Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  2015-05-02   2,175

A ragyolci származású Molnár Xénia a kétezres évek elején az Ibusár című előadás Sárbogárdi Jolán szerepével robbant be a szlovákiai magyar színházi életbe, amelyet Telihay Péter rendezésében több mint negyvenszer játszottak el. Pár éve a színház igazgatója elbocsátotta, mivel „nem talált” számára megfelelő szerepet. Sárbogárdi Jolán figurája viszont azóta is „kísérti”, mivel a Csavar Színház előadásában pár hónapja mutatták be kamaraváltozatban. Molnár Xénia nem is olyan régen ünnepelte a születésnapját, s egy születésnap talán a legalkalmasabb időpont arra, hogy az ember lepörgesse az eddig eltelt éveket.
– Igen, nemrég volt a születésnapom. Nem tartozom azoknak a nőknek a táborába, akik titkolják az éveik számát. Harminckilenc múltam, s azt sem állíthatom, hogy lélekben viszont huszonhárom évesnek érzem magam, mert akkor nem mondanék igazat. Vannak periódusok, amikor teljesen elfeledkezem a földi időmről, és úgy tudok egy négyévessel játszani, mintha gyerek lennék. S vannak korszakok, amikor hatszáz éves öregembernek érzem magam.  


– Kezdjük a visszatekintést a gyermekkoroddal. Ragyolcon a mai napig ott áll a családi ház, amelynek az udvarán felnőttél. Milyen gyermek voltál?
– Arról, hogy milyen gyermek voltam, az anyukámat részletesen kikérdeztem. Tizenegy éves koromtól írok naplót, tehát már huszonnyolc éve vezetem. Az első tizenegy év is megvan tömören. Izgága, energikus, a homokozóban a társaság középpontja, érzékeny, nagy állatbarát – rengeteget időt töltöttem az állatok között, nagymamámmal jártam a szövetkezetbe. Az udvar is tele volt mindenféle jószággal, így talán nem meglepő, hogy hosszú éveken keresztül állatorvos szeretttem volna lenni.
– Mikor kezdett kirajzolódni, hogy mégiscsak a szinház világa vonz igazán, ki ébresztette fel benned az alvó oroszlánt?
– Már a ragyolci oviban is én voltam az ,,ügyeletes” szavaló, számomra nem okozott gondot kiállni és szavalni. Édesanyám nevelőnő volt, s volt egy színjátszó csoportja Csákányházán. Talán ott kezdődött 1987-ben, A bababolt című kiselőadásban én voltam a gonosz baba. Az idős emberekkel nagyon szerettem és a mai napig nagyon szeretek beszélgetni a régi szép időkről, a háborús eseményekről, így a színház mellett a másik nagy szerelmem a történelem lett.
– Füleken tagja voltál a Zsákszínháznak, ahol találkoztál Danyi Irénkével is, aki egykoron a kassai Thália Színház tagja is volt.
– A Zsákszínházba tizenhat évesen kerültem, anyukám ott játszott, de Danyi Irénkével akkoriban nem játszottam. Csak később ismertem meg. Nem volt sikeres a magyar-történelem felvételim az érettségi után, így a komáromi Jókai Színházhoz kerültem, majd átszerződtem Kassára, ahol három csodálatos évet töltöttem a pozsonyi főiskola előtt.
– Shakespearet idézve, „színház az egész világ”, téged mi az, ami vonz a színház világában?
– Egy maréknyi csapattal hitet és örömet adni az embereknek. A diplomamunkámat is a publikumról írtam. Nem azért lettem színésznő, hogy ,,Ide nekem a tízezer wattot és ünnepeljetek!” A színész médium. Kölcsönadja a testét és a hangját annak a személynek két-három órára, akit a drámaíró megálmodott. Venczel Vera nyilatkozta valahol, hogy boldog ember a színész, mert héttől tízig meg van oldva az élete. De az is nagyszerű érzés, amikor a színész kapja a visszajelzést a nézőtől, hogy ez és ez megérintette, valamit átformált benne, máshogy látja a világot. Ez csapatmunka és csak jó csapatmunkával lehet maradandót alkotni, de ez nemcsak erre a szakmára igaz.
– Aki az álmait szeretné megvalósítani és a színészetet választja kenyérkereső szakmának a Felvidéken, az Kassán vagy Komáromban, esetleg Magyarországon illetve szlovák nyelvű színházban próbálhat szerencsét. A főiskola elvégzése után Komáromba, a Jókai Színházhoz szerződtél, s itt talált rád a boldogság is, amelyből aztán megszületett a kisfiad, Adorján.
– Adorján apukájával a kasai Thália Színházban ismerkedtünk meg. Már öt éve lassan, hogy nem élünk együtt, de mind a mai napig jó viszonyban vagyunk és teljes mértékben együtt neveljük a fiunkat, aki már kilencéves.
– A kisfiad születésével teljesen megváltozott az életed. Hogyan látod, az új generáció mennyiben más mint a te generációd?
– Próbálok – s eddig még sikeresen – szélmalomharcot vívni a számítógépes játékokkal és a televízióval. Adorján focizik, kapus, és hetente öt edzése van. Nagy örömmel tölt el, hogy nem gépfüggő, hanem intenzíven sportol, emellett kitűnő tanuló. Úgy látom – tisztelet a kivételnek –, hogy a mai gyerekek igazán keveset játszanak együtt. A játék öröme elveszett, sokkal izgalmasabbnak találják a virtuális világot, ami elszomorító a számomra. A könyv szeretetére is nevelem a fiamat. Lételemem az olvasás és a tanulás már gyerekkorom óta. Többet kinn a szabadban együtt, mint benn a szobában a virtuális világunkban – üzenném a mai fiataloknak!


– De ne feledkezzünk meg a színházról sem, hiszen nagyon sok előadásban állhattál a komáromi deszkákon. Melyek azok a szerepek, amelyek elkísérnek egy életen át?
– Nagyon sok szép szerepet sikerült eddig eljátszanom. Ha ki kell emelnem valamelyiket, akkor talán Parti Nagy Lajos Ibusárjának Sárbogárdi Jolán szerepe áll hozzám talán a legközelebb, amit most „kvázi” monodráma formájában csináltunk meg a Csavar Színházzal Gál Tamás rendezésében, de nagyon szeretttem Spiró György Prah című kétszemélyes darabjában is, – amelyben Mokos Attila volt a partnerem –, a Nő szerepét. A színésztársak közül ő az az ember, bátyám, barátom, aki mind a mai napig segít, és mint színésztől is, nagyon sokat tanultam tőle.
– Fülekre jártál gimibe, ahonnét több embernek is a színészetet választotta. Hadd emeljem ki Kerekes Vicát, aki ma három országban is otthonosan mozog. Mennyiben játszik ebben szerepet az, hogy a gimiben immár több mint két évtizede működik az Apropó Diákszínpad, s már a harmadik évtizedét „tapossa” a Mázik István irányította Zsákszínház is?
– Igen, Kerekes Vica is Fülekről indult. Szvorák Zsuzsika nagyszerűen csinálja a kisszínpadot. Sajnos, engem nem tanított.
– Azt szokták mondani, minden színész a színház mellett titokban lelke mélyén film vagy televíziós szerepekről is álmodik.
– A sors megkínált már pár filmszereppel is Nagy élmény volt Koltai Róbert Világszám című filmjében játszani, amelyben Jiří Menzel, Tordy Géza, Gáspár Sándor és Koltai Robi partnere lehettem. A Barackliget és a Köszönöm, jól címü szlovák filmek forgatására is nagyon szívesen emlékszem vissza. A kabaré világába is belekóstolhattam, két évig a TV2-ben a Mi kérünk elnézést című politikai kabaréban játszhattam.
– Utóbbi időben egyre több színésznő bájaival találkozunk a Playboy oldalain. Te levetkőznél, ha felkérnének rá?
– Szerepen belül már megtettem kétszer is. Ha adekvát és nem öncélú, magamutogató, ha helye van a darabban, akkor természetesen gondolkodás nélkül ledobom a ruhámat, de nem tartozik a vágyálmaimhoz, hogy csak „úgy” vetkőzzek. Arra ott vannak a huszonéves bombanők, csinálják, ha jól esik, s ha mással nem tudnak kitűnni.
– Mennyire érintett fájdalmasan, hogy Szvrcsek Anitával együtt kidobtak a komáromi Jókaiból? Sikerült megtalálnod a helyed a Csavar Színházban, s nem gondolkoztál azon, hogy esetleg beszélgetős showműsorokban vegyél részt?
– Nem, nem gondolkodom talk show-kon. Nagyon minimálisan van jelen most a színház az életemben, az egyetlen kivétel szinte az Ibusár. Tanítok egy magániskolában, és ma már nem foglalkozom azzal, hogy két éve nem hosszabbitották meg a szerződésemet Komáromban. Hiszem, hogy minden okkal tőrténik. Megtanultam vidáman várakozni, élvezni a jelent, és nem rontom el azzal, hogy türelmetlenül várok valamire vagy valakire.
– Azért megkérdezem, hogy milyen terveid vannak a közeljövőben?
– Gyerekekkel szeretnék továbbra is foglalkozni a Csavar Színház mellett. Immár harmadszorra rendezzük meg Rimakokaván a versmondó tábort, de állami iskolák is felkerestek, hogy tanítsak drámajátékokat a gyerekeknek. Már második éve csinálom és egyre jobban tetszik a jövő nemzedékével való munka. De természetesen a legfontosabb mégis az, hogy a fiam mellett ott legyek mindig, amikor csak szüksége van rám. Mikor megkérdezik tőlem, hogy lehet-e százszázalékosan teljesíteni anyaként és színésznőként, a válaszom határozott nem. És ezzel nem vagyok egyedül. Mert nem lehetek egyszerre színpadon és mesekönnyvvel a kezemben a gyerek mellett. Majd megtehetem és meg is teszem ezt, ha már nagyobb lesz Adorján. Addig meg szerepek és álmok gondoan össze vannak csomagolva a fiókban, de ígérem, a megfelelő helyen és időben előveszem őket.
– Milyen gyakran jársz Ragyolcra? Nincs olykor honvágyad, s nem hiányzanak az erdők, a fák, a legelők és főleg a tiszta levegő?
– Ragyolcra sajnos nagyon ritkán járok. Imádott falumat nem sűrűn látom. A hegyek hiányát nem lehet megszokni, de a fiam iskolaköteles, már nem tudok annyit hazamenni, mint amikor még ovis volt. Ott van a haza, de itt az otthonom. A szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, s ha nagy ritkán el tudnak jönni, hoznak egy csipetnyi ragyolci levegőt is magukkal.

Telek Lajos, fotók: Molnár Xénia Szendi fotóalbumából
Eredeti közlés: Gömöri lap, regionális hírportál

2015-05-17 08:02:48 Admin
A minap olbvastam egy megjegyzést egy számomra ismeretlen embertől aki azt kérdezte ,hogy a cikkek miért nincsenek szlovákul vagy miért nincs forditás... A válasz egyszerü mint a pofon, nincs aki leforditsa ha hivatalos forditó irodába leforditanánk az anyagokat akkor olyan plusz költségek lennének amelyeket nincs aki kifizet,igy hát maradok a régi bevált modszernél - amig nincs aki forditson, addig magyarul irok. De hogy szlovák ismerőseimnek is egy kis jó hirrel szlogáljak a közeljövőbben egy két cikk még is lesz szlovákul is. Addig is megköszönöm megjegyzését ismeretlen levélirómnak. Mert azt szokták mondani a negativ kritika vagy megjegyzés is jó valamire, ha kap az ember vissza jelzést legalább azzal lehet tisztába hogy olvasák, egyessek azt kérdezték miért nincs feltéve egy számláló amely ha a cikre valaki rákatint jegyezné hányan olvassák igy láthatna az ember, hogy egyes cikket hányan olvastak el,jó ötletnek tartom. Mások azt kérdezték mi alapján választom ki, hogy kivel készittek interjút,.?
A válaszom egyszerü... Sok esetben hónapokig eltart, máskor pedig egyik napról a másikra sikerül tettő allá hozni egy egy riportot. Nem régiben Szlovákiában járt Talmácsi Gábor motor versenyző világbajnok. Amikor kitaláltam ezt a rovatot a Watson.sk portál tulajdonosa azt mondta meg lássuk hogy milyen lesz. Egy kezdeményezés amely Érsekújvárból indult el, azóta egyre több helyen jelenik meg az Egy csésze kávé rovat, a minap sikerült a kávézom oldal tulajdonosával is egyeztetnem. Egyre több független kezdeményezés kezdi a városokban bontogatni szárnyait, . Sok müvész barátom fotós, képzőmüvész keresett meg segitsek nekkik kiállitások megszervezésében. Én azt szeretném ha akikről irok azokkal az emberekkel Önök is találkozhatnának Érsekújvárban. Üdvözlettel Telek Lajos
2015-05-05 19:00:59 NC
Áno, máte pravdu, každý sa môže vyjadrovať v jazyku v akom je mu to bližšie a prirodzené, Správca a majiteľ stránky by ale mal zvážiť aj preklad do slovenčíny, resp. do maďarčiny, pretože očakáva príjem za reklamu zverejnenú na tejto stránke. Myslíte že niekto zaplatí za reklamu, ak nerozumie článkom ktoré nie sú v jazyku ktorý ovláda?
2015-05-04 16:24:56 Magyar
Mindenki olyan nyelven beszél és ír, amely nyelven közölni szeretné a gondolatait. Magyarul írom a véleményem én is, mert ÍGY * AKAROM ! Ha olvassák, akik értik, örülök. Viszont nem szidom azokat, akik nem olvassák, nem értik. Nincs is hozzá jogom. Ugyanígy NINCS * JOGA parancsolgatni annak sem, aki az előző nevetséges parancsot osztogatta. Magyarországon senki nem parancsolja meg senkinek, hogy másmilyen nyelven ne beszéljen, ne írjon, mert nem értik. Ez csak itteni ostobák sajátja. Hozzá hasonlók parancsolgatnak Ausztráliában is. Persze, feleslegesen.
2015-05-03 12:56:01 Szlovák
Nechápte môj príspevok zle, ale sme na Slovensku a patrilo by sa písať po slovensky, respektíve aj po slovensky. Alebo potom urobiť alternatívnu stránku v maďarskom jazyku.
 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,280 MODIFIED: 2017.11.07 21:02:28.MD5: 6524a2f9a562497f53e5508fd98f73c1 STATUS: OK