Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  2015-07-12   1,754
A nyolcvanas évek derekán olvastam ritka lemezkülönlegességeket bemutató rovatát a Képes Riportban, majd hallottam rádióban zenei ritkaságait, aztán jött a Lemezbörze…plusz nevű magánkiadású lap, amelynek szerkesztője, fotósa és kiadója egyben. Nemrégiben a Gilotin együttes lemezkeresztelőjének alkalmából a zenekar managementje felkérte, Som Lajos, a Piramis basszusgitárosa mellet ő legyen a lemez másik keresztapja. Ekkor találkoztam vele személyesen, és az alkalmat kihasználva sikerült szóra bírnom az Egy csésze kávé c. rovat részére.  


- Hallottam, hogy gyűjteményében sok az értékes ritkaság, köztük olyan felvételek, melyeken nemcsak énekesek, hanem sportolók, színészek is dalra fakadnak. Mikor kezdte el gyűjteni ezeket a lemezeket és hol tart ma a gyűjteménye?
- Mindenek előtt szeretettel üdvözlöm az Egy csésze kávé rovat olvasóit. Már gyerekkoromban is szívesen hallgattam zenét, akkor még a törékeny lemezeket lehetett kapni a boltokban. Később jelentek meg a mikrobarázdásak. Mindig arról álmodoztam, hogy nagy lemezgyűjteményem lesz egy katalógusrendszerrel. Ez az álmom valóra vált! Megéltem a különböző hang- és képhordozók, pl. bakelitlemezek, kazetták, CD-k, minidiscek piacra kerülését, de sajnos azok eltűnését is! Ma már minimális lett a CD-k kiadása, meg kell barátkoznunk a zenei anyagok letöltésével. Én viszont a bakelitekhez ragaszkodom, ebben úgy érzem, nem vagyok egyedül… Gyűjteményemet tudatosan építettem fel, és az ötvenes évektől napjainkig szinte valamennyi népszerű sláger megtalálható benne.

- A sportolók lemezei mennyire számítanak kuriózumnak? Mekkora példányszámban jelent meg ezek, vagy inkább ritkaságoknak számítanak?
- A sportzenei felvételek között sokszor kimondottan jó, a nemzetközi slágerlistákra is felkerülő nagyon is kedvelhető dalok vannak. Nem volt nehéz megszeretni azokat. Az más kérdés, hogy ilyenkor már hajlamos az ember célirányosan kutatni a sport témájú felvételeket, így e téma egy külön gyűjtési ággá fejlődik ki. Természetesen vannak olyan korongok is, ahol az adott sportoló neve miatt nagyobb keresletben bíznak a producerek.

- Az Ön lemezgyűjteményéből hallhattunk ízelítőt rádiókban is. Hogyan jött a megkeresés, olvasták a cikkeit, vagy fogalmazhatok úgy, hogy a felkérés spontán volt?
- A hetvenes évek második felében kereskedelmi vonalon az akkori NSZK-ban dolgoztam, onnan küldtem a Magyar Rádió részére a legújabb lemezeket. Fiatalon a legendás Komjáthy György műsorainak törzshallgatója voltam, később én írtam az adások szövegeinek nagy részét. Besegítettem B. Tóth Laci Poptarisznyájába is, és gyűjteményem zenei anyagával indított annak idején a Danubius Rádió. Önálló sorozataim voltak a királyi adóban („Rock and Rolltól a funkyig” „Pillantás az európai discokba”, stb.,) és volt olyan Szenteste, amikor a Kossuthon, a Petőfin és a Danubiuson is az általam szerkesztett karácsonyi zenei program hangzott el. A Lemezbörze,…plusz magazinnak éveken keresztül volt egy zenés melléklete, az „L+ Éterklub”, mely több mint hatvan hazai kereskedelmi rádióban volt hallható olyan kiválóságok, mint Dombóváry Gábor, Novotny Zoltán, Székhelyi József műsorvezetésével. Ezzel párhuzamosan a Calypso Rádióban heti rendszerességgel jelentkezett a „Lemezbörze,…plusz a Calypsoban” című, ritkaságokat bemutató fél óra.

- A lemezszenvedély egy bizonyos idő után párosult az autogramgyűjtéssel, amely a Lemezbörze+ lapban válik teljessé. Mikor határozta el, hogy létre kellene hozni egy magazint, amely úgy tudom, egyedüli kezdeményezés? Európában vagy valamelyik országban létezik hasonló lap? Azt szokták mondani, ember legyen a talpán, aki a mai gazdasági helyzetben bele mer fogni egy lapkiadásba, Ön mégis tető alá hozta a lehetetlent, nem csak, hogy egyedüli magazin lett a piacon, de különleges is. Tapasztalatai szerint a sok fáradozás megérte, meghozta gyümölcsét?
- Tavaly ünnepeltük a Lemezbörze,..plusz megjelenésének 20. évfordulóját. Ez a két évtized igazolta a döntés helyességét, szükség van a piacon egy ilyen témájú lapra. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a világ minden részéről vannak érdeklődők. Gyűjtői kiadványok léteznek Németországban (Oldie Markt) és Angliában (Record Collector) is, de teljesen más aspektusból vizsgálódnak. Lapunk piacra kerülésével párhuzamosan fizikailag is életre hívtuk a Lemezbörzét. Ezeket a nemzetközi cseretalálkozókat a Petőfi Csarnokban idáig 68 alkalommal rendeztük meg, ahol szlovák és cseh gyűjtőkkel is rendszeresen találkozunk. A jövőben a Budapest Bálna Rendezvényközpontban retro börzéket is rendezünk, ahová mindenkit szeretettel várunk.

- Bátran fogalmazhatok úgy, a magyar zenésztársadalomban majdnem mindenkivel jó barátságban van, de nagyon sok külföldi világsztárral is találkozott személyesen. Ők nemcsak a Lemezbörze,…plusz c. lappal fotózkodtak szeretettel, hanem Önnel is, autogramot is adtak, tehát exkluzív találkozások voltak. Meséljen ezekről.
- A magazin témája adja magát: szükségszerű a hazai és külföldi művészekkel való folyamatos személyes kapcsolattartás. A fotókat saját magunk készítjük, így ha valaki belenéz web oldalunk Galériájába, láthatja, kikkel találkoztunk fennállásunk ideje alatt. Mindenkivel íratunk egy üdvözletet olvasóink részére, melyeken természetesen az autogramja is szerepel. Van, amikor csak néhány másodperc áll rendelkezésünkre a fotó elkészítéséhez, de nagyon sokszor külön interjúidőt is kap az L+.

- Az Ön birtokában nagyon sok fotó és autogram van, olyan emberektől is, akik már nincsenek közöttünk, de lapjának köszönhetően örökké kedves emlékként maradnak. Meséljen egy két sztorit, történetet. Nehéz a világsztárok közelébe férkőzni. Magyarországon, vagy külföldön előre egyeztet a managementtel, a kiadóval, a koncertszervezővel, vagy egyszerűen bútorostól beront a házba?
- Mint már említettük, a Lemezbörze,...plusz valamennyi zenei stílust képvisel, ezért megpróbáljuk minden énekes, együttes alkotói világába beleélni magunkat. Találkozások alkalmával általában a menedzserek nehezítik meg a munkánkat. Ők hivatalból védik a sztárokat és különböző mondvacsinált okokkal (a művész fáradt, sokat utazott, készül a showra, stb.) tartják távol a sajtót a célszemélytől. Ha már valaki eljut a művészig, szinte nyert ügye van. Minden találkozás más és más emléket hagy maga után. Ezek elmesélésére nagyon sok csésze kávét kellene meginnunk…

- Végignéztem a fotókat, mindenféle zenei stílust igyekszik felkarolni, a pop, a rock, a jazz irányzatait. Az eddigi találkozások következtében melyik az, amely örökös időre Önben megmarad?
- Követtük már a Queen gitárosának, Brian Maynek a limuzinját, mint a filmekben, piros lámpákon áthajtva, közlekedési dugót okozva. Rod Stewart koncertjéről jóval korábban elindultunk a befejezés előtt, hogy elkapjuk még felszállás a repülőtéren, mégis egyszerre érkeztünk a csapattal, mert az utolsó számaiban már csak a zenekar játszott, Rod pedig egy törölközővel a nyakában beugrott a kocsiba. Több éjszakát töltöttünk Párizsban, hogy találkozhassunk Alain Delonnal. Robin Gibb, a Bee Gees egykori tagja pedig Berlinben tartotta kezében magazinunkat.

- Magyarországon rengeteg zenei fesztivál van, ahol az Ön lapja is ott van. Ön szerint melyik Magyarország legszínvonalasabb zenei eseménye?
- Egyértelműen a Sziget Fesztivál, továbbá az ő szervezésükben megvalósuló Balaton Sound és a soproni VOLT. Persze mellettük más irodák rendezésében vannak nagyon jó koncertek, amelyekre feltétlenül érdemes odafigyelni!

- Az évek alatt nagyon sok világsztárral találkozott, volt, akivel több alkalommal is. Régi ismerősként üdvözlik egymást?
- Specialitásunk, hogy a sztárokat L+ szal a kezükben fotózzuk. Akikkel ez már megtörtént és újra találkozunk, általában emlékeznek ránk. Például Chris Rea szerepelt a lapunkban egy olyan fotóval, amikor újságunkat tartja a kezében. Harmadszorra azt a lapot mutatja fel, amikor Chris Rea tartja kezében korábbi Chris Reás fotóját. Erre már ő is elmosolyodott. DJ Boboval, Leslie Mandokival Németországban is többször találkoztunk, ismerősként üdvözöljük egymást. A scooteres H.P. Baxxter már nem is kérdez semmit, csak automatikusan nyúl a magazinért, hogy egy újabb fotó készüljön vele.

- Szokott a lapon kívül kedveskedni a világsztároknak, egy üveg bor vagy pálinkával, hogy ez kiváló magyar minőség, ezt kóstoljátok meg?
- Angelina Jolienak és Sir Elton Johnnak hatalmas rózsacsokrot vittünk, ennek a gesztusnak nem tudtak ellenállni, jött is az autogram. A neves színész, Bruce Willis egyetlen megjelent CD-jére volt a legbüszkébb, amikor meglátta kezünkben, elérzékenyült, így azon kevesek közé tartozunk, akinek megengedte, hogy közelébe férkőzzünk. Anthony Hopkins szemmel láthatóan örömmel nyugtázta, hogy kedvenc magyar borát kapta búcsúzóul tőlünk.

- Elképzelhetőnek látja azt, hogy ezeket a történeteket, sztorikat egyszer könyv formájában megjelenteti?
- Nem titok, a fejemben már összeállt egy könyv kiadásának gondolat, de előtte alaposan körül kell nézni a könyvpiacon…

- Ha meghívnák Szlovákiába és Csehországba fesztiválokra, hogy mutassa be a Lemezbörzét, elfogadná e a meghívást és szívesen reprezentálna?
- Mindenhová szívesen megyek, ahová hívnak, hisz egy ilyen jellegű találkozás, beszélgetés a Lemezbörze,…plusz promotálását is jelenti egyben. Sajnos viszont az idővel elég hadilábon állok. Az L+ elég időigényes vállalkozás, relatíve kevesen vagyunk benne, ezért is tudunk fennmaradni. Szlovákiában többször is voltam, hiszen keresztapám, aki már sajnos nem él, Érsekújváron lakott.

- Gondolom nem könnyű napra kész lenni és mindezek mellett ott lenni mindig, ahol történik valami. Látom, hogy a cseh pacsirtával Karel Gottal is találkozott. Tervezi, hogy a közeljövőben a cseh vagy a szlovák zenei elitjei is helyet kapnak a Lemezbörze,…pluszban?
- Nem csak Karel Gott, de más szlovák és cseh előadók fotói is ott találhatóak a Galériánkban. Jó böngészést! A legújabbak pedig most készültek a Route66 eseményein. Róluk olvashattok web híreink között is.

- Remélem a zeneszeretők minél hamarább hallhatják majd kincset érő zenei ritkaságait, és e riport keretén belül is sokan megismerhetik Önt. A beszélgetést köszönöm.
- Köszönöm az Egy csésze kávét.

Telek Lajos
Fotók a www.lemezborze.hu fotóalbumából valók

 



 
 
 
Predmet: Fwd: Rozhovor : Csabai Mátyás - majiteľ magazínu Lemezbörze...plusz.



: Rozhovor : Csabai Mátyás - majiteľ magazínu Lemezbörze...plusz.


Rozhovor s Dr.Csabai Mátyás - om, majiteľom, šéfredaktorom, fotografom exkluzívneho časopisu Lemezbörze...plusz, zberateľom platní a lovcom autogramov v jednej osobe pre stránku Jedna šálka kávy.


V polovici osemdesiatych rokov som čítal článok v časopise Képes Riport o zriedkavej zbierke ojedinelých platní, z ktorých som počul aj niekoľko songov v rádiu, potom prišiel časopis Lemezbörze...plusz. v ktorom je redaktorom, fotografom aj vydavateľom v jednej osobe. Na nedávnom krste albumu skupiny Gilotin zo Slovenska, ktorý sa konal v Budapešti ho pozval manager skupiny Ján Špaňo popri basgitaristovi Som Lajosovi zo skupiny Piramis za druhého krstného otca. Tu som sa s ním stretol osobne a využijúc príležitosť sa mi podarilo vymámiť od neho niekoľko viet pre stránku Jedna šálka kávy.


- Počul som, že máte v zbierke množstvo hodnotných až dokonca jedinečných zriedkavostí, medzi nimi sa nájdu aj také nahrávky, na ktorých nie len speváci, ale aj športovci či herci prepožičali svoj hlas. Kedy ste začal so zbierkou platní a ako ju hodnotíte dnes?


V prvom rade pozdravujem čitateľov Jednej šálky kávy. Už aj v detstve som veľmi rád počúval hudbu, vtedy sa v obchodoch dali kúpiť len bakelitové platne. Až neskôr sa objavili vinylové s mikrobrázdami. Vždy som sníval o tom, že raz budem mať veľkú zbierku platní s katalógovým systémom. Tento sen sa mi splnil. Počas môjho života mi prešlo cez ruky viacero zvukových aj obrazových nosičov ako napríklad už spomínané bakelity, vinyly, kazety, CD, minidisky, no žiaľ som zažil aj ich zmiznutia z trhu. V dnešných časoch kleslo na minimum aj vydávanie CD platní a žiaľ sa musíme spriateliť so sťahovaním albumov. Ja sa však prikláňam ešte stále k starým systémom a myslím si, že v tom nie som sám. Svoju zbierku som dlhodobo staval a od päťdesiatych rokov až po dnešok v nej nájdete množstvo obľúbených šlágrov.


- Platne športovcov sa považujú za kuriozity? V akom náklade sa objavujú na trhu, alebo sa k nim dá dostať len zriedkavo?


Medzi skladbami so športovým zameraním sa objavujú vyslovene dobré piesne, ktoré sa často s úspechom umiestňujú aj v medzinárodných hitparádach. Nebolo ťažké si ich obľúbiť. Druhá otázka je, že je človek v tomto prípade náchylný cielene skúmať skladby so športovou tematikou a tak z toho hľadania vyrastie výnimočné zberateľské odvetvie. Samozrejme sú aj také albumy z ktorých producenti očakávajú väčší dopyt hlavne kvôli samotnému menu športovca-interpreta.


- Z Vašej zbierky sme mohli počuť chuťovky aj v rádiách. Oslovili Vás sami, čítali o zbierke, alebo to zo strany rádií prišlo skôr spontánne?


V druhej polovici sedemdesiatych rokov som komerčnej báze pracoval vo vtedajšej NSR, odtiaľ som posielal najnovšie platne Maďarskému rádiu. Ako mladý som bol pravidelným poslucháčom programov legendárneho Komjáthy György-a, neskôr som už ja písal väčšinu textov vysielania. Vypomáhal som aj B. Tóth Laci-mu v jeho programe Poptarisznya a z materiálov mojej zbierky sa onoho času spúšťalo rádio Danubius. Mal som samostatné seriály v kráľovskom vysielači ("od Rock and Roll po Funky", "Pohľad do európskych diskoték" a pod.) a môžem spomenúť aj taký Vianočný večer, keď v rádiách Kossuth, Petőfi, či Danubius odznel môj vianočný program. Aj v mojom časopise Lemezbörze...plusz bola počas rokov hudobná príloha pod názvom "L+Éterklub" , ktorú mohli poslucháči počuť vo viac než šesťdesiatich domácich komerčných rádiách pod taktovkou takých známych moderátorov ako Dombóváry Gábor, Novotny Zoltán, alebo Székhelyi József. Súbežne s týmito programami sa aj v rádiu Calypso vysielal program "Lemezbörze...plusz v Calypso rádiu" , kde som predstavoval hudobné rarity s týždňovou pravidelnosťou v trvaní tridsať minút.


- Vaša zberateľská záľuba sa po čase spojila so zbieraním autogramov. Táto vášeň sa nakoniec v časopise Lemezbörze...plusz zjavila ako celok. Kedy ste sa rozhodol, že by bolo dobré priniesť na svetlo sveta takýto magazín, ktorý ako viem, je jedinečným počinom? Existuje v Európe, alebo v niektorej inej krajine podobný plátok? Zvyklo sa hovoriť že musí byť chlap na svojom mieste, ktorý sa odhodlá v dnešnej ťažkej hospodárskej situácii vydať tlačové médium. Vy ste sa predsa odhodlal dať pod strechu nemožné no podarilo sa Vám dokonca priniesť na trh nie len jedinečný ale aj výnimočný časopis. Podľa Vašich skúseností sa oplatila tá úmorná práca a priniesla svoje ovocie?


Vlani sme oslavovali 20 výročie Lemezbörze...plusz. Tieto dve desaťročia potvrdili správnosť môjho rozhodnutia. Trh si vyžaduje časopis s takouto tematikou. Dokazuje to aj záujem čitateľov z celého sveta. Zberateľské vydania sa objavujú napríklad v Nemecku (Oldie Markt) či v Anglicku (Record Collector), ale tieto sa posudzujú z úplne iných uhlov. Uvedením nášho časopisu na trh sme fyzicky oživili burzu platní. Tieto medzinárodné výmenné stretnutia sme doteraz 68 krát usporiadali v Petőfi Csarnok, kde sa pravidelne stretávame so slovenskými aj českými zberateľmi. V budúcnosti budeme v Budapest Bálna organizovať retro burzy, kde vás srdečne pozývame.


- Môžem tvrdiť, že sa v maďarskom show biznise priatelíte a poznáte skoro s každým a aj s viacerými svetovými hviezdami ste sa stretli osobne. Oni sa fotili nie len s časopisom Lemezbörze...plusz v rukách ale aj s Vami a dokonca ste dostal od nich aj autogram. takže to boli exkluzívne stretnutia? Prezraďte o tom niečo aj našim čitateľom.


Tematika časopisu si vyžaduje utužovanie osobných kontaktov s domácimi ale aj zahraničnými umelcami. Aj fotky uverejnené v časopise si riešime sami, tak vlastne keď naši čitatelia nahliadnu do galérie na našej web stránke, uvidia tam všetky obrázky, ktoré sme zhotovili od počiatkov nášho magazínu. Každá oslovená osobnosť nám napíše odkaz pre čitateľov s vlastnoručným podpisom, ktorý zverejníme na našich stránkach. Stáva sa, že máme len niekoľko sekúnd na jedno foto, ale veľmi často dostaneme pre L+ špeciálny priestor na exkluzívny rozhovor.


- Vo Vašom vlastníctve je veľa takých fotografií a autogramov od ľudí, ktorí už nie sú medzi nami, ale vďaka Vášmu časopisu zostanú naveky milou spomienkou. Mohli by ste nám prezradiť niekoľko príbehov? Je ťažké dostať sa do blízkosti svetových hviezd. V Maďarsku alebo aj vo svete si dopredu dohadujete stretnutia s mangementom, poprípade vydavateľstvom, s organizátorom koncertov a či len tak vrazíte cez dvere a urobíte interview?


Ako som už spomínal, Lemezböze...plusz zastupuje niekoľko hudobných žánrov, preto sa pokúšame vžiť do tvorivého sveta všetkých oslovených spevákov aj skupín. Pri stretnutiach nám najviac brzdia našu prácu manageri oslovených umelcov. Vyhovárajú sa rôznymi frázami (umelec je unavený, veľa cestoval, pripravuje sa na show, atď.) takto sa pokúšajú udržať médiá ďalej od cieľovej osoby. Keď sa už niekomu podarí dostať k umelcovi, má skoro vyhraté. Každé stretnutie zanechá za sebou iné a iné spomienky. Na vyrozprávanie týchto príhod by sme potrebovali vypiť veľmi veľa dobrej kávy.


- Prehliadol som si Vaše fotografie. Predstavujete rôzne hudobé žánre, pop, rock, jazz. Zo všetkých tých stretnutí bolo aj také čo vo Vás zanechalo stopy navždy?


Ako vo filmoch sme cez červené semafóry prenasledovali limuzínu gitaristu skupiny Queen, Briana Maya, spôsobili sme tým dopravnú zápchu. Veľmi skoro sme odišli z koncertu Roda Stewarta aby sme ho stihli ešte pred odletom na letisku, no nakoniec sme dorazili naraz, pretože poslednú pieseň už odohrala jeho skupina bez neho. Rod skočil s uterákom na krku do auta. Viac nocí sm strávili v Paríži, aby sme sa mohli stretnúť s Alainom Delonom. Avšak Robin Gibb niekdajší člen skupiny Bee Gees držal počas fotenia v Berlíne náš magazín vo svojich rukách.


- V Maďarsku je množstvo festivalov na ktorých vidieť aj Váš časopis. Ktoré z týchto podujatí má podľa Vás v Maďarsku najvyššiu hudobnú úroveň?


Jednoznačne je to festival Sziget. Ďalej sú to festivaly usporiadané taktiež v ich réžii ako Balaton Sound, či festival VOLT v Šoprone. Samozrejme je množstvo ďalších agentúr, ktoré majú pod sebou veľa dobrých koncertov, festivalov, ktoré sa oplatí navštíviť.


- Počas rokov ste sa stretli s viacerými svetovými hviezdami, sú medzi nimi aj takí s ktorými sa zvítate ako so starými dobrými priateľmi?


Našou špecialitou je, že hviezdy fotíme s L+ -som v ruke. S ktorými sa to už stalo a opäť sa niekde stretneme, väčšinou si nás pamätajú. Napríklad Chris Rea mal foto v našom časopise ktorom drží náš časopis. Keď sme sa tretíkrát stretli, to číslo držal v ruke, v ktorom bola fotka na ktorej vtedy držal náš magazín. Na to sa už aj On pousmial. S DJ Bobom a Leslie Mandokim sme sa viackrát stretli v Nemecku a pozdravili sme sa ako dobrí známi. H.P. Baxxter zo skupiny Scooter sa už ani nič nepýta, len siahne po časopise aby vzniklo ďalšie foto.


- Zvykli ste okrem Vášho časopisu ponúknuť svetovým hviezdam fľašu vína, prípadne fľašu pálenky tvrdiac, že to sú výborné maďarské produkty, nech sa páči, toto ochutnajte?


Angeline Jolie aj Sir Elton John dostali od nás obrovské kytice červených ruží, tomuto gestu nedokázali odolať a prišli autogramy. Známy herec Bruce Willis bol najviac hrdý na svoj jediný CD album, keď ho uvidel v našich rukách. Natoľko ho to dojalo, že bol jedným z hviezd, ktoré nám dovolili prísť až do svojej blízkosti. Antony Hopkins bol viditeľne rád, že od nás na rozlúčku dostal fľašu svojho obľúbeného maďarského vína.


- Viete si predstaviť, že tieto príbehy zo stretnutí s umelcami niekedy uverejníte aj formou knižného vydania?


Nie je to žiadne tajomstvo, v mojej hlave sa už dali dokopy myšlienky o vydaní knihy, no predtým najprv musím urobiť poriadny prieskum na knižnom trhu.


- Keby Vás pozvali na Slovensko a Českej republiky na festivaly, aby ste predstavil Váš magazin Lemezbörze...plusz, prijali by ste pozvanie a s radosťou by ste reprezentoval Váš produkt?


Kamkoľvek pôjdem s radosťou, kde ma zavolajú. Veď stretnutia, rozhovory takéhoto druhu predstavujú aj pre Lemezbörze...plusz dobrú reklamu a promo. Žiaľ s časom stojím na vojnovej nohe. L+ vyžaduje veľa práce, času, relatívne je nás málo, aj z týchto príčin sme ešte stále nad vodou. Na Slovensku som bol veľakrát, môj krstný otec, ktorý žiaľ už nežije, býval v Nových Zámkoch.


- Myslím si, že nie je ľahké popri tom zaneprázdnení byť denno denne pripravený ísť na miesta, kde sa niečo deje. Vidím, že ste sa stretli aj s českým Slávikom Karlom Gottom. Plánujete v blízkej budúcnosti rozhovory do vášho časopisu Lemezbörze...plusz aj so slovenskou alebo českou elitou?


Nie len Karel Gotta sme predstavili na stránkach magazínu L+, aj iných českých a slovenských interpretov nájdete v galérii nášho časopisu. Želám vám všetkým príjemné surfovanie. Najnovšie sa dočítate aj o krste v klube Route66 Baráti Klub-Budapešť. Aj o takýchto podujatiach sa dozviete na našich webových stránkach.


- Dúfam, že si fanúšikovia hudby budú môcť čoskoro vypočuť niečo z Vašej jedinečnej zbierky platní, ktoré majú priam cenu zlatého pokladu a v rámci nášho rozhovoru Vás aj viac spoznajú. Ďakujem Vám za rozhovor.


Ja ďakujem za šálku kávy.






redaktor : Telek Lajos

 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,280 MODIFIED: 2017.11.07 21:02:28.MD5: 6524a2f9a562497f53e5508fd98f73c1 STATUS: OK