Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  2015-06-21   1,405

A következő vendégemet  még a kilencvenes években ismertem meg... Győry Attila, azaz  Süne  - volt sok minden. Iró, laptulajdonos, hajóskapitány és utóbbi években neve szorosan egybefolyt a Családi Könyvklubbal ami könyvterjesztéssel foglalkozik. De Győry  Attila nevétől és legújabb kiadványától - A 100 legsikeresebb szlovákiai magyar - magazintól hangosak most a felvidéki lapok.  




Kezdjük ezt a beszélgetést azzal,  hogyan lettél te hajóskapitány ?
- Hajóscsaládból származom, az apám tengerész, hajógépész volt, az életem a hajókkal és az utazással  keveredett össze. És persze, melyik kisöregnek nem imponálna a hajózás? Nekem meg az orrom előtt volt, s kijártam a ranglétrát. Először matróz voltam, utána a kapitányom láthatott bennem valamit, mert elküldött kormányos-tiszti tanfolyamra. Igy lettem hajókormányos. A 90-es éveket írtuk, szerintem jó helyen jó időben voltam, mert normálisan a karrieremnek a 40-es éveimben kellett volna csócsosodnia, lassan kijárva a ranglétrát, de tudni kell, hogy a világ kinyílt, s rengeteg öreg hajóskapitányt elcsábítottak a németek, a nyugati hajóstársaságok, s így a szlovák hajózási vállalat azt vette észre, hogy nincsenek kapitányaik....mindenki elhúzott, ugye a szürke agyállomány kivándorlását megérezte a hajózás is. Nos, elinditottak egy speciális kapitány-akadémiát, amire megint elküldtek, s elvégezve, a hajóstársaság legfiatalabb hajóskapitánya lettem, mindössze 26 éves koromra...Enyhén szólva, ez sokkolt...
Hogyan született meg a beceneved,  a Süne?
- Azt kell hogy mondjam, hogy kicsit megelőztem a koromat...A 70 -es években kisiskolásként valamiért szembe mentem a divattal. ugye mindenki emlékszik a digó-popper lázra, a Travolta táncos Szombat-esti láz kultuszára, amikor divatos volt lenyalt  frizurával feszíteni...Én persze, nem tudatosan, csak úgy, valamiért egy másik frizurával nyomultam, ami körülbelül a punk vonalát közelítette meg, abból is a klasszikus Sex Pistols-os vonalat. Ilyen összevissza álló frizurámmal rögtön kiszúrták a kinyalt fazonok, s így lettem Süni, ami kissé elferdült nyelvileg, Süne lettem.



Te annak idején voltál  lapkiadó is. Hogyan született meg a fejedben ez az ötlet,  miért döntöttél úgy, hogy saját lapot indítasz?
- A 90-es évek közepén a hajózás zsákutcába került a szerb-horvát háborús konfliktus miatt. A szituáció ismert, lebombázták az Újvidéki hidat, szabadcsapatok garázdálkodtak a Dunán, s ezért hónapokra leállt a hajóközlekedés. Unalmamban először egy fanzin-t csináltam - Tűznézés - címmel, amit aztán néhány száz példányban szétszórtam a gimnáziumokban és az alternatív, underground csatornákon keresztül. Nagy volt a sikere, gyakorlatilag az alternatív-underground kultúravonal  érdekelt és még persze érdekel ma is. Valaki aztán beindított, hogy csináljak ebből a fanzinből egy bejegyzett, országos kulturális lapot, én meg rácsodálkoztam, miért ne? Legyen Tűznézés - a lap neve, Rejtő Csontbrigád című zseniális könyvéből kölcsönözve a nevet, amikor a büntetőszázadban esténként a légiósok elrévülve nézik a tüzet, s emlékeznek a jóra, ami bennük van...A Tűznézés.... Fogalmam sem volt, mibe ugrok bele. A bejegyzéstől a legális terjesztőhálózatokon keresztül hirtelen az újságírás közepébe csöppentem. Én lettem a lapkiadó, főszerkesztő, újságíró, manager  egy személyben, közben egy lúzer voltam, aki azt sem tudta, hol van észak...3 számot megélt a lap, egy lakásra való pénzt eltapsoltam, de nem bántam, mert jó móka volt, de a hajózásban szerzett extra pénzeimet sikerült felélnem. Óriási tapasztalat volt ez, nagy tanulópénz. De lett nemzetközi sajtóigazolványom, mert hát izé...mégiscsak lapkiadó lettem, főszerkesztő, s bejegyeztek az újságíró szövetségbe, közben meg ilyen Fülig Jimmy szerű figura voltam a médiában, senki sem értette, honnan és merre tartok.

A Vércsapolás c. könyvedet újabb könyved követte. Eeddig hány könyved látott napvilágot?
- Összesen 5 könyvem jelent meg, a legutolsó Kerékkutya címmel, 10  éve....A punkoktól az undergrund kultúra világa érdekelt, a hőseim is punkok, darkok, lepukkant, társadalmon kívüliek, de ez más történet. Kitaláltam annakidején, hogy szabad irodalomórákat fogok tartani a gimnáziumokban, és elintéztem az igazgatóknál, hogy felolvassak az órákon, bemutassam a könyveimet. Végighúztam a republikán, s így megismert egy generáció, a legolvasottabb felvidéki kortárs író lettem. Persze kellett a jó szöveg, az aránylag egzotikus téma és a helyzet. Minden botrányom rásegített erre a korabeli státuszomra, mert a szabad szextől a drogon keresztül egyfajta gonzó stílusom, beoltva kis neo-beatnik  életérzéssel, nos ez nyerő volt. Minden lap a kezembe került...Ez a történet egy külön regény. De már nem vagyok aktív író, egyszerűen az életem más ritmusra váltott. Azt nem mondom, hogy a marketing és a család öl, butít és nyomorba dönt, de a családom, a marketing egyszerűen lefoglalja az életem, más a ritmusom, reggeltől estig pörgök, ráadásul a marketing nyelvezete kicsit megölte az írói-alkotói vénámat. Legalább 2-3 hónapnyi csend kellene, hogy újra írjak, de ez most lehetetlen. Persze remélem, hogy egyszer ez a ritmus újra megváltozik, mert az alkotás lenyűgöző jelenség egy ember életében....

Hogyan született meg a Családi Könyvklub ötlete Dunaszerdahelyen ?

- A hajósmúltam után következett a lepukkant Tűznézéses korszakom, utána pedig a pozsonyi Kalligram kiadóhoz kerültem, mint terjesztő. Mit mondjak, kiderült, hogy született kalmár vagyok. Újabb és újabb ötletekkel jöttem, voltak sikeresek, rosszak, de toltam, s a kezdeti sima könyvterjesztőből lassan manager lettem. Itt kaptam az első ütést a könyvszakmából. Ez egy újabb, lényeges, életre szóló löket volt. Fejest ugrottam a könyvek, a könyvesboltok, a terjesztők, a szerkesztők világába. Egyre több lehetőséget láttam, de a Kalligram kiadó erre már nem volt alkalmas, mivel a kiadó filozófiája nem egyezett az enyémmel. A Kalligram a progresszív kiadói vonalat követte, engem pedig a nagyobb falat érdekelt. Így aztán kiváltam. Hetekig gondolkodtam, hogyan és mit csináljak, ha már egyszer új hivatást választottam, a könyvkereskedői vonalat. Rájöttem, hogy minden hely foglalt a piacon Felvidéken. Voltak nagykereskedői hálózatok, ilyen-olyan cégecskék, terjesztők, kereskedők, kiépült hálózatok, szóval foglalt volt minden, kivéve a Könyvklubos terjesztő hálózatot. Ilyen nem volt. Felvidék 600 km hosszan nyújtózik a magyar határ fölött, 500 ezernyi magyarral, akiknek a zöme kis falucskákban él. Elképzelhetőnek tűnt az ötlet, hogy ezeket az embereket egy könyves katalógussal, klasszikus könyvcsomagküldő hálózaton keresztül megszólítsam...Megjön az új könyvkatalógus postán, a család pedig felveszti a telefont és rendel. Klasszikus képlet, a katalógusban be vannak mutatva zsánerek szerint a könyvek, cím, kép, bemutatás, ár, könyvklub ár...rendeld meg és elküldjük. Ez volt az alap. Bejött...

A te hálozatodon keresztül igyekszel Magyarországi könyveket a hazai  piacon terjeszteni. Ennek kapcsán több ismert irót és televiziós személyiséget is vendégül hivtál. Miért  a rendezvényre a belépés dijtalan?  Dunaszerdahelyen esetleg más városokban nem lesz a Családi könyvklub sorozat országjáró itt a Felvidéken?

- Sokat gondolkodtam a reklámon. Aztán rájöttem, hogy a legjobb reklám a médiareklám, ha a csapból is Te folysz...Igen, ingyenes akciókról van szó, amelyek rendkívül népszerűek lettek. Többszázan eljönnek az estjeinkre, persze nívós  vendégeket hívunk, a magyar közélet csúcsragadozóit. Igyekszünk egy átfogó képet produkálni, tehát a kicsiknek elhoztuk a Bogyó és Babóca mesehősök megálmodóját, Bartos Erikát, de a vendégünk volt többek között  Leslie L.Lawrence, Tvrtko, Vámos Miklós, Popper, Ranschburg, Parti Nagy Lajos, Kukorelly, Nemere, Müller Péter, de sorolhatnám tovább, rengetegen, de filmfesztivált, színházi előadásokat is szervezünk, ami megtetszik és jónak látjuk. Többnyire valóban díjtalan akciókról van szó, abból indulunk ki, hogy végtelen szeretetet kapunk a közönségünktől, vásárlóinktól, s ez a legkevesebb, ha így szórakoztatjuk őket, ráadásul a szervezés a hobbim, engem is feldob. Kinek jut olyasmi osztályrészül, hogy például az öreg Ranschburgot oda-vissza hoztam-vittem, s közben ingyenes pszichológiai órám volt...Hihetetlen magánbeszélgetéseim voltak ezekkel az emberekkel...

Az évek alatt nagyon sok ismert íróval, utazóval , televíziós személyiséggel beszélgettél. Voltál a riport sorozatokban házigazda és riporter egy személyben. Soha sem fordult meg a fejedben, hogy újságíró legyél ?

- Az újságírás nagyon szórakoztató munka, de nem az én posztom szerintem. Ha újságíró lennék, a kulturális események foglalkoztatnának, de kiélem ezt a vonalat, sőt, kiéltem a saját lapom irányítása alatt, hiszen 1 évig csináltam, élveztem, riportokat csináltam Faludytól X-ig, szóval benne voltam a sűrűjében, most meg néha beszélgetek a vendégeimmel, bár rájöttem, hogy jobban érdekel az üzlet és a szervezés...

Az évek alatt gondolom Téged is megkerestek politikai pártok, de sehol sem lehet olvasni a pártlistákon a neved, mint jelöltet. Elzárkózol a politika elől ?

- Nem vagyok politikus alkat. Naná, kicsit forma vagyok, nem bírnám elviselni, hogy suttyó politikai formációk miatt így vagy úgy meghajoljak, kiöltözzek, viselkedjek...Én punk voltam és a gyökereimben is punk maradtam...És tudom, hogy pártkatonának nem vagyok alkalmas. Arra pedig, hogy vezető legyek, nincs időm kivárni, meg nem is érdekel ez a vonal. Kategorikusan. Viszont nagyon sok politikussal baráti a viszonyom, de ez azért van, mert jó időben jó helyen voltam. A rendszerváltás ideje alatt ezekkel lógtam, segítettem őket, közben meg egyesek a tűz közelébe kerültek. Én meg ismerem őket, de nem tudok mit kezdeni ezzel. Kívülről szemlélem a történéseket, nem is nagyon ragozom ezt a történetet...

Nem égiben megjelent a Családi könyv klub keretén belül  - A 100 legsikeresebb szlovákiai magyar  - című magazin. A  listán ellehet gondolkozni, de úgy gondolom több olyan személyiség  aki itt a felvidéken született a mai napig felvállalja Felvidékiségét mégsem kapott helyet a listán én  példaként említeném talán Borbély Józsit aki Pelé személyi titkára lett. Vagy a Zselízi magyar lányt Major Timeát, de megemlíthetném még Várady Andreast azt a Rimaszombati fiút aki zenéjével elkápráztatta a világot, vagy az Érsekújvári Száraz Dénest színészt, vagy Adamisz Annát, vagy Sunyovszky Szilviát ezek a személyiségek mind olyan emberek,  akik méltóan helyet kellet volna kapni a könyvben  ön hogyan látja mindezt?  A könyvedből hiányolom Török Elemér és Török Adrien n nevét vagy Héger Rudolfét aki a felvidéki magyarság részére sok kulturális rendezvényt hozott idáig.Több ismert Rimaszombati és Érsekújvári személyiség helyet kapott könyvedben. Kitől kaptál ajánlatot, ki segíttet,  hogy ezek a személyiségek kerültek be a könyvedbe ? Mennyi időt vett igénybe,  hogy ezek a nevek,  interjuk megszülesenek ?

- Na igen. Helyben vagyunk.  Megjegyzem, akiket felsoroltál, sokat közülük személyesen is ismerek, sőt, barátaimnak is tartok...De hangsúlyosan. Evidens, kimaradtak. Miér, ez a kérdés....A 100 legsikeresebb szlovákiai magyar - című exkluzív, szórakoztató, csaknem 120 oldalas magazint azért adtam ki, hogy a szlovákiai magyar közösség számára akár példaképnek tekinthető, kiemelkedő teljesítményt nyújtó 100 kortárs személyiséget bemutassam  az olvasóknak! Az ötlet nem új, legalább 10 éve újra és újra felmerült bennem. Akinek elmondtam az ötletemet, megkérdeztem, mi a véleményük, és bizony mindenkinek tetszett az ötlet, nagy ovációval és lelkesedéssel fogatták, de nagy szomorúságomra a téma, noha adott volt, mindig ellankadt, elfelejtődött… Alapvetően az emberek megijedtek a téma természetétől… A  siker megfoghatatlan, rangsorolni is absztrakt fogalom, és egyáltalán  - hogyan lehet kiválasztani, milyen szempontok alapján mérjük a sikert? És ki dönti el, ki az a valaki, aki megmondja, hogy ki mitől, milyen szempontok alapján sikeres? És a lista? Hogyan lehet ezt mérni? Nos, ezek voltak az alapkérdéseim, amelyek csaknem 10 évig blokkoltak. Ki legyen az, aki megmondja, hogy ki a sikeres és ki nem? Én? Ki vagyok én, hogy ezt megmondjam? Aztán felkértem egy tucatnyi szlovákiai magyar véleményformáló személyiséget, akik között voltak egyetemi tanároktól a médiából ismeret újságírókon keresztül komoly, a társadalomban megbecsült gondolkodók,  hogy ajánljanak, soroljanak fel ők is személy szerint sikeres személyiségeket… Így jött össze az alaplista – csaknem 200 névvel, olyan nevekkel, akikre méltán lehetnénk büszkék nemcsak mi, szlovákiai magyarok, hanem a szlovákok is, hiszen a mi sikerünk az ő sikerük is. DE ez egy ilyen történet. Ha azt találom ki, hogy 200 sikeres felvidéki...Nos, akkor minden rendben van, mert a fenti nevek ott lennének hiánytalanul. De ez 100 névről szólt. Folytattam. Újabb lépést tettem. Felkértem újabb, tucatnyi  különböző látókörű véleményformáló személyiségeket, akiket megkértem, hogy szubjektíven jelöljenek ki 100 személyt  a listáról! Megjegyzem, kinek-kinek más és más az értékrendje, időközben ez nagyon kiderült, nem csoda, hogy a nagy médialapok sem mertek belecsapni a lecsóba, akikkel erről beszélgettem ,minden azt jelezték, nem szeretnének botrányt. És ez igaz. Az volt az alapgondolatom, hogy a tucatnyi jelölő közül,  ha valaki kapna legalább 8 -9 jelölést, biztosan benne van a 100 legsikeresebb között. Aki végiglapozza a magazint, bizonyára egyetért majd velem, hogy valóban olyan sikeres személyiségek kaptak helyet, akik komoly teljesítményt nyújtanak.  Persze, lehetne ezt a kérdést ragozni, lehetne folyamatosan bővíteni a listát 150 vagy 200 személyre, de tudomásul kell venni, ez egy összeállítás. Végtelen lehetőségek vannak, bárki folytathatja a sort. Biztosan állíthatom, hogy legalább 100 olyan sikeres  személyiség kimaradt, akikre méltán lehetnénk büszkék…Azt hiszem, a hölgyek is jól képviselik a nemüket, ahhoz képest is, hogy ismerem a mondást, miszerint minden sikeres férfi eredményei mögött egy nő áll. És ez így igaz. A sikeres férfiak nem lennének sehol, ha a hátországot nem biztosítanák be nekik a nők, akik azon kívül, hogy maximálisat teljesítenek, még a család, a gyerekek, a neveléssel járó problémák és a munka is leveszi az energiájukat. Ezért már az is csoda, hogy ebben a brutálisan csörtető, valljuk be, férfiuralmú  világunkban a 100 legsikeresebb szlovákiai személyiségből csaknem 20 igazán kimagasló pályát befutott hölgyet is beválogattak. Ők is fent vannak  a csúcson, stabilan. Le a kalappal előttük. Hozzáteszem, a  társadalom szinte minden szegmenséből képviselik magukat a sikeres személyiségek. Világhírű zenészeink, olimpikonjaink és világbajnok sportolóink, Kossuth-díjas művészeink, feltalálóink, óriási tömegrendezvények, tízezreket megszólító szervezői képességekkel megáldott egyéniségeink, országos, akár Európai szinten működő vállalkozások vezetőink, véleményformálóink, egyetemi oktatóink és számtalan lehetőséget kihasználó, az adott munkák, életsorsok legkiválóbbjaink vannak a legjobbak között…és persze hadd ne mondjam, bizony mindenütt ott sorakoznak a nők, vagy a háttérben, vagy a csúcson…a mindennapok egyszerűségével és végtelen energiájával. Csak tisztelettel tudom őket említeni. Hangsúlyozom, számtalan megközelítése lehet egy ilyen kiadványnak, lehetne említeni akár a tiszteletet, lehetne emlegetni hangzatos, jól eladható fogalmakat, amelyek a tömegekre hatnak, de a büszkeség sem mellékszál, lehet ilyen megközelítés is…És jó, ha tudjuk, bedobtam a követ az állóvízbe, hirtelen tele lett a média, vajon hány sikeres felvidéki személyiségünk van? Hirtelen sorolni kezdtük a sikerembereinket, ami eddig nem volt, és kiderült, tele a padlás velük, büszkék lehetünk rájuk, mindenkinek lett egy privát listája, számomra ez a siker... Ami számomra első látásra roppant érdekesnek tűnik, ha megfigyelik az olvasók  – ezek a sikeres személyiségek, akik a művészettől a tudományon keresztül a gazdasági szektoron át valami kimagaslóan pozitívat, csodálatos teljesítményt nyújtottak, csaknem  mindannyian magyar iskolát végeztek…Titkon remélem, hogy a szórakoztatáson túl valami mást is nyújtunk, valamit, amit nem is tudok kifejezni…valami ÉRTÉKRENDET…ami az Enyém, az Öné, Mindannyiunké…Egyetemes szinten.
A Családi Könyvklub tervez a közeljövőben is kiadni hasonló könyvet,  esetleg más szerzőtől vagy fotográfustól? Ha esetleg javasolhatnám Deme Daniel fotográfust 100 fotó és sztori a fotós aki világsztárokat fényképez?
- Nem tudom. A Családi Könyvklub nem kiadó, hanem kereskedőház. Ennélfogva semmi sem adott, törvényszerű. Szeretek alkotó szinten kíséletezni, mert ez az életem  értelme. Lesz a könyvének Felvidéken vagy esetleg határon túl bemutatója ?
- Megjegyzem, ez nem könyv, hanem magazin. És már volt bemutatója is, Dunaszerdahelyen. Ami a határon túlt illeti, én nem nyomulok, ha valaki látna ebben fantáziát, szívesen részt veszek ebben,. de öncélúan nem nyomulok.
Mit tervez lesz a 100 legismertebb felvidéki magyarnak 2 folytatása ?
- Úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem lesz Hófehérke visszatér című kiadvány. Ez volt. Nem magyarázok, amit kiadtam vállalom, nincs mit szégyenkezni. Persze, sokan kimaradtak. Megpróbáltunk egy átfogó képet adni, alkotó szegmensekben gondolkodtunk, tehát úgy láttuk, hogy a közélet rétegei arányosan szerepeljenek a magazinban. Tehát az írók, színészek stb szintjén csak 4-5 személyt tudtunk bemutatni. Teszem azt, ezért sikerült így, mert bizony...ott van 4-5 korrekt sikeres személy, és igen, ott vannak a háttérben a többiek, akik kimaradtak. Hát így, ez ilyen történet volt...

Milyen tervei vannak az idei évben, mit szeretne elérni, mit tartogat a tarsolyában?

- Figyelni a lakosság problémáit, ugye, kettes villamossal a kiserdőbe, aztán balra, de Afrikába, Afrikába is szeretnék elmenni...megnézni a piramisokat. :)azt nagyon, ...és persze bort, búzát, békességet...mint Sebes elvtárs a tanácstól, Markos-Nádas felejthetetlen Hugyos Józsi rádiójátékában...
Köszönöm a beszélgetést Telek Lajos
 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,280 MODIFIED: 2017.11.07 21:02:28.MD5: 6524a2f9a562497f53e5508fd98f73c1 STATUS: OK