Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  2014-03-30   1,753
Úgy is kezdhetném ahogyan egy interjúban Kovács Tamás, a kürti biciklis világutazó mesélte: az álmok azért vannak, hogy megvalósítsák őket... Az Egy Csésze Kávé rovat mai vendége egy csinos hölgy, aki rátermettségével, szakmai hozzáértésével a gasztronómia területén találta meg helyét. Gondolom álmában sem gondolta, hogy szülőhazáját hátrahagyván egy idegen országban - Olaszországban találja meg helyét, és vívja ki a szakmai elismerést. Talán legyen ennyi dióhéjban...  


- Gyermekkorát Kőhídgyarmaton töltötte, iskoláit viszont már párkányban végezte. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?
- Valójában Párkányban születtem, ott is nőttem fel; a gyermekkori emlékeim legtöbbje is mind a kanyargós Duna menti kisvárosba vezetnek vissza. A leggyakrabban visszatérő képsorok a karácsonyi időszakokat jellemzik, amikor a meleg szobából, a csupa piros üveggömbökkel feldíszített hatalmas karácsonyfa mellől csodáltuk az utcai fényben fürdőző sűrűn hulló hópelyheket. A fenyő illattal, a mandarin, a narancs illó-olajával keveredő, a ma már fehér hollónak számító, selymesen olvadozó hófehér, vaníliás ízű fondant szaloncukor émelygő illata kitörölhetetlen organoleptikus emléknek számít. Már ekkor is az illatok világa hódította meg legjobban érzékszerveimet. A sütőből már-már kikívánkozó mákos kalács és az éléskamrában várakozó zserbó szelet aromái, valamint az olajon és hagymán serceg ő sáfrány mélyre hatoló illata, mint a saját zsírjában sült libamájé is, mélyen belém férkőztek, hogy később, azaz ma, segítségemre legyenek a gasztronómiával kapcsolatos tevékenységeimben.

Tizenhárom éves voltam amikor szüleink Kőhídgyarmaton építkeztek; nem volt könnyű elszakadni a legkedvesebb barátnőktől, de ekkor már a párkányi kosárlabdacsapat ‘pivotja’ voltam, így továbbra is id ő m nagy részét szeretett szülővárosomban töltethettem. A hatalmas gyerekszobákban vadonatúj otthonunkban viszont nagy bulikat csaptunk, s emellett még kedvünkre is csintalankodtunk új barátainkkal.

- Sok lány álmodik arról hogy egyszer a kifutókon szép ruhákat mutat be, hogyan került a világot jelentő deszkákra?


- Igen, minden kis és tinilány szeret a tükör előtt időzni, édesanyja legszebb holmiiban, tűsarkúiban hiúskodni; én még az éppen kimosott függönyt is hercegnő-ruhaként tekertem magamra. Ekkor még azt sem tudtam mi fán terem a manöken, mígnem a Simon Júda vásár fergetegében, a városháza előtt felszerelt keskeny kifutó felett pergő színes szoknyák és az akkor nem éppen fiatalnak tűnő hölgyek kecses járása olyannyira bűvöletbe ejtettek, hogy én is a kifutókról kezdtem álmodozni… Azt, hogy a kulisszák mögötti világ bizony nem mindig rózsás csak lassan-lassan akartam felfedezni. A lányok, amilyen szépek, olyan kegyetlenek is tudnak lenni; képesek eltüntetni riválisuk körömcipőjét, megrongálni kifutóra való ruhadarabját, sőt még tűt is varázsolni kedvenc rúzsodba; ez utóbbi igazán kíméletlen gesztus. Viszont aki a legmagasabb pódiumokon vonulhat fel, annak effajta alattomosságoktól nem kell félnie. Ott más tényezőkre kell figyelni...

- Mint manöken megfordult különböző versenyeken, pódiumokon, Budapesten és külföldön is, mesélne ezekről a divatbemutatókról, mert úgy gondolom kevés lánynak sikerül helyt állnia és bekerülnie a nagy nemzetközi élvonalba, ha azt vesszem számon ön annak idején ajánlatot kapott Erfutból az Europe Mode divatstúdiótól? Szlovákiában pedig a Trend Models ügynökség John Fox vette szárnyai allá, mit adott önnek ez az ügynökség ?
A fent említett két ügynökségnek nem volt szándékában nagyvilági profi manökeneket alkotni. A leghasznosabb tanács amire minden aspiráns manökennek, vagy modellnek szüksége lehet, hogy forduljon máris a lehető legnevesebb ügynökséghez; ott azonnal felismerik a potencialitásokat, ha vannak. Ha nincsenek, azon nyomban tudatják; bár egy tini ezt sosem fogadja el; pedig nem a rosszul választott ruha, smink, vagy frizura az oka. Aki szép, az nem biztos, hogy fotogén is, vagy aki magas, annak nem biztos, hogy van jó tartása…, a karakter is nagyon fontos tényezőnek számít, de az is lehetséges, hogy éppen más tipust keresnek. Aki nem tudja elfogadni a valódi szakemberek kemény kritikáit, az nagy valószínűséggel kevésbé neves ügynökségeknél próbálkozik majd; ekkor szokás olyan emberekbe botlani akiktől minden szülő félti gyermekét; - és jól is teszi!

- Késöbb keveset lehetett önről hallani, de hogyan lesz egy kőhídgyarmati lányból Olaszországban borszakértő, gasztronómiai újságiró, barmaid és sommelier aki az olasz konyha legtehetségesebb mestereivel versenyzik a Forchetta di Platino dijért? Az ön kreációja nem csak a húsz főből álló zsűri tagjait kápráztatta el hanem kollégái őszinte elismerését is kivívta... Így hát a platina villa dij is ott van már a gyűjteményében, meséljen nekem eről számomra olyan hihetetlen teljesítményről, amikor a modell karrier után egy teljesen más területen is kimagasló sikereket ért el és 2011-ben a Shaker d’Oro Barman Pro versenyen készített kávékoktéljával elnyerte az Arany Shaker díjat....

- Köszönöm elismerését!  Amikor Olaszországba költöztem, az volt a célom, hogy szlovákiai ügynökségemet, az “Umelecká Agentúra Golden Globe”-t szerettem volna nemzetközi valósággá alakítani. Hatalmas álmaim voltak; egy nagy rendezvény lebegett előttem, ahol Pavarotti is énekelt volna egy csodaszép áriát. Bár sikerült megismernem az isteni tenor igazgatóját, mégsem ütöttem a vasat. Amikor új környezetemben terveimről meséltem elképedve néztek rám, aztán a véget nem érő olasz bürokráciáról szóló hírek elbizonytalanítottak és lemondtam egyik álmom megvalósításáról. Emellett egy teljesen új világba, új kultúrába csöppenve, először is a nyelvi nehézségekkel kellett megküzdenem, hogy legalább megközelítőleg azt tudjam közölni amit és ahogyan szeretnék. Egyébként nem bánkódom amiatt, hogy lemondtam az ügynökség nemzetköziesítéséről; ezért cserébe egy másik, sokkal értékesebb álmom valósulhatott meg. Joanna Guze, “A művészet nyomában” című könyvét szinte könyvmolyként szétrágtam; ekkor szerettem bele főként az olasz művészetekbe; Giotto, Botticelli, Michelangelo, Raffaello, Veronese, a fényjátékok világbajnoka – Caravaggio, … virtuális barátaimmá váltak, akik művei a valóságban is megtekintésre vártak. Kevés olyan múzeum, templom, műemlék vagy archeológiai lelőhely maradt a Szépország térképén melyet még nem pipáltam ki. Az itáliai művészeti alkotások sokasága és vonzereje valóban páratlan a világon; ezt a kincset a legtöbb olasz sajnos nem értékeli kellő képpen; talán mert benne nőttek fel, s minden ami hétköznapi, könnyen elveszíti értékét. Amikor én is a művészet nyomába eredtem, egy-egy elrejtett műemlék, jelentéktelennek tű ő múzeum és aprócska templom között, a turistaforgalom látóköréből kitérve fedezhettem fel a legragyogóbb és legvalódibb gasztronómiai termékeket s azok végtelen ízvilágát. Később Bacchus nektárja is bűnbe ejtett. Amikor a gasztro és az önológiai termékek tökéletes harmóniára találnak, ugyanolyan magasztos élményben tudnak részesíteni akár egy művészi alkotás...


Visszagondolva, végül is, ami a borok világát illeti, nem is estem olyan messzire a fától, hisz apum, bár inkább hobbi szinten, de díjnyertes borász. Még meg sem születtem, már rég a domboldalra ültetett szőlőtőkék között forgadoztam; s nem egyszer játszadoztunk, segédkeztünk apró munkákban testvéremmel Erikával az ültetvényeken. A nedves pince falai közt forrongó must aromája, a fűrészpor illata, mely a szőlőiskola csemetéinek védelmére szolgált, a papa által fonott friss, még nedvdús szőlő vesszőkből fonott szőlős kosarak illata, mind-mind beivódtak génjeimbe, s hosszú lappangási idő elmúltával mint beérett gyümölcs bukkantak elő. Habár olasz nyelven megtanulni a technikai szótár minden szavát és jelentését egy új nyelv elsajátításával volt egyenlő, nagyon élveztem az Olasz Szommelier Szövetséggel (A.I.S.) együtt rótt, cirka három éves útvonalat.

Rendkívül kíváncsi természetem arra késztetett, hogy ne elégedjek meg csupán a bor történelmével, így mindenfajta ital története, elkészítési módja, származása után kezdtem kutatni, s végül az AIBES, az Olasz Barman Szövetségnél is sikeresen fejeztem be a képző kurzust. A tanfolyam végeztével egy saját készítésű cocktailt is kellett készíteni és dekorálni; a bírók kíváncsian és kissé kételkedően azt kérdezték “hol találtad ezt a receptet”…; - ennek nagyon örültem; azt jelentette, hogy harmonikus munkát végeztem. A legális “élvezeti cikkek” között Itáliában nem maradhat el a gasztronómia sem. Mély gyökereinek feltárása, a hozzá fűződő régi, gyakran antik eredetű anekdoták és személyiségek története ugyanúgy bűvöletbe ejt mint maga a termék. Imádok ily módon fejest ugrani a történelembe. Tudni kell, hogy a Belpaese-nek is keresztelt Csizmaország kb. minden harminc kilométerén belül legalább annyi hagyományos ételkülönlegesség létezik mint általában egy egész országban. Tényleg nem túlzás! Sőt. Ez nagyban a “campanilismo”, azaz a középkori lokálpatriotizmus időszaknak köszönhet ő amikor minden “torony” bezárkózva élte saját világát; ugyanebből az okból nem tudnak az olaszok egybetartani, hogy könnyebben megbirkózhassanak a jelenlegi anyagi és politikai nehézségekkel.

A versenyeken talán azért is sikerült jó eredményeket elérnem, mert nagyon szigorú és kritikus vagyok önmagammal szemben is, másrészt, hagyom, hogy a dózisokat maga a készítmény diktálja miközben megszületik – elég elengedni magam s meghallgatni az összetevők kívánságát és harmónia utáni vágyát. Én így szeretek főzni; saját receptkönyvemben is csak az összetevők sorrendje szerepel mivel számomra a dózisok egyértelművé válnak az alapanyagok által.

- Olaszországban Évaként ismert Kottra Éva számos írása foglalkozik a magyar konyhával, az olvasók olyan virtuális utazásban vehetnek részt, amely egyenesen a magyarok szívéhez, kultúrájához és gyökereihez vezet, tehát ha nem leszek nagyon indiszkrént, mi az amit Ön írásaival ad az olvasóknak, a magyar-olasz barátságon tú ápolja-e a felvidéki-olasz barátságot is?

Új hazámban a nevem szlovák változatával lettem ismert a könnyebb és dallamosabb kiejtés miatt, de egyaránt büszke vagyok magyar nemzetiségemre akárcsak szlovák állampolgárságomra. Úgy vélem, a felvidéki magyar rendkívül szerencsés. Alapkultúrájában három nemzet, három nyelv, három különböző kultúra keveredik; hisz nemrégiben még csehül figyeltük a híradót, a mesefilmeket, később a filmeket is cseh nyelven néztük a szlovák és a magyar mellett. Hogy külföldön könnyebb legyen az alkalmazkodás, ez rendkívül fontos tényezőként érvényesül. Etno-gasztronómiai téren is valóságos kincsnek számít. Talán ezért is sikerül könnyen játszani a különböző ízvilágú alapanyagokkal a főzés, mixelés közben.
Írásaimban amikor csak lehet, törekszem a hagyományok megjelenítésére, az ízek által okozott érzelmek, emlékek felmerítésére, az apró gesztusok mély jelentésének megfejtésére, titkaira felhívni a figyelmet, hogy az olvasó is átélhesse, legalábbis részben, azokat az élményeket melyek egyszer megkülönböztetnek bennünket, máskor pedig hasonlóvá tesznek különböző népeket. Ily módon, a visszajelzésekből tudom, az előítéletekre építkezők fellegvárából már sikerült néhányat megrengetnem.

Írásaimba természetesen beiktatok a felvidéki kultúráról is egyet s mást, bár szerintem a politikai határvonal nem határozza meg a magyar kultúra örökségének helyét; a dialektusokból eredő eltérések, melyek Olaszországban valóságos kincstárba való vagyonnak számítanak, sokkal inkább képesek valamiféle felszínes megkülönböztetésekre.
Szívesen mellékelek pár cikket ahol a szlovákiai magyarságról is szó esik valamilyen formában; ezek egy némelyike még London legrangosabb éttermeibe is eljutott - Olaszország legrangosabb gasztronómiai szaklapja által, melyet a La Manche csatornán túl is terjesztenek. Éppen a VinItaly nemzetközi borkiállítás alkalmából fog megjelenni, szintén e rangos szaklapban, az idén harminc esztendős La Madia Travelfood-ban, egy újabb tokaji borvidékről szóló anyag, melybe belefoglaltam a mai Szlovákia területén született Szepsi Laczkó Máté aszúborokhoz és Lórántffy Zsuzsannához fűződő történetét is; továbbá, említést teszek a világszínvonalon irigylésre méltó, egyedi földalatti többszintes pincerendszerekről s különösen gazdag, megigéző atmoszférájukról. A szlovákiai otthonomhoz közeli, Európa egyik legszebb kastélyszállójáról, Châteu Beláról is több ízben készítettem beszámolót; de a Habsburg Birodalom ragyogó pompájáról, területein végbemenő gasztronómiai ínyencségek csereberéjéről, a dísztermes kávéházakról is bőven írtam recenziót; ezentúl, virtuális tarsolyomban még sok érdekes téma megírásra várakozik. Például, hogy Franz Sacher cukrásznak mi köze van a Felvidékhez, vagy a csehországi születésű osztrák császári-királyi tábornagynak, Joseph Radetzkynek a Bécsi Szelethez , melyet nem is Bécsben sütöttek ki először...

- 2012-ben a VinItaly nemzetközi borfesztiválon Ön a magyar-olasz barátság ápolójaként volt jelen, igyekezet bemutatni különböző borokat. Elképzelhető hogy a Felvidék borászainak is segítene boraik bemutatásában, értékesítésében? És fordítva is, olasz borászok bemutatását az itteni borfesztiválokon, pl. a Kürti Borfesztiválon. Ezzel hozzájárulhatna ahoz, hogy kapcsolatok szülessenek borászok és települések között...

- A VinItaly-vel együtt indult a “Spumarche.com” - üzleti-, kommunikációs-, marketing- és multikulturális honlap, melyet hónapok óta építgetek és szépítgetek, s melynek világméretű terjesztéséhez három-négy éve gyűjtsük az ágazatban hasznos kontaktusokat, - pontosan ez okból születik.
Ám manapság nem elég egyszerűen megjelenni a nemzetközi piacon. Tudni kell megjelenni; merni kell különbözőnek, egyedinek lenni és főként valami vonzót kommunikálni ahhoz, hogy a hatalmas kínálat felet győzedelmeskedni tudjon a cég. Hogy az üvegben minimum jó bor legyen az természetes; ma már bárki elő tudja állítani a minőséget, ha akarja. Társam, professzionális kommunikátor az olasz divat ágazataiban ebben igazán nagy profi. Célunk, hogy üzleti célzatú hírt közvetítsünk potenciális vevőknek; személyeknek, csoportoknak, szervezeteknek a “food-wine-beverage” szektoron belül, de az is, hogy különféle szolgáltatást nyújtsunk privát vállalatoknak, intézményeknek a szőlész-borászati és élelmiszer ipari szféra körén belül. Társam szakértelme és hobbimból lett hivatásom igazi összhangként nőtt össze – mint egy ideális bor a hozzá megfelel ő ételkombinációval párosítva; - éppen ezért a cégek optimális reklámkampányának gondozására is igen nagy hangsúly kerül, mely e ágazatokon belül sokszor nagyon gyér impulzust sugároz a vevőkre.

Természetesen rendelkezésére állok minden nemzetiségű, s ugyanúgy minden felvidéki borászat részére is. Sőt, máris felajánlom - ez esetben teljesen költségmentes - segítségemet mindazoknak, akik szeretnék benevezni száraz pezsgő , fehér, valamint rosé boraikat a tizennyégy éves múlttal rendelkező “Vini da Pesce”, mára már fontos nemzetközi borversennyé kinőtt rendezvényre, melyre május elején kerül sor, s ahol a párizsi székhehyű OIV - Organisation Internationale de la Vigne et du Vin (Szőlészeti és Borászati Nemzetközi szervezet) ​​ elnöke minden évben az első meghívott zsűritag. Már nem egyszer ültem vele egy sorban a bíráló bizottságban. A tényleges érdeklődőnek viszont igyekeznie kell, amennyiben még az idei borversenyen szeretne megmérkőzni a Monte Conero ragyogó panorámájában megrendezett ökológiai bajnokságon.
Az olasz borászok is szívesen megmutatkoznának mifelénk, már nem egy érdeklődő, borászat, sőt, intézmény fordult felém ez ügyben; az első lépést az ismeretlen felé ők is, csakúgy mint a hazai borászatok, vagy egyesületek nehezen teszik meg. Bízom benne, hogy a Spumarche alakulat által ez ügyben is sikerül majd néhány falat megdönteni.

- Ön több írásában igyekszik bemutatni az olasz gasztronómia jeles képviselőit mint pl. Salvatore Lo Faro-t, aki többek között a szent atyának is készít édességeket, de gondolom más ismert emberekkel is találkozott már eddig, mesélne nekem erről és hogy milyen embernek sikerült megismernie őket? Halottam egy különleges történetet a Fanconero borról és a híres Franco Nero színészről aki Koltay György filmjében Árpád vezért alakította - elmesélné ezt a történetet?
A még ma is sármos Franco Nero-t egy opera bemutatása alkalmával ismertem meg. Ez alkalommal mutathattam be a közönségnek a neki dedikált zamatos Franconero vörösbort, mellyel az illusztris közönséget kínálták. Ekkor mesélt a hollywoodi sztár magyarországi kalandjairól és ott forgatott filmjeiről. Elmesélte, hogy járt a tokaji bormúzeumban is, ahová később eljuttatta a neki dedikált bort, melyet még ma is őriznek az állandó kiállításon. Nagy tisztelettel és elismeréssel beszélt a magyar történelemről, melyet a forgatókönyvek által is gyökereitől kezdve alaposan megismerhetett.
- És milyen körülmények között találkozott Albanóval?

- Albanóval Pugliaban, a Csizma sarkában, találkoztam, amikor az országos rosé borversenyre voltam hivatalos. Örvendezve ölelt át amikor tudtára adtam, hogy néhány évvel ezelőtt nyolc órát vonatoztam Otrantoig, hogy Platonenek kereszelt borát helyben vásároljam meg; persze más helyi gasztronómiai ínyencséggel együtt. Ekkor tárta fel miért éppen Platón és nem a görög epika fénykorának időszakában élő más neves filozófus került a címkére. A kellemes hangú sztár úgy vélekedett, hogy Platón beszélt el őször oly módon a borról, mely minden sommeliernek munkát adott. Ő írta le először azokat az organoleptikus jelzőket, melyek minden sommelier szótárában helyet kapnak s az étel-ital közti harmónia meglelésének fontossága is, úgy tű nik, ekkor látott napvilágot.

- Az ön története egy mesébe illő történet egy királylányról, aki maga találta meg élete értelmét az csinálja azt, amit szeret - vannak-e még álmai, megvalósításra váró tervei?

Olimpiai sztárséfek, neves cukrászok, flying winemakernek nevezett nemzetközi borászok, mint a pezsgő hangulatú Roberto Cipresso, s azok mindig oktató történetei is gazdagítják, néha Alíz csodaországába illő utamat. A képernyő jelenkori sztárjaival való röpke kapcsolat után viszont gyakran csak egy szép mosolyú fénykép marad meg emlékül, de személyesen találkozni Gabriel Garco, az olasz televízió légszívdöngetőbb sztárjával a legnagyobb élményt jelenti minden hölgy számára.

Terveim között, a Spumarche project különböző pontjainak acélos karba vételén kívül, néhány saját írású könyv kiadása szerepel. Megvalósulásra váró vágyam, hogy Sofia Lorennel találkozhassak és gasztro-hangulatú interjút készíthessek a dívával; ha ma Itáliában élek, az neki is köszönhető; - még tizenéves sem voltam, amikor felfedeztem valami vonzót e ország felé, mely egyáltalán nem idegen számomra...

- Azt kívánom minden kívánsága váljon valóra, és ha legközelebb haza látogat, találkozhassunk majd Párkányban!

Nagyon köszönöm jókívánságait!



A riportot köszöni Telek Lajos
A riport szponzora:

Predaj a servis bicyklov - Mihálko, Hasičská 3, 943 01 Štúrovo
Otváracie hodiny: Pondelok až Piatok 09:00 - 16:00, Sobota09:00 - 11:00
+421 907 980 547, mihalko@mihalko.eu
 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,280 MODIFIED: 2017.11.07 21:02:28.MD5: 6524a2f9a562497f53e5508fd98f73c1 STATUS: OK