon sok fiatal szinte az első lépéseit tette meg a TAT színpadán, és ez meglehet, hogy nem éppen médiaszenzáció. Számunkra azonban felbecsülhetetlen érték.


-Azt mondják minden csoda három napig tart önnek mégis sikerült csodának tetsző módon több éve sikeresen megrendezni és irányítani nemcsak a Cool Clubot hanem a TAT -ot is. Létezik kulcs a sikerhez vagy mindazok akik ezt a feladatokat látják el egyben szívvel lélekkel végzik feladataikat?
Egy szervezetet hosszútávon aktívan működtetni valóban nem könnyű, de ha az első próbálkozásom Ipolyszakálloson sikerült, akkor remélhetőleg a Cool Club is még megél egy-két évtizedet. Sok civil szervezet igyekszik széleskörű tevékenységet folytatni, mert gyakorlatilag mindenkinek meg akar felelni. Ez bizony nem egyszerű feladat, és nagyon kevesen tudnak megbirkózni vele. Mind újonnan alakuló szervezet, mi ezzel nem szerettünk volna kísérletezni. Pontosan belőttük a célközösséget, és a céljaink eléréséhez talán megtaláltuk a kellő eszközöket. Eddig úgy néz ki, hogy működik is.
Hogy pontosan mi is a kulcs a sikerhez azt nem tudom megfogalmazni. Azt viszont pontosan tudom, hogy óriási szerepe van az egymás iránti szeretetnek és megbecsülésnek. Ha ehhez még kitartás is párosul, akkor borítékolható egy jó közösség hosszú távú aktív tevékenysége.
Sok szervezetben a második év szokott a kritikus lenni, és akkor futnak zátonyra a hajók. Nekünk sikerült úgy átvészelni ezt az időszakot, hogy közben erősödtünk. Fokozatosan növekedett szervezetünk rendezvényeinek száma, így a TAT családja is. Sorozatról sorozatra növekedett azoknak a száma is, akik rendszeresen ellátogatnak rendezvényeinkre. A „TAT családja” elnevezés nem véletlenül született meg, mert valóban úgy viszonyulunk egymáshoz, mintha családtagok lennénk. Sajnos a közéletben nagyon nagy a feszültség magyar és magyar között, de szerencsénkre ez a TAT családjára nem jellemző. Sokszor az az érzésem, hogy az emberek nagyon szomjazzák a közösségi életet, és nagyon kevés elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Csupán kedvesség, mosoly, ölelés és szervezés kérdése az egész. Egy jól sikerült rendezvény után újabb szervezőkkel gyarapodunk, mert tudják, hogy a munkájukkal jó célt szolgálnak.

-Egyes emberektől azt hallom haldoklik a kultúra magasak a koncertek a színház jegyek az embereket nem érdekli semmi mert a megélhetésre összpontosítanak ön mit gondol erről ez a folyamatról, miért alakult így ki?
Az anyagiak minden ember életében fontos szerepet töltenek be, de ennek ellenére én talán máshol keresném az okokat. Ha egy egészséges emberről elkezdjük híresztelni, hogy beteg, az előbb vagy utóbb meg is fog betegedni, és sokan elfordulnak tőle. Mi is egyre többször hangoztatjuk, hogy a kultúra így meg úgy, ezért ne csodálkozzunk, hogy az emberek elhidegülnek tőle. A támogatókról meg ne is beszéljek, hiszen ki várna eredményt a haldokló kultúrától. Persze számos egyéb összetevője is van ennek a folyamatnak amelyeket hosszasan lehetne elemezgetni. De mielőtt bárhogyan is vélekedünk a kultúráról, esetleg hibáztatunk valakit, vagy valakiket azért mert itt tartunk, előtte tegyük fel magunknak egy kérdést: vajon én személyesen megtettem minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy ez ne így legyen? És itt nem is kell nagy dolgokra gondolni, apróságok is sokat jelentenek. Például vettem-e könyvet karácsonyra a gyermekemnek, vagy inkább egy videojátékot kapott a fa alá? Vagy próbáltam-e őt alapiskolás korában beíratni valamilyen érdekkörre ami a kultúrával foglalkozik, vagy inkább elvittem őt egy bevásárló központba? A kultúrát is a fogyasztás élteti. Ha van vásárló, lesz könyv, ha van színházlátogató lesz színház. Ehhez azonban már fiatal korában fel kell kelteni a gyermekeink érdeklődését. De ha mi magunk nem szolgálunk példával, akkor ne hibáztassuk e elektronikus világban felnövő fiatalságot.
De közelíthetünk a problémához más oldalról is. 2013-ban közel kétszer annyi kulturális rendezvény valósult meg mint 2003-ban. Ez egyértelműen azt is jelenti,hogy nagyságrendekkel nagyobb összegeket fordítottak az úgynevezett kulturális rendezvényekre. De vajon elmondható-e az is, hogy 2003-hoz viszonyítva, kétszeresére nőtt az aktívan működő művészeti csoportok száma? Azt hiszem a válasz egyértelmű. Előtérbe kerültek az egy-két napos fesztiválok, falunapok, és teljesen háttérbe szorult, a rendszeres aktív tevékenység, műhelymunka. Véleményem szerint egy teljes szemléletváltásra lesz szükség, hogy jelentős változásra számíthassunk ezen a téren. Mi mindenesetre ezen szorgoskodunk.

-A magyarországi sztárok pedig fél playback fellépéseket válalnak hazai politikai pártok kampányában amelyek ingyenesek - ilyen helyeken miért nem lehet a tehetségeinket is bemutatni?

-A hazai tehetségeink mostoha cipőben járnak ön mégis felvállalta miért?

Az előző két kérdésre egyszerre szeretnék válaszolni:
Szerintem a politikai pártok kampányainak nem sok köze van a kultúrához, az teljesen másról szól. Ezzel nem is szeretnék foglalkozni.
Sokkal érdekesebb téma, a magyarországi gyorsan csinált sztárok fél playbackes szerepeltetése falunapokon, vagy egyéb más kulturális rendezvényeken. Ez a kérdés minket is foglalkoztat. Ők elég szép összegeket felmarkolnak egy-egy fellépésér, míg egy 20 fős hagyományőrző csoportnak vagy egy tánccsoportnak pedig egy tányér gulyással köszönjük meg a szereplést. Úgy érzékeljük, hogy ezt egyre többen vitatják. Szervezetünk azon szorgoskodik, hogy ezen a téren is változzanak a dolgok. Némi sikereket már elértünk, mert már 2012-ben és 2013-ban is egyre több helyre kapott meghívást a TAT társulata, és a fiataljaink némi fellépési honoráriumot is kaptak. Több polgármesterrel sikerült eredményesen tárgyalnunk ez ügyben, és ennek köszönhetően már néhány helyen nem hívtak sztárvendéget, hanem a mi fiataljaink adták az est fő műsorát. Meggyőződésem, hogy lehet szép eredményeket elérni ezen a területen is, csak kitartóan kell lobbizni a fiataljaink érdekében.

-Mit lát vannak olyan nevek akikkel később találkozik még a közönség?
Igen, ebben biztos vagyok. Sőt nagyon sok nevet tudnék felsorolni, mert hiszem, hogy a velünk együtt dolgozó fiatalokból sokan lesznek akik a kitartó munkájuknak köszönhetően meghatározó szerepet fognak betölteni régiónk kulturális életében. Sőt még azon is túl. Mi minden családtagunkra büszkék vagyunk. Természetesen külön öröm számunkra, hogy vannak fiatalok, akiknek már sikerült előbbre lépniük. A TAT első sorozatának győztese Mészáros Tominak a kitartása már kezd gyümölcsözni, és boldogok vagyunk, hogy egy kicsivel ehhez mi is hozzá tudtunk járulni. Hasonlóan ível Krnčan Milan, Barthalos Andi, Varga Evelin, Putyera Enikő és Babos Kitty karrierje is. De sorolhatnám tovább, mert még ha kis lépésekben is, de mindenki araszolgat előre.

Ön a produkciókkal igyekszik egyfajta kapcsolatot teremteni a falvakkal hogy jobban megismerjék ne csak a polgármesterek egymást hanem a tehetségeket is ?
Igen a TAT -nak ez az egyik érdekessége. Tulajdonképen települések neveznek be a sorozatokba egy-egy tehetséges fiatallal, és így gyakorlatilag egy emberként állanak mögötte. Ennek köszönhetően az adott település is jobban megismerkedik a fiatal előadójával. Másrészt pedig a települések közösségei, polgármesterei között is jó kapcsolatok alakulnak ki, hiszen több héten rendszeresen találkoznak egymással a sorozat folyamán. Vannak érdekes példák arra is, hogy a települések közösségei más vonalon is elkezdtek szorosan együttműködni. A fiatalok közötti kapcsolatokról már nem is beszélve. Némely településen népes rajongói táborok alakultak ki, és ezért buszokat kellett bérelniük, hogy mindenki eljusson a rendezvényekre (Ipolyszakállos, Madar, Perbete, Lakszakállos, Bős. Stb).

-Ön mit gondol a hazai kultúrával foglalkozó emberek feladat mi volna igazából,mert én úgy látom mindenki panaszkodik és mindaz amit évekkel ezelőtt az emberek elváltak ingyen ha azért is anyagi támogatást kérnek ön is úgy látja hogy ennyire anyagias lett ez a világ?

Igen, ez egy érdekes jelenség. A nagyvárosi kulturális élet működési mechanizmusát,hátterét, kulisszatitkait nem ismerem, mert nem foglalkoztam vele. Viszont a kistelepülések életébe jobban belelátok. Véleményem szerint ez az anyagiasság, az igazi közösségek hiányának tudható be. Ahol rendszeresen működnek közösségek ott nagyszerű dolgokat sikerül megvalósítaniuk. A közösségekben élők részére természetes az anyagi áldozat, otthonról hozott eszközök, élelmiszerek. Az odaadó önkéntes, díjmentes munkáról nem is beszélve. Ahol eltávolodtak egymástól az emberek, ahol nincsenek aktívan működő közösségek ott viszont még néha a rendezvény utáni elrakodásért is pénzt kérnek. A kultúrával foglalkozóknak fanatikusnak kell lenniük, és annak tudatában élni, hogy ebből anyagilag nem nagyon fognak jól kijönni. Viszont szert tehetnek olyan lelki gazdagságra, amelyet nem lehet pénzzel helyettesíteni. Vagyunk ilyenek jó néhányan, de még mindig kevesen. Csak ismételni tudom önmagam, én úgy érzem, kulcs kérdés a közösségek sikeres működtetése, és az utánpótlás kinevelése.

-Az észrevételem csak annyi nem kellene ismert embereket is megnyerni akik segítenének a tehetségeink tovább jutásában a médiákban tv, rádiókban ?

Ön most rátapintott egy olyan területre, amelynek a szervezése már folyamatban van. 2014 -ben indul el a következő projektünk, amely pontosan ezt a célt szolgálja, Hű szeretnék maradni elveinkhez, amely értelmében mi utólag dokumentáljuk a munkánkat, ezért erről nem szeretnék többet elárulni.

-Sok tehetséges fiatal van ki esetleg szeretne a médiában tovább folytatni mint újságíró,tv vagy rádió riporter esetleg bemondó rájuk nem gondolt hogy ezeket is össze kellene gyűjteni akár egy vagy több fordulós versenyként, mondjuk Légy Te a média ász, ahol szerkesztők feladata mindig ugyanaz - a legjobb lenni mint riporter?
Az elején úgy kezdte a felvezetést, hogy alig hallott valamit a Cool Club-ról, de a kérdései alapján úgy érzem Őn kellően ismeri gondolatmeneteinket. Erre a kérdésre szintén nem adhatok kimerítő választ, mert már eléggé előrehaladott állapotban van egy hasonló tervezet mint amelyet Ön most felvetett. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy olyan projekttel szeretnénk előrukkolni, amely úgy a fiataljainknak, mint a regionális médiáknak egy nagy előrelépést jelenthet.

-Miért van az hogy az utóbbi időben egyre növekszik az olyan polgári társaságok száma amelyek zászlajukra tűzték a tehetségek gondozását és valahogy mégis a tehetségeink többsége maga keresi útjait?
Igen, valóban úgy látom én is, hogy a tehetségeink többsége magára van utalva. Bevallom őszintén, én nem nagyon találkoztam a régiónkban olyan civil szervezetekkel, akik intenzív módon foglalkoznak tehetségápolással. Ez egy nagyon idő, energia és pénzigényes feladat, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy polgári társulásnak felkarolni legalább egy fiatalt, nem szabadna, hogy gond legyen. Ezt szerintem bármelyik szervezet meg is tudná oldani. A gond azonban már sok esetben a kiválasztásnál megjelenik, hogy melyik legyen az a fiatal, és miért pont ő..stb. Ha szervezetek vezetőiben lenne türelem, megértés, magasabb szintű tolerancia, akkor szépen sorban előtérbe kerülhetnének a fiatal tehetségeink. Sajnos vannak olyan szervezetek is, ahol kemény pozícióharcok folynak, amelyek lényegesen gyengítik a fiatalok kitörési esélyeit bármely területen, mert nem csak az éneklésben, szavalásban és táncolásban vannak tehetségeink.

-Hiába jó valaki ha nem rendelkezik megfelelő kapcsolatokkal,most abban a világban élünk hogy előadók együttesek különböző csoportok ügyeit managerek végzik aki pedig nem rendelkezik ilyen emberkékkel kénytelen maga boldogulni,Ön hogyan vélekedik erről?
A menedzserrel való együttműködés nem mindig jelenthet előnyt. Menedzser és menedzser közt van különbség. Vannak menedzserek, akik valóban mindenre figyelnek, és mindenben segítik a pártfogoltjukat. Valósan felmérik a képességeiket, teret biztosítanak a fejlődésre, ügyelnek a lelki nyugalmukra, tiszteletben tartják a családi köteléket. Vannak viszont olyan menedzserek is, akik csak profitorientáltak, és minden más mellékes számukra. Túlterhelik az előadót, és ezzel többet ártanak neki mint segítenek. Ezért úgy gondolom, hogy egy bizonyos szint eléréséig jó, ha jó néhány lépcsőre egyedül jut fel valaki, mert így sokkal nagyobb tapasztalatokat szerez. Az erősödéshez kell egy-két bukfenc is, hogy teljes képet kapjon valaki arról milyen pályára is készül.TELEK lAJOS

-Tervezi-e a közeljövőbben esetleg ,hogy a Cool club a Tv-éken keresztül esetleg egy országos propaganda ként működjön ahol nemcsak a tehetségeket be lehetne mutatni hanem a tájainkat a gasztronómiát csoportjainkat tehetségeinket , és minden mást?
Mindennek el jön az ideje, csak a feladatokhoz fel kell nőni. Nekünk jelenleg még sok teendőnk van a projektjeink tökéletesítésével, alapszervezeteink kialakításával, vezetőink kiképzésével. Meg kell találni az egyes területekre a megfelelő embereket, akik példásan eltudják végezni a feladataikat. Tisztában vagyunk képességeinkkel, lehetőségeinkkel, ezért ez jelenleg számunkra még nagy falat lenne. Dolgozunk rajta, de addig még hosszú utat kell megtennünk.

Azt mondta egy ismerősöm a puding próbája az evés, én pedig a azt mondom a jó konyha művészete a szakácsban rejlik,ezzel szeretnék sok sikert kívánni Önnek és csapatának meg a tehetségeknek mert csak egységesen lehet jót kifőzni!
TAT 2012 - Sztárok kicsiben - Keszegfalva



























A beszélgetést készítette: Telek Lajos


Ez a Riport nem jött volna létre támogató nélkül. Egy csésze fekete élvezetért kóstolja meg Ön is a Organó Gold kávét!



 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,280 MODIFIED: 2017.11.07 21:02:28.MD5: 6524a2f9a562497f53e5508fd98f73c1 STATUS: OK