Úvod / Nyitóoldal
   
 
Benkő Timea  18-02-14   950  
0
A Pázmány Péter Gimnázium másodikosai minden évben bekapcsolódnak iskolánk jótékonysági programjába. Karácsony előtt ellátogatnak egy városi nyugdíjasklubba, majd egy bölcsődébe és az autisták közé. Élményeik inspirálóak lehetnek mindenki számára.  

„Egy kis csillogást varázsolni a szomorú szemekbe tökéletes érzés. Nem kell, hogy milliókat adományozzunk számukra, elég ha csak egy pár órát is foglalkozunk velük. Ez a kihívás nekünk is megadatott. Az idősek számára mi lehettünk a csillogás a szürke hétköznapokban.”  (Csere Gréta)

„Nagyon megérintette a szívem, mert ilyen emberrel még nem találkoztam, akinek a szemében önzetlen szeretetet és puszta jóságot láttam. El is érzékenyültem, és elsírtam magam. Letörölte a könnyeim, és megöltelt, mondván, hogy ne sírjak. Már ideje volt indulnunk vissza az iskolába, de a néni nem akart elengedni, és egész a bejáratig kísért.” (Nagy Sofia)

„Az intézményben dolgozó kedves speciális pedagógusok körbevezettek bennünket az épületben, belepillanthattunk egy picit az ottani életbe. Őszintén megvallva, nekem fogalmam sem volt, mire is számítsak. Elképzelésem sem volt, pontosan mit is fogok ott látni, érezni, vagy hogy hogyan is kellene kezelnem ezeket az embereket, mivel eddigi életem folyamán még nem nyílt alkalmam arra, hogy kapcsolatba kerülhessek fogyatékos és autista egyénekkel. Torkomat fojtogató, nyomasztó érzés telepedett rám. Bámészkodni se mertem, mivel attól féltem, kellemetlenül érintheti őket kíváncsi tekintetem. A gyermekek megrohamoztak bennünket. Úgy csüngtek rajtunk, akár a kismajmok.” (Csermák Bianka)

„Ez a nap nagyon tanulságos volt számomra. Rájöttem arra, hogy az autista gyerekek mennyit tanulhatnak tőlünk, csillagot ragasztani, hóembert rajzolni, de rájöttem arra is, mi mennyit tanulhatunk tőlük, hálásnak lenni az apró dolgokért, azért, amink van. Sok ember tanulhat tőlük, mit jelent jónak lenni.” (Bödők Barbara)
 „Az ember társas lény, mely lélekkel rendelkezik. Úgy vélem,  kötelességünk, hogy ha adatik rá lehetőség, segítsünk a rászoruló embertársainkon. Erre rengeteg esély van: az éhező családokon segíteni, a rászoruló gyerekeknek ruhákat, vagy az élethez szükséges tárgyakat küldeni, vagy éppen meséssé tenni néhány szellemileg visszamaradott gyermek napját egy dallal, zongoraszóval.” (Szitás Bálint)

„Előszedtem minden empátiámat, és megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet egy teljesen „külön világban” élni. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez semmiképp nem igazságos. Úgy döntöttem, minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek. A gyerkőcök nagyon édesek voltak. Mindegyikük arcán látszott a mosoly és az öröm.” (Rónai Anabella)

„A felkészüléshez hozzátartozott az érintett személyeknek szánt ajándékok készítése. Osztálytársnőim ügyes kezeikkel szinte rögtön csodát varázsoltak a színes, de külön-külön semmitmondó alapanyagokból. Eljött a nagy nap. Felöltöztünk, kezünkbe vettük az említett „mesedobozt” és elindultunk a céljaink felé.  Az előadás végezetével hatalmas tapsvihar fogadott bennünket. Olyan örömöt, boldogságot még nem láttam soha senki arcán, mint az ottani gyerekekén.” (Gál Péter)

„A különböző közösségi oldalakon gyakran bukkanok olyan képekre, melyek azt ábrázolják, hogy az emberek hamarabb segítenek a kóborló kutyákon, mint saját embertársaikon… A szomszédunkban lakó autista kisfiú, odafutott hozzám és a nyakamba ugrott. A szemem rögtön könnybe lábadt. Kiskorunkban sokat játszottunk együtt. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után meg fog ismerni. Számomra ez volt a nap fénypontja.” (Valaška Vivien)








 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 21,697 MODIFIED: 2018.12.04 23:13:49.MD5: 9e9360fc5ac00f07cbbd76f98e8210ab STATUS: OK