Nové Zámky a okolie/Érsekújvár és vidéke

Nyitravármegye nemes családai / Šľachtické rody Nitrianskej stolice

Tlačiť PDF

A nemesi családok névsorát Borovszky Samu, Nyitra varmegye (1899) munkája alapján közöljük. (További részletek itt)


Zoznam šľachtických rodov Nitrianskej stolice čerpáme z diela Samu Borovszkého, Nitrianska stolica (r. 1899) (Podrobnejsie o knihe viď tu)

 

 

 

ifj. Reiszig Ede: Nyitravármegye nemes családai

Bevezetö

Magyarország északnyugati részének elfoglalása után, – mint a Névtelen jegyző előadásából értesülünk, Árpád, a Zobortól elfoglalt Nyitra várát több más várral s a Zsitva folyóig terjedő földterületekkel egyetemben, a győztes Huba vezérnek adományozta.

Huba törzsét tekinthetjük tehát a vármegye első foglalójának. Az ezen törzsből származott Szemere nemzetséggel fenmaradt okleveleinkben csak a tatárjárást követő időszakban, 1247-ben találkozunk, midőn IV. Béla király e nemzetségnek a banai vár tartozékát képező Kued helységet s 30 márkáért, Stugar nógrádvármegyei birtokot adományozza.
A királyság megalapítása utáni első századokból vajmi kevés adat maradt ránk. A XIII. század első feléből, vagyis a tatárjárást megelőző időszakból csupán két nemzetséget illetőleg maradtak fenn oklevelek.
Ezek egyike a Győr nemzetség, melynek sarja: Sándor comes, Imre királytól (1196–1204) nyerte a lébényi zárda tulajdonát képezett Sassin helységet, mely birtokot IV. Béla király 1235–1241 közt ezen zárdának visszaadott, miáltal e nemzetség megszünt Nyitra vármegyében birtokos lenni. A másik betelepülő Hunt és Pázmán német lovagoktól származó Hunt-Pázmán genus 1216-ban telepedett le a vármegyében.
E nemzetség később kiváló szerepet visz a családok történetében. A tatárjárást megelőző korban letelepült nemzetségek közé számithatjuk, bár közvetlen adataink nincsenek, de a későbbi oklevelek szerint, mint kétségtelen nyitrai nemzetségek szerepelnek, – a következőket: Divék, melynek tagjai 1246-ban Divék, Kernecz, Majthény és Byk ősi birtokaikon osztozkodnak; Liponuk, mely 1247-ben, Megyered helység szomszédjaként említtetik; Berencs, Belgyán, Seelchán, Nyárhid és Basman birtokában. Végül ide sorozhatjuk Luchungi Leveőt, aki az első foglalások idejében bírta Luchung földjét, ennek harmadik fia: Budur István, az Ocskay család őse.
A tatárpusztítás lezajlása után a király adománya folytán számos uj nemzetség telepszik le a vármegye területén. Igy 1247-ben az Aba nemzetségből származott tamás comesnek Udvarnokot adja IV. Béla király, mely nemzetség 1268-ban Ujlak birtokában fordul elő, 1274-ben V. István király 682adományából Tavarnok és Ursed, 1297-ben csere utján Kelecsény, Galgócz, Galantha stb. birtokába jut. A Csák nemzetség nem volt hosszú életü e vármeyében. IV. László király Scynthe nevü, azelőtt a Pok nemzetség tulajdonát képezett birtokot adományozza Péter mesternek, 1294-ben Bas fia Péter, Máté kir. főlovászmesterrel cserél több birtokot. A Csermen nemzetséget Csermen és Haraszt birtokában találjuk. Az előbbit 1279-ben adta el a Ludány nemzetségnek.
A Guthkeled nemzetségből származott István országbirónak 1245-ben adományozza IV. Béla király a Berencs nembeli Malsa fia, Miklós javait, kit hatalmaskodásai miatt kivégeztetett. Utóbb ezekért Hornouzt és Perjesét adja cserébe.
Kézai szerint a Csehországból származó s először Turóczvármegyében letelepedett Ludány nemzetségbeli Leustáchnak IV. Béla király 1246-ban Vágvecsét, Mezővecsét, Kis- és Nagy-Kelecsényt, Zoboregyházát s több más birtokot adományoz, – melyhez e nemzetség 1279-ben Csermenyt, 1280-ban Zsigáldot szerzi meg, IV. László király Kend földjét adja Szoboszló fia Péternek.
A régi nemzetségek közül a Divék számos birtokot szerez.
A Hunt-Pázmán nemzetség főleg a királynak tett nagy szolgálatai fejében nyer ujabb adományokat.
Ivánka fia András 1253-ban Ghymes egy részét nyeri IV. Béla királytól; 1268-ban Banai András comesnek Hynd és Harsány földjét adja a király; melyhez 1271-ben Divék-Ujfalu. 1275-ben Halla, 1293-ban Turántelki és Kucha nevü birtokok járulank királyi adományokból. A Lyponuk nemzetség 1281-ben Bosmán birtokát zálogosítja el; ezenkivül Korus és Berencs birtokában volt, honnan az ezen nemzetségből származott Berencsi és Kórósi családok nevöket vették (1290–1296). E nemzetség Csák Máté rablásai következtében számos ősi birtokát elvesztette, melyeket 1299-ben nyer vissza III. András király adományából.
Az Anjouk idejében az Aba nemzetségbeli „nagy” Aba, hűtlensége miatt elveszti Galgócz, Ujlak, Udvarnok, Divich és Saag nevü birtokait, melyeket I. Lajos király 1349-ben Kont Miklósnak adományoz.
A Csák nemzetség, mely az Árpádok kihalta után bekövetkezett zavaros viszonyok közepett nagy vagyonra tesz szert, miután Róbert Károly király ezt a garázda olygarcha hatalmát megtörte, családja többé nagyobb szerepet nem játszik.
A Divék nemzetség tagjai közül Jóka fiai: János, Lőrincz és Bálint 1348-ban osztozkodnak Bossány és Rudna nevü birtokokon. Ezen Bálint fiaitól a Rudnay, Rudnyánszky, Ujfalussy és Zsámbokréthy családok származnak le. A Divék nemzetségből a XIV. sz. folyamán ezenkívül a Bacskády, Besznyák, Bossányi, Divéky, Csermendy, Jókuthy, Motesitzky, Majthényi, kórosi Koncsek családok válnak ki, melyekről alább bőven megemlékezünk.
E hatalmas nemzetségből összesen 21 család veszi eredetét:
Osgyáni Bakos †, Bánky, Bucsányi (Battyány), Csalomjay, Csery, petri Ders, Fancsikay, Födémessy †, Forgách gróf, Jákóffy †, Jánoky †, Keszy, Korláthkőy †, Kóváry †, fancsikai Lázár, nagyklopotivai Pogány, Szentgyörgyi és Bazini grófok †, Ujhelyi, Vajday †, Zovárdffy †, Zsaluzsányi †.
A Liponuk nemzetség e korban hanyatlik. E nemzetségből a már említett két családon kívül a Lipovniczky, Rajcsányi és Ujfalussy családok származnak.
Az Anjouk idejében két ujabb nemzetség letelepedéséről emlékeznek meg okleveleink: I. A Gatal nemzetség, mely Sopronvármegyéből származott át, 1332-ben, mint Kolon birtokosa szerepel, honnan a hasonnevü család nevét vette; II. A Pécz nemzetség, mely Gömörből jött Nyitrába. E nemzetség egyik tagja: Aladár fia Tamás, ujvári, berencsi és csejtei várnagy, 1347-ben Széplak nevü birtokát fiainak átengedi. Ezen Tamás fia „Vörös” Péter, az Apponyi család őse.
Zsigmond király uralkodása alatt uj családok telepednek le.
Stybor vajda 1388-ban nyerte a későbbi Beczkó várát, a hozzátartozó Vág-Ujhely s több más birtokokkal egyetemben, melyhez még Holics, Sasvár, 683Berencs várát nyerte. Temetvény és Korlátkő az Ujlakyak birtokába jutott. Semptét Mátyás király Rozgonyi Lászlónak adta.
Csejte vára az Országh családot uralta.
A XV. században következő családokkal találkozunk: Anday (Andód), Biby (Kocsin), Lipthay (Kocsin), Szeghy (Andód), Tordamezei (Chudó-Lehota), Vásárdy (Gellénfalu).
II. Ulászló király uralkodása alatt iktattatott Czobor Imre és Márton Éleskő birtokába (1505). E család később kiváló szerepet visz a vármegye történetében.
A mohácsi vészt követő időszakban beállott zavarok közepett I. Ferdinánd király hivei számát régi adománylevelek megujításával s uj adományokkal igyekezett szaporítani.
1527-től 1532-ig terjedő időszakban következők nyertek adományt.
a főurak közül: Thurzó Elek;
a nemesség közül: Hencz Máté; Madocsányi János és Miklós; Majthényi Bertalan; Kozmafalvi Dolgos Ambrus; Oszlányi János és György; Ujfalussy Máté.
A XVI. század birtokviszonyairól az 1542. évi dicalis conscriptiók adnak felvilágosítást.
1542-ben 5778 1/2 porta iratott össze, melyek a következő nemesek kezén voltak:
Thurzó Elek, Ország László özv., Czobor Gáspár özv. és Czobor János, Nyáry Ferencz, Esztergomi érsekség, Bánffy László, Lossonczy István, Korláthkőy Zsigmond, Révay Ferencz, Lévay Gábor, Forgách Zsigmond.
Az 1548–53. évi összeirás jelentékeny változást tüntet fel. 1548-ban csupán 4609 1/2 porta iratott össze, mely 121 birtokos közt következőkép oszlik meg, ezek:
Apponyi, Bakith Pál, Balassa, Bajmóczi plébános, Bánffy László, Báthory András, Baracskay, Bornemissza Pál, Bory, Bossányi Kristóf, Bossányi Mátyás, Bucsányi, Dolgos Tamás, Dóczy, Elefánty, Emőkey, Esztergomi érsekség, Esztergomi káptalan, Forgách, Gotthóy, Kálnay Imre, Lossonczy István, Majthényi János, Majthényi Bertalan, Mekcsey István, Mérey Gáspár, Nemes, Nyáry Ferncz, Nyitrai káptalan, Nyitrai püspök, Podmaniczky, Pernstein János özv., Possay, Récsényi, Sóky, Szakolcza város, Szentpétery, Szerdahelyi, Ujfalussy Miklós, Ujfalussy Gergely, Ujhelyi prépost, Vásárdy Péter, Zavary, Zobonya Imre, Zsámbokréthy Boldizsár. – 15 portánál kevesebbet bírtak: Babos, Babindál, Balogh Ferencz, Bernát, Bélay, Bogáthy, Boronkay, Biby. Csemény Péter, Chezmyi, Damián mester, Dombay, Doroszlóy, Dovrányi, Drgon, Erdőhegyi, Erdeghey, Farkas, Filpey, Forrószeghy, Gyepes, Goszthonyi, Ghyczy, Hliniky, Horváth, Hrussói, Illyés, Kápláthy, Kapocsy, Kéméndy, Koloni, Korossy, Köröskényi, Litteratus Tamás és Orbán, Marsovszky, Mossóczky, Motesitzky, Nagyszombat város, Ócskay, Onoky, Oszrosich, Paczolay, Patvaróczy, Páruczay, Pély, Pogrányi, Pósár, Praznóczy, Privigye város, Salgay, Sibrik György, Sólyom, Surányi, Szakolcza városhoz tartozó, Szent-Kereszthy, Szentmihályuri, Szentpály, Szeptenczky, Tardy, Tárnok, Turcsányi, Vajda, Zay Ferencz, Zermegh János.
A XVI. század végén s a XVII. század folyamán eszközölt dicalis conscriptiok, miután azok túlnyomólag az egyes birtokosok feltüntetése nélkül irattak össze, ezen korszak birtokos családaira vonatkozólag vajmi kevés adattal szolgálnak. Igy pld. az 1588. évi conscriptióban, csupán következő családok vannak megemlítve: Bánffy (Pecsenyéd stb.) Biby (Sterusz), Bakith (Nagy-Koválócz), Czobor Pál (Holics, Petőfalu stb.) Révay (Dejcs, Holics) Rácz (Nagy-Koválócz) Vizkelethy (Nagy-Rippény), Zichy (Sterusz), Zay (Nagy-Rippény), Forgách (Pográny).
Az 1609-ikiben a következő családokat találjuk felemlítve: Apponyi (Pereszlény stb.), Byby (Sterusz), Czobor Imre (Egbell stb.) Forgách (Tavarnok stb.) Zichy (Sterusz).
A XVII. század folyamán mélyreható változás áll be a vármegyei családok birtokviszonyai tekintetében.
Thurzó Imrének 1621-ben bekövetkezett halálával családja magvaszakadt, nagykiterjedésü birtokai közül: Sempte az Eszterházy, Bajmócz a Pálffy 684családra szállott; Galgóczot gr. Forgách Ádám vette meg. Csejte várát, anyja, Kanizsay Orsolya után Nádasdy Ferencz főlovászmester örökölte; Apponyi Balázs Zay Ferenczczel együtt Körtvélyest, Szomorfalut és Pereszlényét nyerte.
A Czobor család ezen században jutott legnagyobb virágzásra. Birta Holicsot, Sassint, Sasvárt, Éleskőt.
Jókő és Szomolány vára Erdődy Tamás birtokába került Ungnád Annával kötött házassága folytán. Bercsényi Miklós I. (1676–84.) pedig Temetvényt s Brunóczot szerezte. E birtokokat azonban Bercsényi Miklós (II.), II. Rákóczy Ferencz tábornoka, elveszítette s javai a fiskusra szállottak. Hasonlókép elkoboztattak a kurucz-világ lezajlásával Forgách Simon gróf javai, melyek közül Galgóczot Erdődy György (1646–1712.) szerezte meg, Tapolcsányt, Ghymest és Somoskőt Wratislau gróf vette meg 130,000 frtért, melyet azonban Forgách Pál gróf 1712-ben visszaváltott.
A szatmári béke után a XVIII. században virágzó családokról a nemesi vizsgálatok nyujtanak adatokat. Különösen becsesek ezek azért, mert a bemutatott családi okiratok számos eddig ismeretlen nemeslevelet tárnak elénk. A nyitrai kerületből az 1723. évi nemesi vizsgálatok alkalmával következő armálista családok irattak össze: Antal 1695., Augusztini 1655., Babó 1652., Benke 1573., Berlovics 1632., Bogdány 1695., Bohát 1714., Bottka 1612., Böjtös 1622., Bucsa 1718., Csánky 1626., Czompó 1682., Eliásy 1717., Estó 1636., Fehérváry 1618., Fodor 1632., Fülöp 1592., Gacsó 1667., Gálffy 1682., Hajnal 1638., Herxer 1689., Illés 1632., Juhász 1690., Kelemen 1663., Kócsa 1638., Koncsek 1622., Kosovics 1662., Kosztolányi 1714., Kovács 1688., Krucsán 1696., László 1699., Lászlóffy 1661., Madurka 1661., Mészáros 1613., (egyuttal, Józsa, Nagy, Kalmár és Farkas családok részére), Mile 1595., Mikó 1695., Molnár 1633., Móricz 1639., Osztyény 1623., Petten 1646., Polgár 1630., Rácz 1624., Surányi 1606., Szabó 1630., Szabó al. Horváth 1683., Szerdahelyi 1615., Szorád 1697., Takács alias Nyitrai 1651., Takácsy 1621., Tenkó 1647., Tóth al. Tardoskeddi 1696., Tölös 1698., Ujváry 1718., – Más okmányokkal igazolták nemességöket a következők: Aács (Barsvármegyéből), Blaskovics, Bartalos (Pozsony vm.), Csuka, Hencse, (Komárom vm.), Illés, Kardos, Lehóczky (Turócz vm.), Micsky, Szabó, Varga.
A szakolczai kerület ugyanezen évi vizsgálatain következő családok igzolták nemességöket: Adamovics 1625., Albrechtovics 1676., Balogh de Alap 1580., Ballus 1659., Banyovics 1635., Basilida 1622., Begovics 1615., Blasics 1651., Bocsics 1686., Bonay 1649., Bordács 1625., Butkovics 1650., Chrasztell 1643., Csagváry 1622., Csanády de Szent-Márton 1624., Csedlicska 1668., Dely 1649., Dolman 1697., Dubniczay 1600., Duby 1599., Fekete 1580., Filó 1716., Florianics 1618., Fodor 1634., Gaál 1655., Gersics 1651., Hladky 1642., Hobernel 1659., Horváth de Bakónak 1590., Horváth 1653., Hoszóy de Sövényháza 1578., Hromkovics 1656., Hubacsek 1657., Janicskövy 1583., Janicskovics 1646., Janovics 1666., Jarolics 1697., Kalamenovics 1720., Kardhordó al. Trombitás 1629., Kattós 1612., Kejrin 1653., Keszy 1585., Kiss al. Szabó 1700., Klaszovics 1619., Klempa 1685., Knyezik 1661., Kolány 1701., Kolonay 1637., Kovács 1632., Kovács 1643., Kovacsics 1661., Krokovics 1626., Kumanik 1677., Kramar 1717., Kozma 1625., Lalikal Lány 1694., Laurencsy 1625., Letovanecz 1657., Lukovszky 1666., Manyák 1701., Markovics 1659., Matkovics 1658., Méhes 1617., Mellékedy és Tardy 1635., Mikoviny 1652., More és Mohos 1609., Moro al. Horváth 1627., Morvay 1696., Mráz 1642., nagy 1633., Nonkovics és Avankulics 1603., Ondregkovics 1693., Ördögh 1595., Osztrozacsky 1609., Papanek 1651., Paskony 1673., Patak 1696., Pécsy 1582., Petrovics 1597., Polacsek 1717., Polák 1681., Pruszkay 1526. II. Lajos kir.-tól, Rácz 1602., Ribény 1690., Romany 1661., Sarabok 1622., Scsepanovics 16610., Simuncsics 1657., Spány 1622., Sparkovics 1720., Stefanóy 1651., Surány 1717., Szabó 1635., Szalay 1654., Szalóky 1669., Szalix 1656., Szent-Györgyi 1618., Szilaveczky 1680., Szmrtich 1578., Szomolány 1700., Sztacsovics 1627., Sztorteczky 1655., Tajczner 1651., Tiszta de Sipszin 1652., Torday al. Szalay 1646., Tornyossy 1644., Turkovics 1610., Ujhelyi 1582., Ujváry 1622., Vajay 6851620., Wajay de Waja 1598., Valéry 1677., Varju 1520., Vépy 1632., Vidics 1635., Visnyovszky 1626., Vörös 1632., Zaruba 1659., Zgurics 1636., Zsarnóczay 1693. (A családnév után levő szám az ármális adományozási évét jelöli.)
A bajmóczi kerületben 1732-ben tartott vizsgálat alkalmával, következő kétségtelen nemes családok irattak össze: Apponyi, Bacskády, Balogh, Bossányi, Chilkó, Csemnyiczky, Csuthy, Dávid, Divéky, Gosztony, Halus, Hidvéghy, Holes, Hunyady, Huszár, Jókuthy, Kosztolányi, Lehotkay, Litva, Majthényi, Nedeczky, Ondrus, Rasny, Szerdahelyi, Szurman, Tarnóczy, Turchányi, Ujfalusy, Zarnóczay. Továbbá nemességöket igazolták: Csepcsányi, Dráveczky, Ivánka, Koncsek, Ujfalussy családok más megyékből kiadott bizonyítványokkal, egyéb okmányokkal: Bakó, Csagányi, Szolcsányi és Szögyény családok.
Azon családok, melyek nemessége igazolási perek folytán a legfelsőbb helyen elismertetett s a királyi könyvekbe bevezettetett, a következők:
Bakó 1801., Bielek 1782., Gregorovics 1796., Kecskeméthy al. Csiba 1808., Kralovszky 1765., Lászlóffy 1782., Marsó 1795., Seregélyi 1844., Surányi 1807., Szalay 1764., Székely 1790., Zsille 1763.,
A jobbágyság felszabadítása előtt, a vármegye területén 27 uradalom létezett. Ebből a holicsit és a sasvárit az uralkodó család birta, a galgóczit, jókőit és bajnait a gróf Erdődyek, a mocsonokit és krakovánit a nyitrai püspök, az ujlakit és ghymesit Forgách gróf, az érsekujvárit az esztergomi érsek, a szkacsányit a nyitrai káptalan, a sellyeit a pesti egyetem, a bajmóczit a Pálffy grófok, az ürményit a Hunyady grófok, a tótmegyerit gr. Károlyi, a komjátit Grassalkovich herczeg, később Motesitzky, a sempteit Eszterházy gróf, a bodokit gróf Berényi, az apponyit gróf Apponyi, a tapolcsányit és tavarnokit a gróf Traun örökösök, a temetvényit s divékujfalusit többen, a csejtei uradalom felét gróf Erdődy, másik felét báró Révay, gróf Andrássy, gr. Csáky, br. Mednyánszky és Hampell családok, a korláthkőit gr. Apponyi, Moteszitzky és Labsánczky örökösök, a berencsit gr. Nyári, gr. Amadé, br. Jeszenák, br. Horeczky, végül az elefántit és kolosit a vallásalap.

 

Családok

Alföldy.
A. Lőrincz, Aliter Mislei és A. Mihály s Anna 1666-ban nyertek czímeres nemeslevelet. A család Abaujvármegyéből származik.
Amadé (Vákonyi és bősi gróf.)
A Guthkeled nemzetségből származik. Első őse: Omodé fia: Lothárd 1270.
Rangemelések: A. István és Lánárd 1622-ben bárói, báró A. Tádé gyermekei 1782-ben grófi rangra emeltetnek.
A család a XVII. sz. közepén: Sterusz, Lopasso, Dombó, Dejte községekben bírt részjószágokkal, a későbbi grófi ág Lopassón volt birtokos. 1845. máj. 17-én kihalt.
Andrássy. (Csikszentkirályi és Krasznahorkai gróf.)
Eredetileg Erdélyből származik. Első ismert őse A. Bertalan, Hunyady pánczélos lovas hadának alvezére (1441.) fia Boldizsár Mátyás kir. idejében a székelyek vezére. Márton, János király híve (1540) fia Péter áttelepedik Magyarországba, Rudolf királytól a krasznahorkai kapitányságot és később Krasznahorkát nyeri jutalmúl.
Rangemelések: Szentkirályi A. Miklós és gyermekei 1676-ban bárói rangra emeltetnek, A. István gyermekei 1766-ban, A. Károly és gyermekei 1779-ben grófi rangot nyernek.
A későbbi korban kiváló szerepet vitt tagjai: István, II. Rákóczy Ferencz tábornoka. Károly (1713–1782), aki Landshutnál tünt ki vitézsége által s ezredességig emelkedett; Gyula (1823–1890) Zemplénvármegye követe s főispánja, miniszterelnök s külügyminiszer.
Andrássy Manó, Tornavármegye főispánja (1848), később Gömörvármegye főispánja. Gyula (sz. 1860) Ő Felsége személye körüli miniszter. Az 1779-i czimer:
Négyelt paizs szívpaizszsal – ebben kék mezőben két szemközt ágaskodó oroszlán koronát tart. 1. és 4. vörös mezőben faragott kőből rakott három ormu várfal kinyitott kapúval, az ormok középsőjén pánczélos kar könyököl; 2. és 3. mező zölddel és aranynyal haránt osztva, benne egy arany griff az osztás szerint ellentett színekkel. Három sisak. I. pánczélos férfi egyenes kardot tart, II. kétfarku növő oroszlán balra s II. ugyanoly oroszlán jobbra fordulva. Takaró j.: kék. ar. balr. ver. ez. Paizstartó: két meztelen vadember ágyékain zöld koszorúval s bunkót tartva. A család leányági örökösödés által jutott a csejtei uradalom egy részének s a Révay-féle nagy-kosztolányi javak birtokába.
Apponyi (Nagy-Apponyi gróf.)
A Pécz nemzetségből származik; első ismert őse Ivánka comes, kinek fiai III. András pártján harczoltak. Ezek közül Aladár fia: Tamás, 1343-ban a csejtei vár parancsnoka s Nagy Lajos követe, 1347-ben Nagy-Leányt Nadánt, Széplakot, Sipkot és Veszka helységet szerzi. Ennek fia „Vörös” Péter, a család törzsatyja, 1392-ben Appony várát szerzi meg.
Rangemelések: A. de N. A. Péter és Pál 1606-ban bárói, A. Balázs 1624-ben czímerújítással, hasonlókép bárói rangra emeltetnek, A. Lázár és leánya 1718-ban bárói, 1739-ben fiaival együtt grófi rangot nyer. A József és gyermekei 1808-ban grófi rangra emeltetnek.
Kiváló szerepet vitt tagjai: Péter, II. Lajos kir. udvarnoka (1517). Pál Barsvármegye főispánja és koronaőr 1622. Miklós Budaváránál esett el 1686. György v. b. titk. tan. kapitány a bajor-franczia háborúban, 1764 mármarosi, 1777. tolnai főispán. György kancellár, országbíró, sz. 1808, testvére Károly tábornok párisi nagykövet 1782–1852. A jelen korban pedig: Albert (sz. 1846) országgy. képv. és Lajos főudvarnagy (sz. 1849).
Czímer: (Ősi) kinyújtott jobbkar, markában kivont, kétélű kardot és három fehér liliomot tartva, kisérve egy szerecsenfő által.
Grófi cz.: Négyelt paizs szívpaizszsal. Ebben veres mezőben, szájában fehér rózsát tartó szerecsen fő. 1. udvar kék mez. arany koronából növő, arany kürtöt tartó pánczélos kar, 2., arany mezőben sziklán álló faragott veres kövekből készült várfal ormos és ablakos két toronynyal, a tornyok közt 1–1 hatágú kék csillagtól kísért veres kereszt, 3., arany mez. befelé fordúlt veres oroszlán, 4., kékkel s zölddel vágva fent az elsőhöz hasonló arany koronán 5 strucztoll (3 ezüst, 2 fekete), lenn 3 ezüst hullámos pólya. Három sisak I. paizsbeli kar, markában kardot és virágcsokrot tart. II. Sólyom elfátyolozott szemmel, III. szárnyas sasláb.

Bacskády (Bacskafalusi).
A Divék nemzetségből származik. Őse a XIII. század végén élt, Batka fiai között, (István, Miklós, János), keressük, míg a másik a Majthényi, a harmadik a Motesitzky család őse. A család Bacskafalva, Geszte, Kolon és Szádok községeknek volt földesura, mind a négy helyen máig bírtokos.
Czímer: Kékben, zöld talajon, természetes medve mindkét előtalpával arany buzogányt tart maga előtt. Sisakdísz: növő medve.
Tartók: kék-arany, veres-ezüst.
Babóthy (Babóthy és Kaki.)
Ősi adományos család. Andacs és Család községekben bírt földesuri joggal, a XVIII. században Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Czímer: (színj. nélkül.) Hármas hegyen, kétfarkú oroszlán, felemelt jobbjában görbe kardot tart, melyen egy kígyó kétszer tekerődzik. Sisakdísz: növő oroszlán, előlábával 3 kalászt tart.
Bakos (Osgyáni)
a Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Egyenes őse Bagos 1347, a leszenyei és vajdai ágból. Kihalt Mihálylyal 1607-ben.
Czímer: kék pajzsban balra fordúlt vad kecskebak, zöld halmon, karóhoz kötött koronás, gyümölcscsel és lombbal megrakott szőllőtő felé ugrik. A szőllőtöre korona van illesztve. Sisakdísz: a bak, koronás szőllőtővel, mely utóbbira könyökével támasztkodva, vértes, hajlított karral markában kardot és védődorongot egyenesen tart. A kar hajtására félhold és orra csillag van illesztve.
Balassa (Kékkői és balassagyarmathi báró, gróf s nemes.)
A Kathyz nemzetségből származik. Egyenes őse Detre, zólyomi főispán 1222–1246-ban Gyarmathot kapta cserében Palugyáért s Liptó-Ujfaluéert, a XVI. században B. Menyhért, neje után Detrekő birtokába jutott.
Rangemelések: B. Menyhért 1561-ben az ország bárói közé vétetik fel. László 1721-ben bárói, Bálint és neje 1664-ben, Pál báró 1721-ben, Ferencz 1772-ben grófi rangra emeltetnek. Jelenleg csupán a nemesi és bárói ág virágzik.
Balogh (Nebojszai és Galánthai).
B. Ferencz 1552-ben nyert czímeres nemes levelet. A család a XVI. század végén Magyarka pusztát s Jaszulót, 1590-ben Koritnót vette zálogba. Bori községben is birtokos volt.
Bartakovics (Kis-Apponyi).
Horvátországból ered, innen telepedett Szabolcs vármegyébe, hol 1552-ben János királytól, adományt nyert Fejértóra; az idők folyamán átszármazott Hontba és Nyitrába, s 1668-tól Szalakusz birtokában van. Ezenkívül Kis-Appony, Bori, Elecske, Maniga, Béd, Felső-Elefánt községekben bírt földesuri joggal.
Tagjai közül kiváló szerepet vittek: József jezsuita, theologiai író (1722–1763); Ferencz, Nyitravármegye követe (1805–07); Béla (sz. 1792 † 1873), rozsnyói püspök (1845), majd egri érsek.
Czímer: Kékben, zöld halmon álló fehér hattyú, nyakán ezüst nyíllal átlőve. Sisakdísz: a hattyú.
Battháni. (Gereskáli).
Ősi adományos család. Belincz, Alsó-Elefánt, Livina és Pereszlény községekben bírt földesuri joggal.
Czímer: (színjelzés nélkül). Fészkében ülő, fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: három strucztoll.
Batthyány (gróf.)
Eredetét a „Vasvármegyei” kötetben ismertettük. B. Ádám († 1703) a XVII. század végével Korláthkő birtokába jutott; a család a XVIII. század végén, az éleskői uradalmat vette meg.
Bencsik (Birkveniki),
a XVII. században tünik fel Vág-Ujhelyen, a XVIII. században Zavar (Pozsonyvármegye) községben volt birtokos.
Benkő (Kézdi-Sárfalvai.)
A család a XVIII. században tünik fel Nyitrában, Vág-Uj-helyen volt birtokos (1762.) Jelenleg Alsó-Vásárd birtokosa. A család tagjai főkép a katonai pályán tüntek ki. József 1816-ban huszárkapitány, László (sz. 1828–1898) 1848–49-iké huszárkapitány József cs. és kir. tábornok.
Czímer: Kékben, természetes pelikán, sárga fészkében, fiait vérével táplálja.
Sisakdísz: hajlott, pánczélos kar, aranymarkulatú görbe kardot tart, melyre turbános török fő van tűzve.
Berényi. (Karancsberényi gróf).
Első ismert őse Bertalan, nógrádi várjobbágy volt, aki 1266-ban fiaival: Kemesed, Jób és Der elhalt fiának András fiával együtt nemesíttetett.
B. János, testvérei István budai kanonok s Balázszsal 1431-ben czimerlevelet nyert.
András a mohácsi vész után előbb János király, utóbb Ferdinánd pártján volt s 1558-ban több nógrádi birtokra nyert adományt.
Rangemelés: B. György báró és gyermekei 1720-ban grófi rangra emeltetnek. A család a XVIII. század elején Csejte és Kis-Bölgyén községekben volt birtokos, utóbbi helyen földesuri joggal is birt. B. Antal gróf (1825–53) vágujhelyi prépost volt.
Bernáth. (Bernáthfalvai és sztrippai.)
Ősi zemplénvármegyei család.
Bernáthfalvára 1563-ban uj adományt nyert. Idők folyamán Abauj, Beregh, Szabolcsvármegyékre s az egész felvidékre kiterjedt. Sztrippa községre (Ungh-vármegyében) 1829-ben nyert adományt.
Bertalanffy.
Bori községben birt földesuri joggal s ott is birtokos.
Besznák. (Kerneczi és besznákfalusi)
a Divék nemzetségből származik; egyenes őse Miklós fia: Pető, a 14. sz. első felében. Besznákfalva községben birt földesuri joggal. Czimere: mint a Bossányi családé.
Biróczy.
A XVIII. században tünik fel; B. Ádám 1745-ben esküdt volt. A család Felső-Köröskény községben birt földesőri joggal, jelenleg Czabaj községben birtokos.
Czimer: Kékben, zöld hármas halmon könyöklő, veres mezű kar kezében irótollat tart, melyen egy természetes, koronás kígyó tekerődzik, a paizs felső jobb sarkában ezüst félhold, balfelől arany, hatszögű csillag ragyog.
Sisakdísz: veres mezű kardot tartó félkar, a kardon a paizsbeli kigyóval.
Boronkay. (De Boronka et Nezsete.)
A család somogyvármegyei eredetű. Első ismert őse Pál, aki 1476-ban Boronka helységet nyerte adományúl. Ennek utóda János Deák (litteratus), kitől a család jelenleg virágzó ága származik. Idővel átszármaztak Veszprém-, Fehér- és Abauj-vármegyékbe, majd később ugyszólván az egész felvidékre kiterjedtek.
Nyitra vármegyében a XVII. század első felében tünik fel B. László, aki több birtokot (közte Dubovánt, Steruszt) szerzett zálog és vétel utján; B. István pedig 1664-ben nyert kir. adományt Nezsetére.
A család számos kiváló szerepet vitt tagjai sorából kiemeljük a következőket: István a magyar gyalogság egy részének vajdája (1643) István Zemplén vármegye alispánja. (1702.) József Somogyvármegye követe (1790–1797 és 1802); István (1790–1807) Bars vármegye követe, 1810-ben első alispán, utóbb főispáni helytartó és Zólyom vármegye főispánja (1825); fia János, Barsvármegye főispánja (1825) kir. táblai ülnök († 1844). Imre, kir. tanácsos, aranysarkantyus vitéz (1810); Imre, Nyitravármegye főadószedője († 1822), Lajos Hontvármegye főjegyzője, 1848-ban kormánybiztos; Albert, 1848-ban szintén kormánybiztos.
Czimer: kék pajzsban, sárga, leveles koronából emelkedő patriarcha-kereszt.
Sisakdísz: balra fordult sárga oroszlán, felemelt jobbjával görbe, sárga markolatu kardot tart. Takaró: arany-kék, ezüst-veres.
Benyovszky. (Benyói és urbanói gróf.)
Zách Felicián rokonai voltak, s az általa elkövetett merénylet után Lengyelországba menekültek.
Zsigmond király idejében két tagja visszatért s Nikápolynál vitézkedett (1396.) Ezért Zsigmondtól ujból nemesíttettek, ezen két tagjától származik a B. és Urbanovszky család. 1566-ban uj adományt nyertek Benyóra. – Sámuel tábornok Mária Terézia királynő idejében grófi rangra emeltetett.
Csejtén volt birtokos, (a Drugeth rész, a Révayak után) továbbá Verbón. Itt született B. Móricz gróf, a hirneves utazó, 1741-ben. († 1786-ban.) A család tagjai közül: Miklós, szolgabiró 1656. Manó ezredes, (1753–1799) és János (1813) esztergomi kanonok volt.
Borovszky. (Adamóczi és vittenczi vagy vitéznyei.)
A hagyomány szerint lengyel eredetű család; ősei a XVI. században költöztek be Lengyelországból s először Trencsénvármegyében tünnek föl. 1560-ban szerepelnek B. Tamás, Pál és Szaniszló, kiket ez évben iktatott be a nyitrai káptalan a ledniczei uradalomhoz tartozott trencsénvármegyei Vieszka faluban levő rész és nemesi kúria birtokába, melyet nekik I. Ferdinánd király beleegyezésével Podmaniczky Ráfael adományozott.
Ezek utódai közül kimagaslott Kristóf, ki 1584-ben császári és királyi tanácsos volt s e minőségében szerzett érdemeiért bárói diplomát nyert. A család azután a trencsénvármegyei Adamóczon (egyik ága innen írta magát), Kis-Biróczon, Ratnóczon, Tepliczen és Zábláton is birtokos lett. A XVII. század elején B. György a nyitravármegyei Vittenczen szerzett birtokot s maga is ide költözvén át, alapítója lett a vittenczi vagy vitéznyei ágnak. Sokat pörösködött a Telekesiekkel, Thurzó Ferenczczel, Pálffy Tamással és Krusyth Jánossal. 1733-ban Trencsénvármegye a nemesi investigatio alkalmával B. Jánosnak, Gáspár fia Lászlónak s másik Jánosnak és Pálnak nemességét ősi jogon (avitico jure) igazolta. Ez időtájt Nagy-Sarlón is birtokosok voltak. A család egyik ága idővel Pozsony s innen Esztergomvármegyébe költözött át; egy másik ág e század elején leszakadt Bács vármegyébe (Mihály lalityi ág. evang. pap † 1831., Sámuel pivniczai ág. evang. pap † 1860). Ez utóbbinak négy fia tevékeny részt vett az 1848- 49-iki szabadságharczban s közöttük Pál mérnök († 1891) atyja volt dr. Borovszky Samunak, a m. tud. akadémia irodaigazgatójának s e vállalat egyik szerkesztőjének, ki mint történetíró számos mű közrebocsátásával örökítette meg nevét.


Bory.
Ősi birtokos család, Bori községből származik, hol már a XVI. század elején birtokos volt.
Bossányi. (Nagy-bossányi és nagy-ugróczi, nemes, báró és gróf.)
A Divék nemzetségből származik. Egyenes őse Folkmár, a 13. században, aki IV. Bélától Bossány földjét kapta.
Rangemelések: Mihály barsi alispán 1694-ben bárói, Imre és leányai 1774-ben grófi rangra emeltettek. Ugy a bárói, mint a grófi ág magvaszakadt. A család a XV. században birt Janófalut, majd a XVI. században Borit; B. Gábor pedig 1655-ben Nizsnára nyert adományt, ezen kivül számos községnek, közte Nagy- és Kis-Bossány, Kosztolnafalva, Majsel, Prasznócz, Szecs, Felső-Elefánt, Ürmény, Bacskafalva községekben birt földesuri joggal. Bírta még a korlátkői uradalom 43/72-ed részét, az 1795-iki osztály értelmében.
A család szerepet vitt tagjai közül kiemeljük a következőket:
János, (1618) nyitrai követ, Mihály (1635), barsi alispán; Gábor (1655), komáromi kapitány; Ádám (1681), nyitrai alispán; Gábor (1681–1720) és József (1741) nyitrai követ; Imre († 1781) alispán, majd alországbíró és gróf; leánya Julia grófnő, Mária Terézia kedvelt udvarhölgye; Miklós (1760) hétszemélynök; a bárói ág utolsó sarja; László (sz. 1823) országgyülési képviselő, a vaskorona rend lovagja;
Czimer: kékben, zöld talajon, zöldlombu fa alatt haladó medve; a felső jobb sarkon hatágu arany csillag s a felső balsarkon ezüst félhold által kisérve. Sisakdísz: növő medve.
Bossnyák. (Magyarbéli.)
Régi család, mely a XVI–XVII. században kiváló szerepet játszik. B. Bertalan Kázmér lengyel király hadvezére; Márton Szigetvárnál esik el (1566); Ambrus († 1544) Balassa Menyhért oldalán harczolt; Tamás füleki kapitány (1614); István veszprémi, majd nyitrai püspök 1644).
A család a török világban szerezte Kis-Keszit, majd Egyháznagyszeg s Malomszeg községekben birt földesuri joggal.
Előfordul ezenkivül egy attraki Bossnyák család is.
Braunecker (báró)
B. Jakab-Antal 1791-ben nyert czímeres nemes levelet; 1802. jul. 28-án családja magyar bárói rangra emeltetett. Laszkár és Szebedrás községekben birt földesuri joggal.
Brogyány (Brogyáni.)
Bars vármegyéből származik, később átköltözött Trencsénbe, majd Nyitrában telepedett le. A század elején (1805) Alsó-Korompán volt birtokos.
Tagjai közül Salamon az 1447. évi országgyülésen Barsvármegye követe volt. János (1712-ben) Czobor Ádám gróf bizalmasa. Czímer: (színj. nélkül) leveles koronán, egy három rovátkos vártorony, jobbról félhold, balról hatszögű csillag által kisérve. Sisakdísz: vártorony, félhold és csillaggal.
Brunswick (Korompai gróf.)
A család a XVII. században tünik fel Alsó-Korompán. A XVIII. század elején nagy vagyont szerzett B. Mihály, miáltal családja fényét nagyban emelé. Ennek fia Mihály 1740-ben Galgóczon volt birtokos. Fia Antal 1747-ben személynök, 1756-ban nádori itélőmester. 1770-ben Esztergomvármegye főispánja. Antal őseitől maradt birtokait számos vétellel gyarapitotta. Fiai közül: ifj. Antal hétszemélynök Martonvásárra telepedett le; József országbíró († 1827) Korompán volt birtokos. Ennek fia Ágost († 1825) a római követségnél attaché.
Rangemelések: B. Antal 1775-ben elsőszülöttségi joggal grófi rangra emeltetett, mely 1790-ben Józsefre és gyermekeire is kiterjesztetett.
Bucsányi (Bucsányi).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Őse I. Albert a 13. szzad kezdetén. Bucsány község a törzshelye, honnan nevét vette. B. Osvald macsói albán 1445-ben Korlátkőt vette meg. A XVII. sz. elején Alsó-Korompán birtokos. Czímer: Kékben, aranyleves koronára illesztett szarvaival felfelé álló ezüst holdsarló, felette hatágu csillag. Sisakdísz: a paizsalak.
Buzássy.
Szomorfalú községben bírt földesúri joggal.
Buzna.
B. Kristóf és Pál, valamint Kristóf gyermekei 1710-ben nyertek czímeres nemes levelet.
Czímer: Kékben, aranyleveles koronán, melyből két arany szalag lobog, nyugvó, veres mezű könyöklő kar, markában öt fekete tollat tart. Sisakdísz: a paizsalak.
Buthkay.
A Guthkeled nemzetségből származik. Egyenes őse Pál bán fia: Miklós (1310–1343) II. Ulászló 1496-ban czimererősitést ád a családnak, mely 1668-ban halt ki.
Czímer: Kékben, egyenesen álló ezüst farkas-állkapocs, háromfelé hajló foggal, a felső jobb paizssarkon, arany, befelé fordult holdsarló s a balsarkon hatágú arany csillag által kisérve. Sisakdísz: vizszintesen álló paizsalak.
Cebrián (gróf).
C. Antal és gyermekei az 1827. évi 42. t.-cz-el honfiusítattak. A család Nyitravármegyén kivül Nógrádban birtokos.
Cháky (Keresztszegi és Adorjáni gróf).
Régi család, melynek valószinü első ismert őse: István, IV. László király nejének tárnokmestere volt. – A család egyes tagjait a XIV-ik században, egyes birtokaik után nevezték. A pestmegyei Zsidó és Mácha faluról Zsidóiknak és Máchaiaknak, a szatmármegyei Peleskéről, Peleskeiknek. Miklós temesi főispán s testvérei György és János 1401-ben kapták adományba a temesmegyei Csák (ma Csákova) várost. Ettől vették fel a Cháky nevet. Ezuttal csupán a vármegyét érdeklőleg foglalkozunk a családdal. A XVII. sz. második felében Dejtét birta zálog czímen. A Drugeth család után Nagy-Kosztolányt örökölte, mely 1826 elején Cs. Miklós gróf esztergomi kanonok birtokában volt. A család ezenkivül: Brezova, Hrachovistye, Vagyócz és Veszele községekben birt földesuri joggal.
Crausz.
Karinthiából származik. II. Rudolf a család hadi érdemei jutalmául nemességét megerősítette. Magyarországba C. Jakab, Miksa király idejében költözött be. A család előbb Vág-Sellyén telepedett le, jelenleg Nagy-Kéren birtokos. Kiváló szerepet vitt tagjai közül: C. István, (sz. 1848) előbb Nyitravármegye alispánja, jelenleg országgyülési képviselő, aki 1890-ben, régi nemességének épségben tartása mellett, a „nagykéri” előnevet nyerte.
Czímer: Kékben, leveles arany koronából kiemelkedő pelikán, szétterjesztett szárnyakkal, amint három fiát vérével táplálja. Sisakdísz: a paizsalak. Takaró: kék-arany.


Csalomjay.
A Hunt-Pázmán nemzetség Kóvári ágából származik. 1244-ben lép fel. Tagjai közül: Egyházas-Cs. Felicián (1244); Kis-Cs. Miklós (1376). Pázmán (1244–1303); Dénes, egri püspök, az előbb nevezett testvére; Miklós (1244–1303) szerepelnek.
Chinorányi.
Chinorán helységből származott, Ch. Lipót 1755-ben nyert czímeres nemes levelet.
Chilkó.
Ch. András ősi nemessége 1726-ban megerősíttetett.
Czímer: Kék paizsfő alatt, melyen egy arany nap, két hatszögű arany csillag közt ragyog, veresben, három fehér halmon, zöldlevelű fehér rózsa felett, felugró fehér egyszarvu látszik. Sisakdísz: Czölöpösen fektetett, kék mezű kar egyenes kardot markol, melyre török fő van tűzve.
Chrenóczy.
Kolon községben birt földesúri joggal.
Csarada.
Cs. Mihály 1686-ban Bartha Mihály, mint főszerző s Nigrini Jánosal egyetemben czímeres nemeslevelet nyert.
Császár.
A XVIII. század végén Bori községben volt földesur.
Csery. (Cseri).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Őse: Hunt fia: Demeter barsi főispán (1266–1280). A család Malomszeg, Ardanócz, Egyháznagyszeg községekben birt földesúri joggal. Cs. Imre II. Rákóczy Ferencz ezredese volt.
Czigler.
Cz. Miklós, privigyei lakos s gyermekei 1741. okt. 28-án nyertek czímeres nemeslevelet. A család később Felső-Vecsére nyert adományt.
Czobor. (Czobor-Szent-Mihályi gróf).
Első ismert őse: Chubor János 1360 körül szerepelt utóda Mihály, budai kapitány, 1458–1467 tömérdek birtokot szerzett Komárom, Baranya s Bodrog vármegyékben. Imre kir. udvarnok (1488–1500) Pozsony várának volt kapitánya; a XVI. század elején a család két ágra szakad. Imre és Márton 1505-ben II. Ulászlótól adományt nyertek Éleskő várára. Ezen Márton leányát Felicitást, Pilisberger Farkas vette el, kinek fia: János, felvette a Czobor nevet.
Márton testvérétől Imre (1492–1515) bodrogi főispántól származik a t. képeni Cz. család. Fia Gáspár (1505–1540) Ferdinánd híve. Utódai: Pál báró (1550–1588) Imre báró (1572) alnádor; Mihály báró (1601) táblai ülnök, Zólyom várának ura (1601); Imre (1625) országgyülési követ, 1630 főpohárnokmester; Ádám tábornok († 1692); Márk kir. főajtónálló s tábornok († 1728), fia József, a család utolsó sarja, 1777-ben halt el.
Rangemelés: Cz. Bálint báró és gyermekei 1652-ben grófi rangra emeltetnek.
A család óriási vagyon ura lett. Éleskőt a Pylsberger-Cz. család nyerte, melyre 1579-ben II. Rudolf király adott adománylevelet, ezt azonban a Cz. család sarjai 1580-ban Holics, Stainnal együtt visszaszerezték. A XVII. században Jókő és Vittencz egy részének birtokába jutott. Birta a Szomolányi uradalmat, melyet 1746-ban adott el.
Dávid (turócz-szent-péteri báró és nemes).
Az ősi Zathureczky családdal egy törzsből származik (lásd vasmegyei kötet).
Rangemelés: D. Károly és fia Antal 1772-ben bárói rangra emeltetnek; a nemesi ág Salgócska községnek volt földesura.
Ders (Petri).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. őse: Gergely fia, Lőrincz fia: Tamás és Ders fia: László (1349), a család 1417-ben nyert czímeres levelet.
Dersffy. (Szerdahelyi).
A Győr nemzetségből származik. Őse Ders a XIII. század végén, ennek utóda: Szerdahelyi Ders (1309–1320); ennek utóda Sz. D. István, kassai főparancsnok (1556.) Örökség utján jutott 1559-ben Korlátkő birtokába, melynek egyrészét 1601-ben elzálogosította. D. Ferencz, Alsó- és Felső-Korompán bírt a XVII. század 2-ik felében s ez század végén kihalt.
Deseő.
D. Gergely és gyermekei 1632-ben nyertek czímeres nemes levelet, mely Torna vármegyében 1634-ben kihirdettetett. A család később Szabolcsba származott.
Divéky.
A Divék nemzetségből származik. Egyenes őse Csorba Tamás, a XIV. század közepén. A család Belincz, Bori községekben, ezenkívül a Rudnayakkal együtt Divék, Jesskófalva, Rudnó-Lehota, Szomorfalva, Divék-Ujfalu községekben írt földesuri joggal. Czímere: A Bossányi családéval azonos.
Dombay. (Ivánchfalvi)
D. János 1506-ban II. Ulászló királytól és D. Pál és János 1591-ben nyertek czímeres nemes levelet. E két czímerszerző és törzsből származik. A család F.-Attrak, Felső-Sók és Nagy-Lapás községekben bírt földesuri joggal. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Mihály (1551) temesvári csapatkapitány; Ferencz, udvari tanácsos (1758–1810); József szótáríró (1743); Hugo (sz. 1846) ügyvéd és iró.
690Czímer: kék pajzsban, zöld halmon arany oroszlán, fölemelt jobbjában görbe kardot tart, melyre levágott, turbános, lekonyult bajszu török fő van tüzve.
Sisakdísz: növő oroszlán.


Drugeth. (Homonnai)
Frank eredetü, nápolyi család, mely az Anjoukkal jött Magyarországba. Magyarországi őse Fülöp illetőleg ennek testvére János (1328–35) Fülöp Szepes és Ujvár várát nyerte s 1323–27-ig a nádori méltóságot viselte. János fia Miklós, a gerényi D. család őse († 1355). Bírta a csejtei uradalom felét, melyet a Nádasdy család után 1614-ben örökölt. Ezenkívül Nagy-Kosztolány, Vittencz és Veszele községeket bírta. A család utolsó fisarjai: Bálint corbáviai cs. püspök († 1691) és Zsigmond főispán (†1684) voltak.
Dubravay.
A család az Andaházy családdal együtt nyert nemeslevelet. Eredetileg Liptó vármegyéből származik. Csejtén volt birtokos.
Czímer: Kékben, két egymásba tekerődző, arany koronás ezüst kígyó, fejüket szemközt fordítva s nyíllal átdöfve, felettük három nyíllal átdöfött kosár látható.
Sisakdísz: Repülésre kész, fehér galamb, nyíllal átdöfve.
Edelsheim-Gyulay (báró)
Thüringiából származik. Birodalmi lovagi rangot 1673-ban, bir. bárói rangot 1706-ban nyert. Ezen családból származott E. Lipót báró, akit Gyulay gróf táborszernagy 1866. 16-án kelt legfelsőbb engedelemmel örökbe fogadott, mely alkalommal a család neve a Gyulay családnévvel öszevonatott. Rangemelés: E.-Gy. Lipót báró 1882. jan. 4-én magyar bárói rangra emeltetett.
Kiváló szerepet játszott E.-Gy. Lipót báró (sz. 1826. † 1893.) lov. tábornok, a 4. huszárezred tulajdonosa.
Czímer: Hasított paizs, jelöl arany mezőben, magyar ijjász fekete köntösben veres nadrágban, fején prémes fekete hegyes kucsma, derekán veres öv, maga előtt veres íjjat tart, hátul ezüst mezőben a hasítási vonalból előtünő koronás, veressel fegyverzett fekete félsas. Két sisak: I. ijjász, balra fordúlva, (takaró fek.-ar.), II. Fekete sasszárny (tak. fek.-ez.).
Elefánthy (alsó- és felső-elefánti)
nevét hasonnevű községtől vette. A Rátold nemzetségből származik, a XVII. század végeig szerepel.
Czímer: a) balra fordúlt elefánt. b) gyökerestől kitépett, lombos fa alatt lépő medve
Emődy (Felsővásárdi.)
E család Borsodból származott át Nyitravármegyébe. A nemességet Mátyás szerezte meg 1620-ban, II. Mátyás király adománylevele által.
Nyitravármegyében a XVII. században tünik föl. Czabaj, Kolon, később pedig Felső-Vásárd és Vicsáp községekben bírt földesuri joggal. Jelenleg Suránkán és N.-Szulányban birtokos.
Tagjai közül kiemelkedett: János, ki e század harminczas és negyvenes éveiben Nyitravármegye igazgatásában nagy szerepet játszott. Huzamosb ideig a megye egyik alispánja s a pozsonyi diétán egyik követe volt. Vincze a hatvanas és hetvenes években mint kitünő gazda volt ismeretes. József, jelenleg a nyitravármegyei gazdasági egyesület elnöke, közgazdasági író.
Czímer: vörösben, zöld halmon álló griff, jobbjában kardot, baljában szőllőfürtöt rajta egy nyíllal átlőtt hollóval, – tart. Sisakdísz: növő griff ugyanazon tárgyakkal végtagjaiban.
Erdődy gróf (monyorókeréki és monoszlói gróf.)
A család származását és czímerét a vasvármegyei kötetben ismertettük. Itt csak a Nyitravármegyét érintő részt közöljük: E. Tamás horvát bán (1558 † 1624), neje: Ungnád Anna Mária után jutott Jókő és Szomolány várának és a hozzátartozó uradalmak birtokába. E. György gr. és testvérei, 1682-ben nyertek adományt az Ormándy-féle felső-dombói birtokokra. E. Ferencz gróf 1695-ben 210,000 frtért vette meg a gr. Nádasdytól elkobzott csejtei várat, a hozzátartozó beczkói uradalommal, míg Galgóczot a hozzátartozó uradalommal együtt 1715-ben adományozta a király E. György grófnak. Ezek az uradalmak máig is a család birtokában vannak s jelenlegi haszonélvezőjük E. Ferencz gróf v. b. t. tanácsos, bőkezű, művészetpártoló főúr (sz. 1830).
A vármegyében szerepelt tagjai közül kiemeljük, a már emlitetteken kívül, a következőket: Kristóf, Tamás bán fia, Rudolf király biztosa, nagy gondot fordított a jókői és a szomolányi várak helyreállítására († 1620); László Ádám, nyitrai püspök és kanczellár (1707–1720); János Zólyomvármegye főispánja († 1806); utóbb horvát bán, aki Kocsint és Verbót szerezte. József, Nyitravármegye főispánja, kanczellár és az aranygyapjas rend vitéze († 1824).
Eszterházy (galánthai és fraknói gróf.)
Salamon nemzetségből származik. Első ismert őse Mokud kir. pristaldus 1186. A család a törzshelyéről (Zalából) idők folyamán átköltözött Pozsony vármegyébe.
A család nevét Benedek (1553) használja először, míg a galánthai előnevet Ferencz, pozsonyi alispán, a Bessenyey család birtoka után veszi fel. Ferencz fia, Miklós nádor, családja nevét emlékezetessé teszi s főuraink közé emeli. Miklós nádor öt fia közül Ferencz alapította a fraknói és cseklészi ágat (1629), mely később herczegi rangra emeltetett. Dániel a cseszneki ág alapítója, Pál a zólyomi ág alapítója, (csupán e két ággal fogunk foglalkozni).
Rangemelések: Dániel a cseszneki ág alap. cseh indigenatust nyer 1633., ennek fia János 1683-ban grófi rangra emeltetik Imre és Gáspár 1715. grófi, Péter 1715. grófi, László és János 1721-ben grófi rangra emeltetnek. A zólyomi ágból István br. (az alapító Pál unokájának) fiai 1783-ban grófi rangot nyernek. A család tagjai közül E. Farkas a XVII. században hatalmába kerítette az Ócskayak birtokait, majd E. Miklós gróf a beczkói uradalom egy részének is birtokába jutott, leányágon való örökösödés által, melyre 1648-ban több más családdal nyert adományt. Bírta még a csejtei uradalom 1/8-át.
E. Imre, esztergomi nagyprépost, 1741-ben Nyitravármegye főispáni székéban ült.
Czímer: Kék mezőben aranyleveles koronán álló koronás arany griff, felemelt jobbjában arany védvasú görbe kardot, baljában 3 zöldszírmú s levelű, aranynyal futtatott rózsát tart.
Sisakdísz: j. kék-ar. Balról veres-ar.
Fabriczius.
F. Ádám és János 1683-ban a Guggonos családdal együtt czímeres nemes levelet nyertek.
A család a mult században Boriban, jelenleg Nagy-Rippény és Paczolaj községekben birtokos.
Fancsikay.
A Hunt-Pázmán genusból ered. Ősei István (1396–1414), Domonkos, ugocsai alispán fia, – aki Feliczián (1260) törzséből származik. Czímer: Szarvaival felfelé fordúlt holdsarló, felette hatágú csillag.
Frideczky
János és fivérei György és András, valamint rokonai: János, Miklós I. Miklós II. és István 1694-ben nyertek I. Lipót királytól czímeres nemes levelet. A család Nógrádból származott és később telepedett Nyitrába.
A XVIII. században Csejtén és Vág-Ujhelyen voltak birtokosok; ezen kívül Kaplat községnek voltak földesurai. A család tagjai közül: Thimót id. 1876–78-ban Nyitravármegye főispánja, aranysarkantyús vitéz. – Thimót ifj., előbb főszolgabíró, most a holicsi járás országgyülési képviselője.
Czímer: kék mezőben, zöld halmon, veressel fegyverzett, repülésre kész, három 6 szögű csillagtól kisért fehér galamb csőrében, zöld száru, zöld levelű veres rózsát tart. Sisakdísz: pánczélos kar markában rózsát tart.
Forgách. (Ghymesi és Gácsi gróf)
a Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Egyenes őse Ivánch vagy Ivánka Comesnek fia I. András Comes de Bánya kir. tárnokmester, aki első vette fel a Forgách nevet, – ez II. András királytól pénzen szerezte Gumes, ma Ghymes birtokot – az alsó-ghymesi birtokot IV. Béla király ugyanannak hősies és hű szolgálatáért 1242-ben adományozta.
A család idővel két ágra szakadt, az idősbb I. ghymesi ágnak III. Péter barsi főispán (1493–1505), a II. gácsi ágnak Gergely nyitrai főispán az alapitója. Ezen két főág ismét két oldalágra szakadt, – az I. 1. Ghymesi László (1690–1778) 2. a Gombai (Somogyvármegye) József (1701–1757) az alapítója, a II. gácsi ágból János (1690–1735) két fia, ismét két uj ágat alakított.
A család tagjai közül kiválóan szerepeltek a következők:
I. András a Forgách-család alapítója Ghymes várát kir. engedélylyel 1242–1250-ig kiépítette. II. András. Róbert Károly király híve Chák Máté ellen. Balázs. Mária királynő főpohárnoka † 1386-ban. I. Péter. Főhadvezér a husziták és lengyelek ellen, czímerét megváltoztatta 1387-ben. I. Zsigmond kir. kincstárnok; czímerujítást nyert 1525-ben, fiai. III. Imre. Trencsényi főispán † 1589-ben. III. Ferencz, történetíró, nagyváradi püspök (1510–1577.) I. Simon, dunántuli főkapitány † 1589-ben, ennek fiai IV. Ferencz, kir. helytartó, nyitrai püspök, később bibornok, esztergomi érsek (1566–1615). II. Zsigmond. Nógrád és Szabolcs megyék főispánja, országbirói állásából Magyarország nádorává lett (1565–1621), fia I. Ádám. Ország biró, császári főhadvezér (Caes. campi Mareschallus) Nógrádmegye főispánja – grófi rangra 1640-ben emeltetett (1601–1681), fia II. Simon. II. Rákóczy Ferencz tábornoka (1669–1729-ben) halt meg, számkivetésben Zulkiván Lengyelhonban. A Forgách család birja a ghymesi hitbizományt, melynek jelenlegi birlalója – id. Forgách Károly gróf, főrendiházi tag, cs. és kir. valóságos belső titkos tanácsos.
Czimer: kék mezőben, koronás, zöld halomból emelkedő, jobbról 6 águ csillag, balról, befelé fordult, ezüst holdsarló által kisért mezítelen nőalak, lebegő aranyhajjal, karját csipőin tartva. Sisakdísz: paizsalak (kiséret nélkül). Takaró: kék-arany.

Ghyczy (ghiczi, Assa és Ablánczkürti).
Eredetileg Veszprémvármegye hasonnevű községéből származik, hol már 1244-ben birtokos. Idők folyamán egy ága Erdélybe s Nyitrába szakadt. A nyitrai ág feje: G. József érsek s nádor, 1550-ben épitette Assakürt várát és vele együtt 15 falura s Oszlány mezővárosra nyert adományt. György, Farkas és János, továbbá unokatestvérek Pál és László 1564-ben czimerbővitést nyernek. A család Assa és Ablánczkürtön, Kis-Vicsápon, Ujlacskán, 1558-ban Zettinafalván Brezova stb. helységben bírt földesuri joggal. Egy tagja: János, 1572-ben Biharvármegye főispánja, 1585-ben Erdély kormányzója, 1588-ban országos főkapitány; tőle származik az erdélyi ág, mely 1632-ben halt ki.
A nyitrai ág jelenleg: Assakürtön, Ujlacskán, Lapás-Gyarmaton s Nagy-Lapáson birtokos.
Tagjai közül: G. Péter († 1833) nyitrai alispán, utóbb alnádor, Ferencz († 1838) Komárom vármegye alispánja; József († 1835) Torontál vármegye főispánja, hétszemélynök. Utódai Komárom vármegyében birtokosok. Ignácz (sz. 1799 † 1870) hires gazda; fiai: Béla (sz. 1827) altábornagy, s főrendiházi tag; Imre (sz. 1828) 1848-ban honvédhuszár-százados; Géza (sz. 1837 † 1896) kereskedelmi akadémia igazgatója; Dénes (sz. 1840) Komárom vármegye alispánja. Ignácz testvére: Kálmán (sz. 1808 † 1888) Komárom vármegye I. alispánja, nádori itélőmester, igazságügyi államtitkár (1848. pénzügyminister (1874) házelnök (1861. és 1875–78) főrendiházi tag.
Czimer: Veressel és kékkel, hasított paizsban elől, rovátkos s nyitott kapuval ellátott vártoronyból, növő koronás arany oroszlán, hátul: hármas zöld halomra oszlopszerűen fektetett, veres mezű kar, egyenes kardot tart, melyre véres tatársüveges emberfő van tüzve. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt, paizsbeli félkar, fő nélkül.

Ghyllányi. (Láczi és berinczei.)
Ősi, liptóvármegyei család. Egyenes őse Sybrán és Miavik (1230); törzshelye Lázi és Beznicze, mely jelenleg is tulajdona. Később áttelepedett Nyitrába, hol Péter 1726-ban nyert nádori adományt, az alsó-, felső-, közép-korompai és spáczai részbirtokokra. A XVIII. században Vág-Ujhelyen volt birtokos. Ezen kívül Lajosfalván birt földesuri joggal, hol máig is birtokos.
Rangemelés: G. György 1688-ban bárói rangra emeltetett.
Czimer: kékben, zöld halmon, két farku arany oroszlán, felemelt jobbjával görbe kardot, baljában a magyar szent koronát tartja. Sisakdísz: növő oroszlán. Paizstartók két sárkány.
A család tagjai közül szerepet játszottak: Miklós (1618–1620) Trencsén vármegye alispánja, királyi udvarnok, aki Teplánra nyert adományt; Gáspár, trencséni perceptor, 1727; báró József. II. Rákóczy Ferencz dandárnoka, hasonnevü dragonyosezred parancsnoka; Károly aranysarkantyús vitéz (1741); br. György Antal, vasas kapitány, később hétszemélynök és főispáni helytartó Szabolcsban (1740); János báró (1741) tábornok; József Nyitravármegye alispánja 1797.

Grassalkovich. (Gyoroki herczeg).
Ürmény községből származott G. Antal (sz. 1693 † 1771) vetette meg e család alapját. Pályáját, mint ügyvéd kezdette, 1748-ban kincstári elnök, 1751-ben koronaőr, Nógrád és Aradvármegyék főispánja, majd főlovászmester lett. Tüneményes pályáján óriási vagyont szerzett össze. Igy többi közt: Ivánkát, Alsó-Szőllőst; Pestvármegyében: Izsaszeghet, Bessnyőt és Gödöllőt. Fia: Antal, Bodrog és Zólyomvármegyék főispánja, ennek fia: Antal, Csongrádvármegye főispánja, b. titkos tan. stb. 1841-ben bekövetkezett halálával sírba szállt a család.
Rangemelések: G. Antal 1732-ben bárói, 1743-ban gyermekeivel grófi rangot nyert.
II. Antalt 1784-ben II. József császár birodalmi herczegi rangra emelte elsőszülöttségi joggal.
Gusztinyi.
G. András és János 1782-ben nyertek czímeres nemeslevelet; nemességök 1798-ban igazoltatott. A nemesség-szerzők egyike: János, nyitrai püspök volt. (1770–1780).
Hampl. (Szaturói).
E század elején telepedett le Nagy-Kosztolányban, melyet a Csáky grófoktól vásárolt. Ezenkivül Császkócz községben is birtokos.
Hagara. (Marosligeti).
H. János 1627-ben nyert czímeres nemeslevelet. Utóda Pál pedig Marosligetre nyert királyi adományt.
A család Bereg, Szatmár és Ugocsa vármegyékben is birtokos.
Hindy. (Nagy- és Kis-Hindi).
Ősrégi, a hagyomány szerint Ond törzsétől származó család. Első ismert őse: H. Péter, Mátyás királytól ősi birtokára 1476-ban uj adományt nyert. Fiai: Osvald (1476–1483) és János (1476). János fia, Balázs, kir. udvarnok volt. A család jelenleg is virágzik.
Hodossy.
H. aliter Szabó család 1651-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1724-ben Nógrád vármegyében kihirdettetett. Livina községben bírt földesuri joggal.
Horeczky. (Horkai báró).
Csehországból származik. Az Échy családdal kötött házasság utján Kocsin és Rakovicz községekben birt földesuri joggal a XVII. század elején. H. Gábor 1638. 73. tcz. által honfiusittatott. A család Sterusz és Vág-Ujhely községekben is birtokos volt. Tagjai közül: Ferencz báró (sz. 1819) pozsonyi kanonok, mint egyházi iró tette nevét ismertté.
Horváth-Kissevits (nemes és báró).
Horvátországból származik. A XVI. században Szepes vármegyébe telepedett le s ott Lomnicza községre nyert adományt. Rangemelés: H.-K. György 1686-ban bárói rangra emeltetik.
Horváthy (Disznósi és Horváthii).
Eredetileg Hont vármegyéből származik, a XVII. században tünik fel, innen Nyitra, Borsod vármegyékbe költözött. Jelenleg három ágra szakad. – Czímer: Kékben, zöld halmon, veres ruhás magyar vitéz, fekete kalpaggal s fekete tollal, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: növő paizsalak.
Hunyady.
Hunyad vármegyéből származott Nagy András 1607-ben nyert nemeslevelet. Fia László a nemesi ág őse. A család a XVII. században Bars és Nyitra vármegyékbe telepedett le, 1694-ben nyert Nyitraszegre adományt. E nemesi ág ugyanegy ágból származik a későbbi grófi rangra emelkedett somogyi ággal. Tagjai közül: László Bars vármegye alispánja (1677–94); Lajos, Komárom vármegye főszolgabirája (1838).
Hunyady gróf. (Kéthelyi gróf.)
Első ismert őse a Hunyad vármegyéből származott Nagy András, aki 1607-ben Rudolf királytól czímeres nemes levelet nyert. Családja átszármazott Nyitrába és Barsba, fiai közül László itt megtelepedett, tőle származik a nemesi ág (lásd alább), mig az 1653 körül Somogyba költözött Ferencztől a grófi ág. A család azonban továbbra is birtokos volt Nyitrában, bírta a nyitra-ürményi uradalmat, a hozzátartozó faluk földesuraságával.
Rangemelések: H. Antal és fia János Kéthelyi előnevet nyer 1745-ben. János 1755-ben bárói rangot, János fia János 1792-ben magyar, 1797-ben birodalmi grófi rangra emelkedik.
A család tagjai közül kiváló szerepet játszottak: Ferencz 1653–94-ben, László, a kir. udv. kanczellária titkára (1690), András barsi alispán (1694). alországbiró s alnádor (1712). István († 1743) nyolcz évig nyitrai alispán, arany-sarkantyús vitéz. Imre (1827) alezr. főrendiház tagja. Ferencz († 1882) cs. kir. kamarás. László (sz. 1826) 1848-ban a somogyi zászlóalj parancsnoka, Mosony vármegye főispánja (1862–72). Kálmán (sz. 1830) főszertármester, 1894. lovassági tábornok.
Czímer: négyelt paizs szívpaizszsal: abban arany mezőben ágon ülő fekete holló, csőrében arany kövesgyűrüt tart. 1. 4 ezüst mezőben zöld halmon egy természetes szinű medve, felemelt jobbjában 3 nyilat tart. 2. 3. kékben pánczélos, balrafordult, hajlott kar 3 keresztbe fektetett nyilat markol.
Két sisak: I. két, veres aranynyal szegélyzett zászló közt balra fordult két fekete s arany sasszárny. II. balról kék és aranynyal, jobbról aranynyal s kékkel vágott ormány közt koronán nyugvó pánczélos kar (mint a 2. udvarban). Takaró arany-fekete.

Huszár (Ujfalui)
H. Mihály 1596-ban nyert czímeres nemeslevelet. A család valószinüleg Barsvármegyéből származik, onnan költözött Nyitra vármegyébe. E családdal 1623-ban Felső-Dombón találkozunk. A XVII. században Csejtén, továbbá Alsó-Köröskény, Nyitra-Ivánka községekben bírt földesúri joggal. E családból származik H. Kálmán belügymin. tanácsos.
Czímer: gerendával vizszint vágva; felső udvarban egy koszoruzott férfiu, jobbjában három buzakalászt, baljában virágot tart; az alsóban három hatszögű csillag ragyog. Sisakdísz: a paizsbeli férfiu.
Illésházy.
A Salamon nemzetségből származik. Salamon fiai Péter és Illés 1238-ban osztozkodank. Illés az I., Péter, az Eszterházy család őse.
Rangemelések: István 1587-ben bárói; István és gyermekei 1646-ban, Tamás és gyermekei 1649-ben bárói rangra emelkednek, Miklós báró 1678-ban trencséni örökös grófi czímet nyer. – Gáspár 1648-ban grófi és Ferencz 1678-ban bárói rangra emelkednek.
A család Bori községben volt birtokos. Kihalt 1838-ban Istvánnal.
Ivánka. (Draskóczi és Jordánföldi).
Őse Kopasz Ivánka (1251). Ősi fészke: Turócz vármegyében a Jordán folyó mellett fekvő Draskófölde. Pál és Iváncs 1274-ben a királyi nemesek seregébe vétettek fel. István Hapot nyerte, Nógrád vármegyében. II. Ulászló 1507-ben a családot megerősítette Draskafalva és Jordánfölde birtokában. – A család az idők folyamán Liptó és Hont vármegyékbe költözött. Tagjai közül: Imre (sz. 1818 † 1897) honvédezredes, főrendiházi tag; Zsigmond (sz. 1817) volt országgyülési képviselő s Oszkár (sz. 1852) országgyülési képviselő.
Jákóffy. (Ráhói és Szuhai).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Őse I. Jákó a XII. század végén, kihalt 1639-ben.
Janits. (Klopodiai).
J. István 1845-ben nyert czímeres nemes-levelet és Klopodia temesvármegyei községre adományt.
A család Felső-Elefánton, Béden és Menyhén birt földesúri joggal.
A család tagjai századon át a honoracziórok közé tartoztak. E család sarja J. Imre (sz. 1856) megyei főszolgabíró, főjegyző, jelenleg országgyűlési képviselő.
Czímer: Ezüst gerendával, melyen három veres rózsa látható, felül veressel, alul kékkel vízszínt vágva. Felső udvarban arany nyíl, az alsóban hat arany gömb (?). Sisakdísz: természetes páva kiterjesztett farktollakkal.

Jánoky. (Jánoki és Nagy-Szuhai).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Őse Ders fia: Tamás (1294). Tagjai közül: Demeter veszprémi püspök (1334–1371); László esztergomi prépost (1311–1369.) voltak.
Czímerlevél 1431-ből. Czímer: kékben, aranyleveles koronából, két, könyökeikkel kifelé fordított, hajlított, ezüst mezű kar nyúlik ki, 3–3 veres rózsát tartva, melyeknek leveles szárai a koronán áthúzva, a felett egymást keresztezik.
Jánossy.
Ily nevű család Elecske községben bírt földesúri joggal.
Jávorka.
Bori faluban volt birtokos e század közepéig. E családból származott J. Ádám kuruczhadnagy (1710).
Jedlicska.
J. Adám és János 1668. évi nov. 10-én nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1669-ben Zemplénvármegyében hirdettetett ki. A család Lopassón telepedett le a XVII. század közepén s nemességük 1763-ban hirdettetett ki Nyitrában.
Jezerniczky. (Jezerniczei).
Ősi túróczvármegyei család. Chrábor, Nyitra-Ludány községekben birt földesúri joggal.
Jeszenszky. (Nagy-Jeszeni).
Túróczvármegyéből származik. Őse Temérdek András a XII. században, ennek utóda Mihály comes, IV. Béla király híve, a marchfeldi ütközetben esett el (1278); László Mohácsnál esett el (1526); Jeszen földére a család 1271. és 1281-ben uj adományt nyert, 1563-ban pedig uj czímeres levelet. A XVI. században egy ága Sziléziába vándorolt.
Rangemelés: János és gyermekei 1865-ben bárói rangra emeltetnek. A család kisjeszeni és folkus-fulvai ága Suránkán és Patvaróczon birtokos, ezenkivül a homonnai Drugeth-féle csejtei birtokosztály nagy része máig is kezében van. Szerepet vitt tagjai sorából kiemeljük a következőket:
Mihály, előbb személynöki jegyző, majd (1687) ítélőmester; Antal 1741-ben bárói rangot nyert, de családja magvaszakadt; Elek barsi alispán (1790); János (1793 † 1866) hétszemélynök, utóbb báró; Miklós őrnagy, cs. kir. kamarás, 1855-ben osztrák bárói rangot nyert; Sándor (sz. 1827 † 1890) országgyűlési képviselő; Danó, a kis-jeszeni ágból, (sz. 1824) nemzetőri főhadnagy s a Petőfi-társaság tagja.
Czímer: I. (Ősi): aranyban, zöld téren emelkedő, zöld lombos fa előtt haladó s visszafelé néző medve, melyet két, szürke felhőkből előtünő, nyilat tartó kar derékon véresre döf. Sisakdísz növő medve, előtalpával egy zöldlombos fát tart; II. a kis-jeszeni ág (színj. nélk.); fa alatt futó szarvas, nyakán nyíllal átdöfve.

>Jeszenák (nemes és báró).
Őse Balázs, aki Báthori István erdélyi fejedelemtől a XVI. század II. felében nyer czímeres nemeslevelet. Pál és rokonai 1776-ban királyfai előnevet nyernek.
Rangemelés: J. Pál és gyermekei 1781-ben bárói rangra emeltetnek.
A család Bukócz és Nagy-Pritrsd községekben birt földesúri joggal, ez utóbbi helyen a nemesi ág máig is birtokos.
Tagjai közül: Pál 1715. és 1729. évi országgyűlési követ; János († 1776) kir. tanácsos; Pál, báró és tábornok (1781); és János báró (sz. 1800 † 1849), Nyitravárm. főispánja, szerepeltek.
Jókuthy (Szomorfalusi).
A Divék nemzetségből származik. Őse: Akúr (1267–1295); kihalt.
Juhász (Kis-Lapási).
A család neve eredetileg Hajas volt, 1622-ben nyert adományt Kis-Lapásra. A XVII. században Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Czímer: kékben, pálmaágat tartó oroszlán. Sisakdísz: pálmaágat tartó egyszarvú.
Jurkovich.
J. György főszerző rokonaival együtt 1651. aug. 5-én nyert czímeres nemeslevelet. A család eredetileg Jókőről származik s ott is volt birtokos.
Károlyi (Nagy-Károlyi gróf).
A Kaplony nemzetségből származik, melynek első ismert tagja: Kristóf királyi pristaldus volt. Egyenes őse Eördög Simon (1264), ennek unokája: Simon (1322–1349); Károly (Nagy-Károly) ura. Utódai közül: László (Láncz) és Bertalan, a XV. század elején felveszik a K. nevet. László (Láncz) ivadékaiból született: K. Zsuzsánna, Bethlen Gábor fejedelem neje. Bertalan (1418) ágából származik a grófi család, a legnemzetibb s legmagyarabb főúri családaink egyike. Rangemelések: Mihály, (1586–1626) főispán. 1609-ben bárói rangra emelkedik. Ennek fia László, főispán († 1689), akitől Sándor (1668–1743) kurucztábornok a Szatmárvármegye főispánja származik. Sándor 1712-ben grófi rangra emeltetik, tőle a család következőkép származik le: fia: Ferencz, (1705–1758) főispán, altábornagy és hétszemélynök; ennek fia Antal (1732–1791), főasztalnokmester, b. titkos tanácsos és a testőrség kapitánya; nejétől, gróf Harruckern Josefától roppant vagyon jutott a család birtokába. Ezektől származott József († 1803); nejétől Waldstein-Wartenberg Erzsébettől született fiaitól, István, Lajos és György grófoktól a család továbbvirágzik. Ezek közül Lajos gróf* (sz. 1799 † 1865), Csongrádvármegye főispáni helytartója, valóságos belső titkos tanácsos, a tótmegyeri uradalom birtokosa, ahol már a század első felében hírneves mintagazdaságot létesített, a legkiválóbb nemzetgazdák segélyével. Nejétől, Kaunitz-Rittberg Ferdinandin herczegnőtől származott László, aki tengerészeti pályára készült, de korán elhalt, s Alajos (sz. 1825 † 1889) volt berlini nagykövet, val. b. titk. tanácsos, az aranygyapjas-rend vitéze, a Szent István-rend nagykeresztese, stb. Nejétől, Erdődy Fanny grófnőtől származott fia: Lajos gróf (sz. 1872), a tótmegyeri hitbizomány haszonélvezője, főrendiházi tag.
Czímer: Négyelt paizs, a 3. és 4. közé beékelt 5. mezővel, szívpaizs gyanánt, farkát szájában tartó, koronás kígyó által környezett gömbölyű kék mezővel; ebben hegyes sziklán egylábon álló, kiterjesztett szárnyú karvaly, jobb lábával veres szívet tart. (Ősi czímer.) A nagy paizs: 1. kékben, ágaskodó, természetes szarvas; 2. ezüstben, egyfejű fekete sas; 3. kékben, ágaskodó, kétfarkú sárga oroszlán, előlábaival, fehérveres zászló rúdját egyenesen tartva; 4. kékben, kiterjesztett aranyszárnyú aranykoronás angyalfő lebeg; 5. ezüstben, lebegő aranykoronából növő szirén, balra hajlott halfarkkal, ezüstel s veressel vágott szárnynyal. Három sisak: 1. (középső). Pánczélos vitéz, sisakján gesztenyeszínű strucztollakkal, baljában hajánál fogva levágott, vérző török főt, jobbjában kivont kardot tart. II. befelé fordult, sárga, ágaskodó, kétfarkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tart. III. befelé 695fordult, ágaskodó, sárga griff, jobbjában kivont kardot, baljában 3 veres rózsa zöld szárát tartja. Takaró: kék-arany, veres-ezüst.

Keglevich (Buzini gróf).
Horvátországból származik: első őse: Péter 1300 körül. A XVI. század elején Péter (sz. 1485 † 1554) családját a főrangúak közé emelte.
Rangemelések: Miklós 1647-ben bárói; Miklós és Péter bárók 1687-ben grófi rangra emelkednek.
A család, a Czoborokkali való házasság útján jutott 1662-ben Éleskő egyrészének birtokába, birta ezenkivül a sasvári uradalmat a XVIII. században és Szolcsány községnek volt földesura.
Kelecsényi (Kelecsényi és Hrabói).
Nevét Kelecsény községtől vette. Ősi család, mely a XVII. század folyamán áttelepedett Trencsén-, Pozsony- s Barsvármegyékbe, hol most is virágzik. Libichava és Család községekben birt földesúri joggal.
Czímer: kékben, balrafordult pánczélos kar, markában görbe, aranyfogantyús kardot tart. A paizsfőn három, hatszögű arany csillag és egy félhold ragyog. Sisakdísz: a kar.

Kéry. (Ipoly-Kéri gróf.)
Eredetét a „Vasvármegyét” tárgyaló kötetben ismertettük. A XVII. században a Czobor-család után Éleskőn volt birtokos.
Klimo.
Lopassóról származik. K. György pécsi püspök (sz. 1710 † 1777), unokatestvérei: János, Márton és Ádám 1735-ben nyertek czimeres nemeslevelet. A család Nagy-Kosztolány, Bori és Alsó-Korompa községekben volt birtokos.
Klobusiczky. (Klobusitzi és Zettényi urak, bárók és grófok.)
Trencsénvármegyéből származik. 1456-ban már Klobusitz birtokában volt. István 1612-ben nemességerősítő oklevelet nyert; Zettényre a család 1686-ban nyert adományt.
Rangemelések: K. Ferencz és gyermekei 1692-ben bárói; Xavéri Ferencz kalocsai érsek, Antal és István bárók 1753-ban grófi rangra emeltettek.
A bárói és grófi ág kihalt, a nemesi ág jelenleg is virágzik s Kálaz községnek volt földesura.
Szerepet vitt tagjai közül kiemeljük a következőket:
Tamás 1421-ben királyi ember; Ferencz zempléni alispán (1688), majd báró és (1702) Sárosvármegye főispáni helyettese; Antal gróf, Zemplénvármegye főispánja (1756); Ferencz erdélyi püspök (1732), majd kalocsai érsek (1751–60); A nemesi ágból: Péter, volt jezsuita, szatmári püspök (1808–22); kalocsai érsek (1822–1843); József, fiumei kormányzó (1807); Ágoston (1871) és János (sz. 1838) országgyülési képviselők.
Czimer (nemesi): kékben, felső jobb sarkon hatágu arany csillag, felső balsarkon ezüst félhold által kisért arany tegez, nyílvesszővel, felfelé forditva.
Sisakdísz: három fehér strucz toll.
Kochanovszky.
Trencsénvármegyéből származik. Első ismert őse: László, 1519-ben Kochanócz, Felső-Drietoma, Ozorócz stb. községek földesura volt. Venczel (1520) litteratus; Ádám Mohácsnál esett el (1526). György 1567-ben uj adományt nyer a fenti birtokokra. Nyitravármegyében már a XVI. században virágzott. Előbb Csejtén volt birtokos, 1664-ben pedig Vág-Ujhelyen. Ezenkivül Alsó-Attrak, Tót-Sók, nemes-Pann, Szalakúsz községekben volt földesur; Csejte, Vág-Ujhely, Béd, Attrak és F.-Elefánt községekben maig is birtokos. K. Miklós 1622-ben uj czímerlevelet nyert. Tagjai közül többen viseltek közhivatalt: Ambrus a 40-es években szolgabíró, fia Ede 1848-ban szolgabíró; László (sz. 1827.) 1848-ban honvédhadnagy, utóbb árvaszéki elnök (1876); Antal (sz. 1830.) kir. mérnök; István kataszteri biztos.
Czímer: kék és ezüsttel vágott paizs, felső kék részében haladó, arany oroszlán, jobbjában görbe kardot tart, alsó ezüst részében, két veres bal haránt pólya, melyek elsője ezüst, másika hatágú arany csillaggal rakott. Sisakdísz: növő oroszlán.

Koller (Nagymányai gróf és nemes).
Eredetét Tirolból veszi. I. Ferdinánd idejében Alsó-Ausztriába, majd onnan Magyarországba költözött. II. Ferdinándtól K. Kristóf 1633-ban czímeres nemes levelet nyert. Nagy-Mányára a család III. Károly királytól nyert 1737-ben adományt.
Rangemelések: K. Xavéri Ferencz és fia 1758-ban bárói, ugyanez évben osztrák birodalmi grófi és 1772-ben magyar grófi rangra emeltetnek.
Kolossváry. (Páruczai).
A családra vonatkozó első, eddig ismeretes adat szerint, Mátyás király 1482-ben K. Lőrincz és Mátyás trencséni polgároknak a trencséni Orbán-féle birtokot adományozta. K. Lőrincz Bródvárának kapitánya 1489-ben, a magvaszakadt Bruzankó család trencsénvármegyei birtokait nyerte, melyhez II. Ulászló király adományából Zamárd György összes javai járultak. II. Rudolf király 1594-ben az Adamovsky-féle birtokokat adományozta, melyek birtokában K. Mátyás kir. harminczados 1598-ban erősítetett meg. A család idővel átszármazott Nyitrába, hol Páruczán telepedett le. K. István 1651. szeptember 23-án ősi nemességének épségben tartásával czímeres levelet nyert, mely november 15-én hirdettetett ki Nyitrán. A czímerszerző egyik fia János Erdélybe szakadt. Másik fiának utódai idővel átszármaztak Fejér, Győr, Veszprém és Komáromvármegyékbe. Jelenleg több vármegyében birtokos. Czímer: kékben, zöld téren görbe kardot tartó arany griff. Sisakdísz a növő paizsalak.
Komjáthy I. (Komjáthi).
Tornavármegyéből származik. 1283-ban lép fel első ismert őse Vid. Kőszeghy Jakab fia László és rokonai, közte K. János és István, 1415-ben czímeres levelet nyernek.
Komjáthy II.
Nevét a vármegye hasonnevű helységétől vette. A XVII. század első felében Nógrádba szakadt, hol K. 696Ábrahám (1639–1644) a vármegye jegyzője volt. Utóda: Ábrahám, kurucz tiszt (1710). Valószínű ugyanezen törzsből származik K. Mátyás, aki 1635. junius 18-án czímerlevelet nyert, mely Nyitravármegyében 1636-ban hirdettetett ki. Utóda Péter 1757-ben Komáromba költözött, ága később Hontvármegyében telepedett le.
Koncsek. (Dvoreczi).
Túróczvármegyéből származik. Első őse Balázs (1389). Idők folyamán átszármazott Arad, Baranya és Borsodvármegyékbe. A XVII. században Podola községben volt birtokos.
Korláthkőy. (Bucsányi).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik.
Egyenes őse Buchányi Osvald, macsói albán, aki 1445-ben Korláthkőt vette meg Ujlaky Miklóstól. Innen a család K. nevet vett fel. A XV–XVI. században nagy vagyonra tett szert, 1486-ban a berencsi uradalmat vette meg; 1537-ben 83 1/2 porta birtokában volt.
A család sarjai közül:
Osvald, tatai és komáromi kapitány (1505); Péter, királyi ajtónálló volt, s Mohácsnál esett el. (1526); Utolsó sarja Zsigmond (Péter testvére) 1535-ben halt el.
Korompay.
Nevét Korompa községtől vette. A XVII. században tünik fel. 1669-ben Alsó-Korompát vette meg, ezenkivül Karkócz községben birt földesúri joggal.
Koron.
A mult században Bori községben birt földesúri joggal.
Kórosy. (Kórósi).
A Liponuk nemzetségből származik. 1325. előtt Alsó-Kóros, Ilus és Kiszolcsán birtokában találjuk. A XVI. században Bori községben, később Kis-Bölgyén, Lipovnokon és Szeptencz-Ujfaluban birt földesúri joggal.
Kosovits.
Árvavármegyéből származik. A XVII. század végén tünik fel; tagjai közül Márton (1708) és Ádám (1736) árvavármegyei birtokosok voltak. Később Nyitrába költözött, s Nyitra-Ivánkán volt birtokos. Itt született egyik kiváló sarja, Károly 1826–37-ben, Nyitravármegye főjegyzője, később akadémiai tag. († 1841).
Czímer: (színjelzés nélkül). Koronán álló kétfarku oroszlán, baljával egyenes kard markolatát ragadja, jobbjával a pengét tartja. Sisakdísz: növő oroszlán.
Kosztolányi. (Nemes-Kosztolányi.)
Barsvármegyéből származik. Első ismert őse K. György 1479-ben szerepelt.
Rangemelés: K. László ezredes s a Mária Terézia-rend vitéze, bárói rangra emeltetik. Egy tagját a XVII. században Vág-Ujhelyen találjuk. A mult században Bori községben volt birtokos, ezen kívül Kis-Prónán bírt földesúri joggal.
Kőszeghy.
Ily nevű családot 1604-ben Vág-Ujhelyen, 1669-ben Alsó-Korompán találunk. 1694-ben a beczkói és csejtei Nádasdy s Tököly birtokrészek felosztása alkalmával, egy részt kapott.
Kun. (Rozsályi).
Ősi szatmárvármegyei család, a Guthkeled nemzetségből. A XIII. században lép fel. Kun-Comest 1291-ben találjuk Rozsály birtokában.
Rangemelés: K. László 1626-ban bárói rangot nyer. Utolsó fisarja István 1659-ben halt el.
Kvassay. (Kvassói és Brogyáni).
Trencsénvármegyéből származik. Onnan Barsba költözött. Tagjai közül Nyitrában István szerepelt először 1691-ben. Aba-Lehota és Nagy-Bélicz községekben bírt földesuri joggal.
Labsánczky. (Korlátkői és Labsi).
A XVII. században Jablonczát bírta. János és gyermekei 1688-ban czímerbővítést nyernek. Ezen L. János örökösödés után Korláthkő birtokába jutott, az árvai uradalom igazgatója s országgyülési követ volt (1705). Egyik fia László, nevét Korláthkőyre változtatta s Jablonczán halt meg 1750-ben.
Latkóczy. (Latkóczi).
Trencsén vármegyéből származik, hol egyik tagja Pál már a XV. század közepén birtokos volt. Innen átszármazott Gömör és Nyitra vármegyékbe. A család 1557-ben nyert királyi adományt Latkócz helységre. A mult század végén Vág-Ujhelyen volt birtokos. L. Péter 1814-ben Trencsén vármegyéből nyert nemesi bizonyitványt.
Czímer: veres és kékkel négyelt paizs. 1. és 4. mezejében, fekete, befelé fordult sasszárny, 2. és 3-ban hatszögű arany csillag ragyog. Sisakdísz: két nyílt fekete sasszárny közt arany csillag.

Lazány aliter Locsvány.
Verbóról származik. A XVII. században tünik fel; a XVIII. században Borin és Vág-Ujhelyen volt birtokos. Nemességét 1799-ben igazolta.
Lipovniczky. (Lipovnoki).
A Liponuk genusból származik. – 1244-ben nyer adományt Lipotnokra.
E családból származik: L. István (1814 † 1885) nagyváradi püspök. Czímer: kékben, zöld téren emelkedő, zöld lombos fa alatt fekvő, koronás férfialak, egy medve által megtámadva s egy másik férfialak a medvét lándzsával átdöfi.
Ludányi.
Ősi család. 1280-ban Nyitra-Pereszlény birtokában találjuk, majd Ludány, azelőtt királyi birtokra nyer adományt. 1318-ban Kovarcz, 1447-ben Csab, 1465-ben Kis-Rippény és Falkás-Dovorán birtokosa. A XVI. században Chrábor községben birt földesúri joggal.
Majthényi (Kesellőkői urak és bárók).
A Divék nemzetségből származik. Ezen nemzetség egyik sarja Gergely, 1434-ben nyeri Kessellőkő várát a hozzátartozó uradalommal.
Utódai közül: János (1501–1507) donatornyai, majd péterváradi kapitány; Rafael, Corvin János bajmóczi várnagya (1491); Uriel, thuróczi prépost (1501–35); Márton 697(1521) és Bertalan, szegedi kapitány (1523–51), kiváló szerepet játszanak koruk történetében.
E két utóbbitól származik a család jelenleg virágzó két főága. A család Kessellőkőre 1525-ben uj donátiót nyert. Rangemelések: László, előbb nagy-kanizsai, majd pápai várparancsnok, utóbb zólyomi főispán (1573–98), fia: György, 1634-ben bárói rangot nyert s ő lett a régibb bárói, vagyis somogyi ág alapítója. Mihály tanácsos, 1654-ben elnyerte a bárói méltóságot, magvaszakadt. Gergely 1678-ban szintén bárói rangot nyert. Az ujabb időben pedig M. László, barsi főispán és gyermekei 1834-ben; Antal, liptói főispán és fia, László, a későbbi honti főispán, 1837-ben, Ágost, barsi főispán és gyermekei, 1867. jan. 22-én bárói rangra emeltettek.
A család 1434 óta birja Kesellőkő várát, a hozzátartozó Kessellőkő-Váralja, Novák, Kis- és Nagy-Lehota és Szebedrázs, nyitravármegyei s több barsi községekkel egyetemben.
Már említett családtagokon kivül kiemeljük a következőket:
(A bárói ág tagjaival csak annyiban foglalkozunk, amennyiben a vármegye történetét érinti). Benedek (1424) királyi ember; Gábor (1556) egri kapitány; László (1611–22) szerémi czímzetes püspök; Bertalan (1630) Nyitra vármegye főjegyzője.
György mester (1653) királyi biztos; János báró (1663), György báró legifjabb fia, Nyitra vármegye alispánja; ennek fia, Pál báró, mosonyi alispán, aranysarkantyús vitéz (1704). István báró (sz. 1788 † 1868) 1848-ban magyar ezredes s komáromi várparancsnok; Antal, felszentelt püspök, esztergomi nagyprépost († 1856); József báró, 1848-ban képviselő, Flora, (sz. 1847) hirneves költőnő; Nándor, 1861-ben barsi alispán; Ádám (sz. 1837) cs. és kir. kamarás, István országgyülési képviselő (1892–96).
Czímer I. (1491-iki): terebélyes fa alatt haladó medve. II. Jelenlegi: Kékben, zöld alapból kinövő, zöld lombos tölgyfa előtt haladó barna medve, a jobb felső sarkon, balra néző ezüst holdsarló, a bal sarkon hatágú arany csillag által kisérve. Sísakdísz: három (veres, kék, fehér) strucztoll. – Takarók: arany-kék, ezüst-veres.

Majláth. (Székhelyi gróf).
Hont és Bars vármegyékből származik. A XVII. század folyamán tünik fel. Rangemelések: M. József 1785-ben személyes grófi, M. József és gyermekei 1794-ben grófi rangra emeltetnek, mely rang 1808-ban, M. József, Károly fiára is kiterjesztetik.
M. György országbiró gyermekei 1885-ben grófi rangra emeltetnek. A család Kajsza és Nagy-Bélicz községekben birt földesúri joggal.
Malónyay. (Kis-Malónyai és Nyitra-Vicsápi báró).
A XVII. században tünik föl. Ferencz 1682 körül, László 1720-ban barsi alispán. Egy Zemplénbe költözött, ebből származott M. János (1815) kir. tanácsos, Nyitra vármegye főispánja s alkanczellár.
Rangemelés: Vajay István és László, valamint fogadott fiuk M. János 1741-ben bárói rangra emeltetnek. Ezen M. János alapítja a család bárói ágát, mely Nagy- és Kis-Szulán, továbbá Kis-Vicsáp községben birt földesúri joggal.
Málczay.
A Guthkeled nemzetségből származik. Egyenes őse: Pál bán unokája: János, 1346. – M. Antal és Benedek 1496-ban czímerujító levelet nyernek II. Ulászló királytól. A XVI. században kihalt.
Marczibányi. (Puchói és Csókai).
Trencsén vármegyéből ered. Első ismert őse István 1467-ben kiváltságlevelet nyert. Tagjai közül: György 1650-ben a ledniczi vár kapitánya. Lőrincz csongrádi alispán és követ (1740–1750); István (sz. 1752 † 1810) val. belső titkos tanácsos; Antal (sz. 1793) Arad vármegye főispáni helytartója. A család 1779-ben nyerte a puchói, 1843-ban a csókai előnevet. Appony és Tőkés-Ujfalu községekben birt földesúri joggal s e században halt ki.
Markhot. (Vittenczi).
János és fia Mihály, valamint György és ennek fia Mihály, 1635-ben nyertek czímeres nemes levelet. – A XVII. század közepén már Vittenczen birt inscriptióval. A XVIII. században több tagja Csejte és Bori községekben volt birtokos, ezen kívül Nyitra-Ivánkán birt földesúri joggal. – Jelenleg Nyitra-Ivánkán, Nagy-Emőkén és Köröskényben birtokos.
A család tagjai közül: Károly (1795–1800) testőr; II. Imre, író és a megyének 1848-ban I. aljegyzője. – V. János (1811–1888), Nyitra vármegyének 1848/49-ben alispánja, kormánybiztosa és az érsekujvári kerület országgyülési képviselője. 1869-ben ujból alispánná választatván, majd ismét országgyülési képviselővé választatott. Fiai közül Gyula, a vármegyének jelenlegi alispánja és Aladár budapesti ügvéd.
Czímer: Kékben zöld téren mindkét paizsszögletben hatszögü arany csillag által kisért, vörös csőrű egylábú fehér galamb, kiterjesztett szárnyakkal, két búzakalászt tartva csőrében. Sisakdísz: két fekete sasszárny között álló paizsbeli galamb, csőrében olajágat tart. Takarók: balról kék-arany, vörös-ezüst.

Márky. (Márki).
E család a XVI. században tűnik fel, egy tagja Ferencz 1581-ben jókői prefektus volt.
Marsó.
Eredetileg Hevesvármegyéből származik; onnan Trencsénbe telepedett le. A mult században Verbón volt birtokos.
Mednyánszky br. (Mednei urak és aranyos-medgyesi bárók).
– Családi hagyomány szerint Lengyelországból származott s 1227-ben honfiúsíttatott II. Endre király által. Első ismert őse Mednei János (1312), ennek fia Jakab 1356-ban nyerte Medne földjét, az olasz hadjáratban tanusított vitézségéért.
Tagjai közül kiváló szerepet játszanak: János, győri, majd palotai kapitány, 1561-ben nyert czímerbővítést. M. Miklós hasonlóan czímerbővítő levelet nyert Rudolf királytól, később Aranyos-Medgyest nyerte, majd Bolondóczon egy házat (1493) nyert Bánffy Jánostól, e család magvaszakadta után Trencsénvármegyében volt főjegyző († 1620 körül). Fia Jónás (1595–1668) Rákóczy György bizalmasa. Fiai: István és György hasonlókép Rákóczy szolgálatában állottak. Utódaik közül: Antal 1750-ben bárói rangra emeltetett. Unokái: Alajos (1784–1844) Nyitravármegye főispánja; József (1789–1868) nemzetőri őrnagy. Fiai: László (sz. 1819 † 1849) Lipótvár parancsnoka. Ede a komáromi várban harczolt (1848–49). A mednei (a nemesi) ágból e század elején a sissói vált ki, mely magvaszakadt.
A pozsonyi ág Jónás ifjabb fivérétől, Jánostól, származik, aki Detrekőváralján telepedett le († 1672 előtt): fiai: János (1669–80) itélőmester, pozsonyi alispán; Pál 1688-ban bárói rangra emeltetett († 1707). fiai: Pál Lipót († 1732), a szepesi kamara igazgatója. Ferencz László (1682 †1732) esztergomi nagyprépost; József (1695–1751) kamarai tanácsos. János (1747 † 1833) kir. helytartótanács alelnöke; Antal († 1789) hétszemélynök. Ferencz († 1834) a pozsonyi bárói ág utolsó sarja.
A zemplén-borsodi ág, mely a mult században (1764) költözött Sajó-Ládra és Miglészre, M. Mihálytól származik, utódai közül: József egri kanonok († 1843) és Sándor 1849-iki ezredes, komáromi kapituláns, szerepeltek.
Mérey. (Kapos-Mérei).
Régi, somogyvármegyei család, mely 1246-ban nyert a Kapos folyó melletti Mére földjére adományt. Tamás Deák és rokonai 1474-ben czímerlevelet nyertek.
Idővel áttelepedett Pozsony s Nyitravármegyékbe. M. Mihály, királyi személynök (1551), utóbb alnádor, 1563-ban bárói rangot nyert.
A mult században Sterusz községben volt birtokos, ezenkivül: Nagy- és Kis-Dovorán, Vezekény községekben birt földesúri joggal. Jelenleg Felső-Köröskényben birtokos.
Czímer: Kékben, ezüst hatszögű csillag s félholdon álló, veres csőrű s lábú pelikán, feje arany lángokkal diszítve, csőrével mellébe kap, melyből vér csergedez. Sisakdísz: a paizsalak.
Matyasovszky.
M. Mihály 1596-ban Liptóvármegyétől nyert nemesi bizonyítványt, mely 1720-ban királyilag megerősíttetett. E családból származik M. László nyitrai püspök (1701). A mult században Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Motesitzky.
A Divék nemzetségből származik. Egyenes őse Baska fia, a XIV. században. A XVII. században Sterusz községben volt birtokos. Pál (1630–36) trencséni alispán volt. Majthényi Pál a XVII. században felvette a M. nevet, melyet utódai egész 1763-ig használtak.
Bírta Korláthkő egy részét, Moraván várát, ezenkívül Duczó, Kovarek, Komjáthi, Bánkeszi, Malomszeg s több más községben bírt földesúri joggal.
Nagy.
Ilynevű családok tagjai közül: Ambrus 1555-ben éleskői várnagy volt; János, István és Mihály 1789-ben igazolták nemességöket; Kolon és Malomszeg községben voltak földesurak.
Nándory.
Nógrádvármegyéből származik. N. István 1610-ben nyert czímeres nemes levelet, mely 1726-ban a vármegye jegyzőkönyvébe beiktattatott. A század elején telepedett Nyitrába.
Noszlopy.
Ilynevű család a mult században Vág-Ujhelyen volt birtokos, de nincs adat, hogy a már az 1239-ben szereplő veszprémvármegyei Noszlopy családból eredne.
Nyáry. (Bedeghi és berencsi nemes, báró és gróf.)
Eredetileg Tolnavármegyéből származik, innen költözött Berencsre, Ny. János nemessége 1457-ben erősíttetett meg, utóda Ny. Gál 1483-ban somogyvármegye főispánja, ettől származik Ny. Ferencz († 1547) korának kiváló vitéze, aki Korláthkőt szerezte. A berencsi uradalom birtokában, melyhez akkoriban 13 község és 8 puszta tartozott 1572-ben erősíttetett meg a család.
Rangemelések: Ny. Ferencz 1535-ben bárói rangra, Ny. István 1632-ben és Ny. Lajos 1655-ben grófi rangra emeltetnek.
A grófi ág Nagy-Surány, a nemesi ág Szvrbicz községben bírt földesúri joggal.
Ősi czímer: kékben, zöld ágon három kinyílt veres rózsa.
Ócskay (Ocskói.)
A család első ismert őse Budúr István de Luchung (1059) volt. Ennek utódai Leveő István, testvére Mihály és ennek fia Cosmos de Ocsk, a tatárpusztítás alatt, Dubován várának védelmében estek el (1242).
Dubi Leveő Istvánt, Róbert Károly király erősítette meg Dubován birtokában. A család tulajdonképeni törzse Dubi András, fiaitól: Kracsun Pál, Mihály, János és Istvántól származnak az Ocskayak (1383.) A család a XVI. században Felső- és Alsó-Dubován s Lopassó birtokában volt. A XVII. században Nagy-Kosztolányt vette zálogba. Később Aba-Lehota, 699ezen kívül Bori, Ocskó, Sipkó, Tyapkó és Verbó községekben bírt földesuri joggal. Ősi bírtokát, Dubovánt, máig megtartotta.
Rangemelés: O. József és fia Ferencz 1806-ban bárói rangra emeltetnek. A mai nemzedék O. Imre (1379–1421) két fiaitól származik le. János az idősebb, Zsigmond az ifjabb ág alapítója.
A család tagjai közül kiemeljük a következőket: István (1539) királyi ember; János (1588) Nyitravármegye alispánja; Gáspár (1590–1628) Nyitravármegye követe; László, Rákóczy Ferencz dandárnoka (sz. 1665 † 1711); Sándor kurucz ezredes (1710); Mihály, alezredes Mária Terézia és II. József alatt, utóbb báró; Rudolf, Nyitravármegye helyettes főispánja (1863); az ifjabb ágból:
István († 1652) Bethlen párthíve; Ignácz (sz. 1786) Nyitravármegye alispánja és 1832/36 országgyűlésen követe; Vendel (1848) honvéd.
Odescalchi (szerémi herczeg.)
Olaszországból származik. Egy tagja XI. Incze néven pápai széken ült; ő, valamint Liviusnak, a törököknek Magyarországból történt kiüzetése körül tanusított érdemeiért a család 1689-ben birodalmi herczegi rangra emeltetett. Livius 1697-ben szerémi herczegi czímmel indigenátust nyert. 1751-ben a herczegi rang kiterjesztetett a család Erba-O.-ágára is, mely az 1741. évi 40. törvényczikkel nyert honfiúsítást. Jelenleg a nyitravármegyei szolcsányi és szerdahelyi hitbizományoknak ura. Bírja ezen kívül az illóki (Szerémvármegye) hitbizományt is. Tagjai közül kiváló szerepet játszanak:
O. Arthur (sz. 1837) a főrendiház tagja, történetíró. O. Gyula (sz. 1828) 1848-ban nemzetőri főh.
Czímer: Arany paizsfőben fekete kétfejű sas, ez alatt a paizs vágott, fent ezüst mezőben kétfarkú, lépő veres oroszlán; lent ezüst mezőben 3 keskeny pólya közt hat (3. 2. 1.) veres edény (örök lámpa.) Sisakdísz: kiemelkedő veres oroszlán. Takaró ezüstveres, herczegi korona és palást. [A magyar ág sisakdísze fekete kétfejű sas, melynek mellén a leírt czímerpaizs látható].

Onory.
A XVI. században tűnik fel. 1538-ban megveszi Nizsnát Lakácsi Sándorffy Boldizsár leányától. Birta Attrakot is. Kihalt O. Ádámmal 1688-ban.
Ordódy (ordódi, rozsonmiticzi és alsó-lieszkoi.)
A XII. században tűnik fel. O. Gergely Bodrogvármegye alispánja (1504); utódai: György és János a török invázió elől Nyitra, Bars s Komárom vármegyébe menekültek. Tagjai közül: Gáspár 1611-ben trencséni alispán; István alnádor (1689); György kurucz ezredes (1767); Tamás, nyitrai kanonok (1784); Pál közlekedésügyi miniszter (1822–1885.) A család Bánkeszi, Krencs és Szomorfalu községben bírt földesuri joggal.
Országh (Guthi.)
A Guthkeled nemzetségből származik. László 1217-ben elkísérte András királyt a szentföldre, utóda Illés 1296-ban nyerte Kis és Nagy-Guth földét. A család tulajdonképeni őse László (1323.) aki egyuttal a Guthi családnak is törzsatyja. Az O. nevet G. Gáspár fia Mihály, a későbbi kincstárnok vette fel, aki 1436-ban kapta Jókőt és Csejte várát Zsigmond királytól; később kincstárnok, Mátyás király idejében főudvarmester, 1458-ban nádor lett († 1482); fia László (1484–93) főudvarmester. Fiai: Zsigmond (1498); Mihály Csejte várának ura és zászlós (1505); János szerémi és váczi püspök († 1536); Imre, főajtónálló; Ferencz, főkomornok (1522); Mihály fia; László, Nógrád és Heves vármegyék főispánja († 1574); Ennek fia: Kristóf, Nógrádvármegye főispánja és országbíró, kivel a család 1567-ben sírba szállt. A XVI. században Felső-Dombót, Vittenczet, Dubovánt, Kocsint bírta s több más községben volt földesúr.
Palásthy. (Palásthi és Keszihóczi.)
Első őse, Bors vitéz, aki II. András királytól a keresztes hadjáratban Tábor hegyénél tanusított vitézségéért 1217-ben a hontvármegyei Palást földjét nyerte, egyuttal nemesítetett, mely később testvérei unokáira is kiterjesztetett.
Utódai közül Gergely, 1421-ben Zsigmond királytól czímerlevelet nyert. István a XVI. század elején Mezőkeszi birtokába jutott, innen vette fel a család a mezőkeszi-i, később keszihóczi előnevet. Gáspár (1554) fia: György átszármazott a Dunántulra, ága azonban az idők folyamán ismét visszatért Hontba.
Ferencz 1745-ben nyert czímerbővítést. A cslád Felső- és Alsó-Köröskényben s több más vármegyében volt birtokos.
Szerepet vitt tagjai közül, kiemeljük a következőket: Miklós (1582–1625) Hontvármegye alispánja; József (1587–1609) és Pál (1627–1646) ugyane vármegye alispánja; Bertalan és László (1644) korponai várnagyok: Miklós (1649) Hontvármegye helyettes, Ferencz (1691) ugyane vármegye első alispánja; Ferencz (1653) tábornok; Ignácz (1760) kamarai tanácsos; József honti alispán és követ (1797); Viktor (sz. 1794 †), cs. kir. kamarás; Pál (sz. 1825) felszentelt püspök és egyházi író. Béla nyitravármegyei árvaszéki alelnök 1887–1892-ig.
Czímer: Aranynyal és kékkel négyfelé vágva 1. 4. udvarban szarvai közt veres kereszttel ékelt fekete ökörfej. 2. 3.-ban befelé fordúlt pánczélos kar könyökkel, kivont pallost tartva, felette arany csillag, alatta ezüst félhold ragyog. Két sisak. Sisakdísz: 1. Ökörfő nyakkal II. Félkar.

Pálffy (erdődi gróf).
Fényes múltú család, melynek azonban eredete még tisztázva nincs.
Rangemelések: P. Miklós, a győri hős, 1581. ápr. 24-én testvéreivel bárói rangra emeltetett. P. Pálnak a detrekői örökös grófi czím, P. Istvánnak ugyanez évben grófi rang adományoztatott (1634) P. János 1636-ban grófi rangra emeltetett, P. Pál gróf 1651-ben a Pozsonyi örökös grófi s Pozsony városának ör. kapitánya czímet nyerte. A család jelenleg három ágra szakad: I. Miklós gróf kanczellár fia, Károly († 1846) alapította detrekői ág, mely elsőszülöttségi joggal herczegi rangra emeltetett.
II. Lipót táborszernagy és a koronaőr († 1773) alapította 2-ik detrekői ágat, jelenleg teanói herczegi czímet visel, a P. és Daun családnevek összevonásával. III. Rudolf altáb. († 1768) alapította vöröskői ágat. Számos kiváló szerepet vitt tagjai közül kiemeljük a következőket: Miklós, a győri hős (1552 † 1600), Pozsonyvármegye főispánja, 1592-ben nyert adományt a vöröskői uradalomra. Pál 1646-ban országbíró, utóbb Pozsonyvármegye főispánja († 1653.), Tamás 1658-ban váczi, 1671-ben nyitrai püspök, 1670-ben udvari kanczellár.
Miklós (sz. 1657 † 1732), Esztergom várának par. (1687), koronaőr (1701), a m. kir. helytartótan. elnöke (1723.), János (sz. 1645 † 1694) a török háborúkban vett tevékeny részt. János (1664 † 1751) országbíró, magy. orsz. főhadparancsnoka 1731, nádor (1741.), Miklós (1710 † 1773) főkanczellár (1758), országbíró (1765.), Fidél (1788 † 1864), Pozsonyvármegye főispán helytartója (1828–32) kancellár, (1835–38), Móricz (sz. 1812) Magyarország katonai kormányzója (1861.), János id. szül. 1831., Pozsonyvármegye főispánja (1871–84.), András (sz. 1839) altábornagy, a magyar. kir. testőrség kapitánya. Czímer: paizs-kék mezejében 3-as zöld halmon arany félkerékből növő arany szarvas. Sisakdísz: növő szarvas. Takaró kék-arany.

Papanek
P. Márton 1671-ben nyert czímeres nemes levelet, mely 1686-ban hirdettetett ki Pozsonyvármegyében. A család innen átköltözött Bihar és Ung vármegyébe; a XVIII. század végén Osztrón volt birtokos. Czímer: kékben, koronás zöld halmon álló pelikán, csőrével mellébe kap s vérével három fiát táplálja. Sisakdísz: a pelikán.
Péterffy (somoskői.)
Eredetileg Nógrádból származik. P. János Ferencz udvari tan. 1712-ben bárói rangra emeltetett. Ennek testvére Ferencz († 1736) czímzetes püspök.
Petrikovich.
A mult században Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Petykó.
Nemes-Perk községben birtokos.
Pogány. (Nagy-Klopothivai)
Hunt-Pázmán nemzetségből származik. Őse Becsend unokája: Pogány István (1328). A XVII. században Dubovánban volt birtokos. Jelenleg Hunyadvármegyében virágzik.
Pongrácz. (Szentmiklósi és Óvári.)
Ősi liptóvármegyei család. Első ismert őse: Lőrincz (1242), ennek fia Bogomér és Serafil (1244) voltak; ez utóbbitól származtak András és Miklós a liptóvármegyei Szent-Miklóson voltak birtokosok, mely helységre a család 1368-ban, Óvárra pedig 1458-ban nyert uj adományt.
Rangemelések: P. Dániel 1608-ban bárói rangra emeltetik; mely rang P. Ferencz János és Gáspár részére 1690-ben elismertetett. P. Gáspár báró 1743-ban s P. Nepom. János 1763-ban grófi rangra emeltetnek. A család mind a három ága (nemesi, bárói és grófi), virágzik. Ezen nagy kiterjedésű családból csupán a vármegyét érdeklő ágakat ismertetjük. P. Gáspár örökség utján jutott 1556-ban a korláthkői, Nyári-féle részjószágok birtokába, ezt 1582-ben P. Frigyes bírta. János 1648-ban több társával Beczkó várára s a hozzátartozó uradalomra nyer adományt. Gáspár gróf és neje 1753-ban zálogba vették a csejtei uradalomból a Drugeth-féle részt.
Jelenleg a vármegyében, az ifjabb grófi, Ádám, Antal és Rudolf grófok fiai által alapított ág második alága virágzik; (az első alág fisarjban magvaszakadt), jelenleg Nagy-Surányban birtokos. Tagjai közül: János (1368) csanádi püspök, Pongrácz liptói főispán, (1440–58); János (1459) hadvezér; IV. Pongrácz (1508) Bajmócz várának kapit. Miklós, kir. udvarnok (1508); Gáspár Ó-vár ura (1548–1570); Dániel (1560–1616), bárói rangot nyert; Máté, hajnácskői kapitány (1621–34); György, váczi püspök (1669–1676); Gáspár, kurucz-alezredes 1703; Imre phári püspök († 1724); András gróf (1762) ágából: Rudolf (sz. 1798) cs. kir. kamarás; Adolf (sz. 1837) vág-ujhelyi prépost. Nándor († 1798) cs. kir. kamarás; János (sz. 1789 † 1843) cs. kir. helytartótanácsos; László (sz. 1822) altábornagy; Sándor (sz. 1824) altábornagy; István (sz. 1821) ezredes; Arnold (sz. 1810 † 1890) cs. kir. kamarás; Jenő (sz. 1813) ezredes. Károly (1831–1897) tábornok, orsz. képviselő; Kálmán (sz. 1844) a pozsonyi közjegyzői kamara elnöke; Frigyes (sz. 1850) külügyi oszt. tanácsos.
Czímer: Veresben, fekete kétfejű sas, melynek teste közepét a paizs adó szélétől, a felsőig érő kék kúp födi el; ebben zöld hármas hegy, koronás középsőjéből oszloposan emelkedő pánczélos kar, kezében arany zsinórjánál fogva, ezüst kürtöt tart, mely aranyos öblével a hármas hegy koronáján nyugszik, felette a csúcsban hatágú arany csillag ragyog.
Rajcsányi. (Rajcsányi).
A Liponuk nemzetségből származik. Őse: Betlen, a 13. sz. elején; utóda Miklós (1365) Szeptencz-ura. 1381-ben Alsó-Helbény birtokában találjuk, Rajcsányt 1328-tól birja. A mult században Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Rásskay. (Ráskai).
A Guthkeled nemzetségből származik. Őse Pál bán Vid, Dragun ágából (1321); 1411-ben uj adományt nyert több zemplén-, beregvármegyei birtokra, kihalt a XVII. század végén.
Récsényi.
Ősi család. 1364-ben Elecske birtokában találjuk. A XVI. században Felső-Récsény birtokosa.
Redeky.
A XVI. században Rajcsány birtokosa.
Révay. (Szklabinai és blatnici nemes és báró).
Szerémvármegyéből származik. Első őse Jakab Comes a XIII. században. A XIV. században a család Túróczvármegyébe költözött. A család bárói és grófi ágának őse: R. Ferencz († 1553) túróczi főispán, személynök és nádori ítélőmester. A trebesztói ág alapítója István (1528) a dunai naszádosok kapitánya.
Ezen ágnak magva szakadt. Hasonlókép kihalt 1853-ban a grófi ág, jelenleg a nemesi és bárói ágakban virágzik.
Rangemelések: R. László, István, András, János és Miklós 1635-ben bárói; R. Miklós báró 1804-ben grófi rangra emeltetnek.
A család 1579-ben nyert Éleskő egy részére adományt. R. László, a későbbi (1635) báró, Drugeth Erzsébettel kötött házassága folytán jutott Csejte, Beczkó és Nagy-Kosztolány birtokába, ezen birtokok a grófi ág tulajdonába mentek át. A bárói ág a XVIII. században Verbót birta. Ezen kívül Brezova, Császkócz, Rakovicz és Veszele községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Péter, koronaőr (1596); Ferencz Holics várának ura († 1625); Béla (1719–1734) vágujhelyi prépost; Antal 1744–1776-ig vágujhelyi prépost, 1776-ban rozsnyói, 1780-ban váczi püspök.
Rexa.
A XVI. században tünik fel. 1568-ban egy sessióval birt Zsolnafalún. A XVIII. században Csejtén találjuk, jelenleg is ott birtokos.
Rudnay. (Rudnói és divékujfalusi)
a Divék nemzetségből származik. Egyenes őse István, ki a 13-ik század közepén élt; ennek utódai voltak a 14-ik század végén élt János és András, kik közül János a mult század (XVIII.) végén kihalt Ujfalussy családnak, András, (1373–1414) pedig a ma is élő rudnói és divék-ujfalusi R. családnak az őse.
A család törzshelye Rudnó, ezenkivül Csávoj és Béla, de a gróf Ujfalussy (hasonnemzetségből származott) családdal együtt Lehota, Rudnó, Kis-Bossány, Szomorfalva és Divékujfalú községeknek is földesura volt. A XVIII. században Vág-Szent-Kereszten is birtokos volt. A XIII. századot meghaladó időben a család osztályos atyafia volt szintén a Divék nemzetségből leszármazó Divéky, nagybossányi és kis-prónai Bossányi, Bacskády, Majthényi, nyitra-zsámbokréti Zsámbokréthy beznákfalvi Besznák családoknak.
Tagjai közül kiváló szerepet játszott, Rudnay vagy Kis-Bosányi Lőrincz, ki Zsigmond király idejében (XV. század elején) kir. itélőmester volt. Rudnay András, ki 50 éven át volt a mult században a vágujhelyi járás főszolgabirája, János, ki a mult század végén és e század elején vértes-ezredes volt. Rudnay Sándor esztergomi érsek, biboros herczegprimás (sz. 1760 † 1831) és jelenleg Rudnay Béla, Komáromvármegye és város, majd Hontvármegye, Selmecz- és Nógrádvármegye főispánja, Budapest székesfőváros főkapitánya. Rudnay Sándor, (sz. 1856) Nyitraváros polgármestere.
Czímer: melyet a család 1424-ben nyert, a következő: kékben, zöld halmon növő tölgy zöldel, alatta barna medve lépdel. A paizs szögleteiben jobbról arany csillag, balról félhold ragyog. Sisakdísz: növő medve. Takaró: jobbról: kék-arany, balról: veres-ezüst.

Rudnyánszky. (Dezséri báró).
A Divék nemzetségből származik. Egyenes őse András, Akur ágából (1373), aki egyuttal a Rudnay család őse.
Rangemelés: R. József Nepomuki János és gyermekei 1773-ban bárói rangra emeltetnek. A család Ördöge községben birt földesúri joggal.
Czímer: (bárói) kékben, zöld lombos fa alatt lépő, természetes medve, felül jobbról, hatágu arany csillag, balról befelé fordult ezüst holdsarló által kisérve. Sisakdísz: jobbról: aranykékkel s balról kék-ezüsttel vágott sasszárny közt növő természetes medve. Paizs, tartók: két szirén, szétszórt arany hajjal és egymást átölelő halfarkkal. E család sarja József báró (sz. 1855) a főrendiház jegyzője.

Rutkay. (Nedeczei alsó- és felső-ruttkai).
Ősi, turóczvármegyei család, mely IV. Béla királytól Felső-Ruttkára nyert adományt. Nemességét 1786-ban igazolta. Rangemelés: R. de Felső-Ruttka et Rozvácz István és gyermekei bárói rangra emeltetnek 1708-ban. A család Verbón volt birtokos.
Sándor. (Szlavniczai grófok és urak).
Trencsén vármegyéből származik. 1456-ban Szlavniczára nyert adományt. A XVII. század folyamán költözött Nyitrába, 1723-tól az alsódubováni és vagyóczi Nádasdy-féle birtokokat bírta, 1749-ben János a spáczai és korompai részbirtokokat szerezte családja számára. A XVIII. században két ágra szakadt: Az egyikből származott: Gáspár, aki 1706-ban bárói rangra emeltetett, azonban magvaszakadt; Menyhért szintén a XVIII. század elején, bárói rangot nyert, utóda Antal és gyermekei 1787-ban grófi rangot nyertek. Ez ágból származott S. Móricz, az európai hirre jutott lovas (sz. 1805 † 1878) kivel a grófi ág sirba szállt. A másik, vagyis nemesi ág máig is virágzik.
A család grófi ága Kis-Ráb, Ságh, Románfalva s Salgócska, a nemesi ág Alsó-Récsény Tordomeszticz községekben bírt földesuri joggal s jelenleg Gellénfalu, Hradistye, Rajcsány községekben birtokos. Czímer: kékben, zöld dombon, leveles, arany koronából növő, nyíllal átszúrt szarvas, szájában veres rózsát tart. Sisakdísz: növő szarvas.
A grófi paizs nem változott, csupán a 3 sisakkal bővült; sisakdísz: I. és III. szárnyas fekete sasláb, befelé fordulva, II. növő szarvas.
Simoncsics.
Bányalukai Horváth aliter S. Mátyás és gyermekei 1565. október 20-án nyertek czímeres nemes levelet.
A családot 1622-ben találjuk Felső-Korompán, Szomorján, a jelen század elején Alsó-Korompán, Nahács községben volt, jelenleg Felső-Korompán birtokos.
Simonyi, (Varsányi és Simonyi.)
Bars vármegyéből származik. Első ismert őse Simon de Wossián 1260-ban tünik fel. Ennek utóda: Felicián 1441-ben a „jus gladii-t” nyeri. Fia Benedek, felveszi a S. de Varsány nevet. János 1560-ban Barsvármegye alispánja volt. A család később átszármazott Nyitrába. György 1711-ben verbói inspector volt. Koczur és Zsámbokrét községekben bírt földesuri joggal, ez utóbbi helyen most is birtokos.
Szerepet vitt tagjai közül kiemeljük a következőket: Géza 1848/49. honvédkapitány, majd barsi t. ügyész; Ernő (sz. 1821 † 1882) 1848-ban országgyűlési képviselő és iró.
Ifj. Simonyi János Czegléd városának volt országgyűlési képviselője; Béla Barsvármegyének jelenlegi alispánja; Móricz altábornagy; Simon Barsvármegyének volt alispánja; Rezső esztergomi kanonok. Czímer: kékben zöld halmon álló eke mögül kiemelkedő szőllőkaró közt kétfelé hajló zöldleveles szőllőtő, melyen két természetes színű seregély ül. Sisakdísz: Szőlőtőn ülő két seregély.
Skarbala (szokolóczi nemes és br.)
Már a XVI. században birta Szokolóczót. S. András 1706-ban bárói rangra emeltetett. A nemesi ág Felső-Attrak községben bírt földesuri joggal.
Skultéty.
S. László és gyermekei 1746-ban nyertek czímeres nemes levelet. A család a mult században, Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Sóky. (Tót-Sóki.)
Őse János fia, Péter (1372.) Törzsökös nyitravármegyei család, ezenkívül Abaujvármegyében is birtokos.
Czímer: kékben, zöld hármas hegyen, egy arany kétfarkú oroszlán, a felső jobbsarkon egy hatszögű, arany csillag által kisérve. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt, görbe kardot tartó pánczélos kar.
Spáczay. (Korompai)
Eredetileg Pozsonyvármegyéből származik. Őse Spácza-Geth, ennek fia Vitus (1316); ennek fiát, Jánost, Korompa birtokában találjuk. Innen a család Felső-Korompát megtartotta, utolsó tagjának, S. Imrének, 1726-ban bekövetkezett haláláig, – melyet tőle a Ghyllányi család örökölt.
Spányi
Trencsénvármegyéből származik. 1690-ben lép fel, Spány és Draskócz birtokában. A nyitrai ága 1803-ban igazolta nemességét.
Splényi (Miháldi báró.)
Tirolból származik. Innen költözött a XVI. században Felső-Magyarországba. S. Jakab rózsahegyi evangelikus lelkész és gyermekei 1655-ben nyernek czímeres nemes levelet. Rangemelés: Gábor Antal lovassági tábornok és gyermekei 1735. febr. 2-án bárói rangra emeltetnek.
Gábor Antal (sz. 1690 † 1762) két fiával: Gábor és Józseffel, a család két ágra szakad. Gábor (sz. 1734 † 1818) altábornagy, a Mária Terézia-rend vitéze, később szabolcsi főispán, az idősebb ág alapítója. Ez ágból származott Ignácz (1772 † 1840) testőrkapitány; Lajos (sz. 1817 † 1860) az 1848–49-iki magyar kormány követe a szárdiniai udvarnál. József (sz. 1744 † 1836) koronaőr ágából származott: Károly (sz. 1780 † 1863) cs. kir. kamarás; Ödön (sz. 1842) kerületi rendőrkapitány. A család Jeskófalvát a Rudnay s Divéky családokkal együtt bírta, ezenkívül Csermenden is birtokos volt.
Czímer: kékben, zöld halmon, egy természetes medve, előtalpával írott, kinyitott könyvet tartva. Sisakdísz: két, kékkel s aranynyal vágott ormány közt álló vizimadár, amint csőrével egy hal fejéhez kap.
Surányi. I.
S. Márton 1718-ban nyert czímeres nemes levelet.
Surányi II.
S. Imre 1807. jul. 3-án igazolta nemességét.
Sughó. (Kazsui).
Zemplén vármegyéből ered. Első ismert tagja Péter, 1681-ben szerepelt. A mult században Sterusz községben 8 jobbágygyal bírt.
Czímer: hajlított kar, mely egy leveles ágat tartó madarat fog kezében.
Szabó. (Negyedi).
Pozsonyvármegyéből származik. Sz. András fiaival 1628-ban nyert czímeres nemeslevelet. Utóda István pedig 1686-ban királyi adományt Negyedre.
Egy másik hasonnevű család nemeslevele 1754-ben hirdettetett ki a vármegyében. Jelenleg Nemes-Perk községben birtokos.
Szalasy.
Nagy-Surány községben bírt földesúri joggal.
Szegedy. (Mező-Szegedi).
A Vasvármegyében virágzó családdal egy törzsből származik. – Sz. Pál (1498–1519) Pest városának bírája. Gáspár 1516-ban Majthény birtokában volt. 703István (1552–59) a nyitrai barátkolostor priorja. – A család nagyszombati ága, melyből András és Márton 1579-ben nyertek czímerlevelet, Vittencz, Sterusz, Kocsin községben bírt részbirtokokkal. Ezen ág a XVIII. században kihalt. Ez ágból származik Sz. Ferencz váczi, majd egri püspök (1675.).
Czímer: veressel és aranynyal, jobbról balra vágva, melyben zöld halmon természetes farkas, nyelvét kilógatva, jobbjában feje felé hajló nyilat tart. Sisakdísz: növő paizsalak.
Szemere. (Szemerei).
Alsó-Zemplénben tünik fel, mint Abony (Obon) falu birtokosa, melyet Mihály – Leustach fia – 1255-ben IV. Béla királytól nyert adományba. Első ismert őse, kitől a leszármazás szakadatlanúl napjainkig terjed. Domonkos, I. Lajos király idejében, ennek fia János, ennek unokája Lőrincz. Lőrincz második fia: János (1460), esztergomi várnagy, ennek fia Kelemen (1488), jaiczai várnagy és koronaőr. A család idővel Zemplén, Abauj, Ung stb. vármegyékre terjedt ki. Jelenleg Sz.-György, Nagy-Emőke birtokosa.
Szlávy. (Okányi és Érkenézi).
Szabolcs és Bihar vármegyékből ered. János (sz. 1647) két fia: Pál és György a család két ágát (okányi és érkenézi), alapították. Az utóbbiból leszármazott Pál 1785-ben Érkenézre királyi adományt nyert. Nyitrában Sz. Pál királyi ügyigazgatóval találkozunk legelőször. – A család jelenleg Kálaz, Kis-Vicsáp és Bábindál községekben birtokos. Tagjai közül: Pál 1755-ben Csongrád vármegye főjegyzője, majd udvari cancelláriai titkár; Ferencz (sz. 1782 † 1856) cs. kir. őrnagy; László (sz. 1774 † 1849) királyi tanácsos; József (sz. 1818) koronaőr, főrendiház volt elnöke; Olivér (sz. 1851) országgyülési képviselő. Czímer: kékkel és veressel hasított paizsban, zöld halmon gólya, csőrében többször tekerődzött kigyót tart, hátul veres csillaggal rakott arany pólya felett és alatt természetes oroszlánfő. Sisakdísz: két egymásra fektetett, elől kék, hátúl veres sasszárny, azon természetes oroszlánfő.

Szőlőssy. (Szőlősi és Felső-elefánti)
Ily nevü családdal a XVII. században találkozunk.
Szörényi. (Kis-Szörényi báró).
Őse Péter 1572-ben adományt nyer több Nógrádvármegyei helységre. Tagjai közül: Zsigmond cz. püspök (1688); László kanonok (1752); József (sz. 1724) alezredes, 1772-ben bárói rangra emeltetett. – A család Kis-Ráb községben bírt földesúri joggal. Kihalt.
Szulyovszky. (Karomi és Szulói).
Eredetileg Sirmiensis név alatt ismerjük, a Sz. családnevet a XVI. században veszi fel. Első ismert őse Bornemissza Sebestyén, aki Szerémségből ered s Bécs ostromában, mint Zápolya János király híve, török naszádos főnök volt. Később I. Ferdinand király zászlóihoz pártolt, kitől 1554-ben a trencsénvármegyei szulyói és hradnai birtokokat nyerte. Fia Tivadar 1593-ban trencséni alispán, 1616-ban kir. táblai ülnök, 1624-ben pedig alnádor. Fia: András, trencséni alispán, ennek fia: Tivadar, trencséni szolgabíró (1661); Zsigmond és István veszik fel a Sz. nevet. Ezen Tivadar fia: László, Zemplén vármegyébe költözött, hol ága most is virágzik. A család tagjai közül jelenleg: Sz. Gusztáv (sz. 1843) a verbói és Sz. Dezső (sz. 1863) a nagytapolcsányi kerületek képviselői. Czímer: Kékben, zöld téren emelkedő, három kúpos magas barna szikla, a középső előtt három veres rózsa virit, s a szikla felett arany nap ragyog. Oromdísz: arany nap.
Tapolcsányi.
A XVI. században tünik fel, Szolcsán községben volt birtokos. T. Zsigmond és Gáspár 1796-ban igazolták nemességüket.
Tárdy.
T. István 1588-ban Alsó-Korompán és Spáczán vett zálogbirtokokat. A XVII. században Csejtén, a XVIII. században Vág-Ujhelyen volt birtokos.
Tarnóczy. (Alsó-lelóczi, jezerniczei és tarnuchi).
A család Lengyelországból származik. Első ismert őse Maradich (Wladik) a honfoglaló Árpáddal jött Magyarországba és az Oroszvártt letelepedett ruthének főnöke volt.
II. Endre 1232-ben Maradich tárnoknak adományozta Lelócz földjét. Ezen adományt IV. Béla 1254-ben megerősítette.
Ruthenus Maradich, Frigyes fogságából megszabadult, mindenétől megfosztott IV. Bélának 30 márka aranyat kölcsönzött és hátaslovat adott, ki neki ezért és más érdemei jutalmául 1262-ben Tarnuk vagy Tarnócza földjét adományozta. Innét nevezték magukat Tarnovszky, utóbb Tarnóczynak. Már a XVI. század elején a felvidéki vármegyék egyik virágzó családja volt. Bálint és fiai II. Lajostól ujból adományt nyertek 1517-ben. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Tarnóczy Kristóf, mint Turóczvármegye követe, 1505-ben a rákosi (hires) országgyülésen vett részt. I. János, II. Lajos király kamarása, 1526-ban Mohácsnál elesett; András, Szlavonország albánja volt és 1539-ben I. Ferdinándtól Peijeth várát és uradalmát kapta. II. András, kassai prefektus és Körmend ura (1565); Farkas, kanizsai alkapitány († 1593); Mátyás, a szalavári konvent jegyzője (1564); Miklós (1618) és György (1624–36), Turóczvármegye alispánjai; 704István, tudós jezsuita (1690); Pál, nyitrai püspöki helynök: II. Mátyás (1648) csanádi, (1664) váczi püspök.
Károly, kir. kamarás (1810), Viszocsány, Alsó-Lelócz, Jezernicze, Szent-Mihály-úr, Besze, Vecse és Martonfalva úra. Kázmér (sz. 1804) már 1828-ban Bars vármegye főjegyzője, az 1832/36. évi országgyülésen Barsvármegye követe, 1844-ben Nyitravármegye első alispánja, 1847-ben ujra első alispánja, majd országgyülési követ, 1848-ban nyitrai országgyülési képviselő, majd teljhatalmú kormánybiztos, 1860-ban Barsvármegye főispánja. A család oldalágából származik Tarnóczy Miksa, 1850-ben salzburgi érsek, 1874-ben bibornok. Czímer: kékkel és veressel vágva: felső mezejében haladó griff, elől csillag, mögötte félhold ragyog, alsóban zöld téren nyillal átlőtt nyúl szalad. Sisakdísz: hármas liliomcsomót tartó arany griff. Takaró: kék-arany, vörös-arany. Jelige: „Opressum defendo”.

Thomka. (Thomkaházi és folkusfalvi).
Turócz vármegyéből származik. A család a XVI–XVII. században Folkusfalván lakott, idővel Borsod, Gömör, Zólyom, Abauj és Nyitra vármegyékbe költözött. 1664-ben Csejtén találunk ily nevü családot.
Thuróczy (Turócz-szent-mihályi és alsó-köröskényi.)
Turóczvármegyéből származik. Imre fiai: Tamás, Benedek és Márton 1269-ben IV. Béla királytól adományozott, Bene nevű, turóczvármegyei birtokra nyertek új adományt. Ezen testvérek közül Benedek, a Beniczky, Tamás a Th. család őse. Idők folyamán a család nagyon kiterjedt. Benedek 1464-ben nyerte adományul Ludbregh várát, a hozzátartozó 28 kőrös- és 11 varasdvármegyei helységgel. György, királyi főpohárnok pedig 1492-ben három baranyavármegyei helységet nyert Korvin Jánostól. Nyitrába a család a XVI. század első felében telepedett le. Miklós, erdélyi vajda, majd turóczi főispán, (1513–1530) megvette Alsó-Köröskényt, mely birtok jelenleg is a család tulajdona.
A család a XVIII. században Zsolnafalun is birtokos s Szilárd földesura volt. Szerepet vitt tagjai közül kiemeljük a következőket: András, királyi titkár (1412.); Benedek, előbb V. László kincstartója, utóbb főajtónállómester (1457–1464.); György, főpohárnok (1488–1492.); János, a turóczi convent jegyzője, később itélőmester (1468–1488.); Bernát, horvátország albánja, (1502–10), Korvin János meghitt embere s halála után, árváinak oltalmazója; Benedek (1606–15) horvát-szlavon-dalmát bán.
E században János (1798-tól), József (1814-től) és Bálint 1869–1872-ig alispáni tisztet viseltek, Tádé törvényszéki elnök.
Vilmos, cs. és kir. kamarás (1876–1890) törvényszéki elnök, 1890-től Nyitravármegye főispánja. Károly kir. tanácsos, főorvos.
Czímer: kékben, zöld hármas halmon álló pánczélos, kinyitott sisakos vitéz, jobbjában görbe karddal, balját csípőre tartva. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, görbe kardot tartva. Takarók: j. kék-arany, balról veres-ezüst.

Thurzó (Bethlenfalvi gróf.)
Ausztriából származik. A XIV. század végén tünik fel. Mártonujvári várnagy (1430.) Utóda János († 1508) vetette meg a család hatalmának és gazdagságának alapját.
Elek, körmöczi kamaragróf (1521), majd országbíró († 1543); Elek II. szepesi főispán (1584) tetemesen gyarapították a rájok maradt vagyont.
György (1592–1610) nádor neje után megszerzi az éleskői uradalom egy részét Szaniszló, főpohárnok és nádor Dejthén bírt (1623.) A család Gajdel, Német-Próna, Handlova, Morovnó és több községben bírt földesuri joggal.
Rangemelés: Th. György 1606-ban grófi rangot nyer. A család a jelen században halt ki.
Tóth. (Zékelyi.)
Körmendről származott T. György, vitéz hadi tettei jutalmáúl II. Ferdinánd királytól 1634-ben czímeres nemes levelet nyert. Utódai közül I. János nyitrai kapitány, Bercsényi híve, aki Felső-Köröskényben halt meg, származott át Nyitravármegyébe. Fia István Ivánkán telepedett meg, mely birtok máig is a család kezében van. Ezenkivül Temes és Aradvármegyékben is bírt földesúri joggal.
Tagjai közül kiváló szerepet játszottak: András, 1706. végéig Forgách hadsegéde, majd mint emigráns, Francziaországba költözött s itt, a később nagy hírre jutott Bercsényi huszárezred őrnagya, utóbb tábornok és franczia bárói rangot nyert. Rodostóban halt meg 1757-ben. Fia Ferencz báró, a Dardanellák s a Bosporus erődítvényeinek ujjáépítője, később franczia altábornagy. Élte végnapjait hazájában töltötte s itt is halt meg 1793-ban. Vilmos (sz. 1832.), János nyitrai kapitány egyenes utóda. 1860-ban Nyitravármegye tiszteletbeli főjegyzője, 1861–1879-ig országgyűlési képviselő, 1871-ben belügyminister, 1879-ben a közös főszámszék elnöke, 1896-ban a főrendiház elnöke. † 1898.
Czímer: kékben, természetes, rakott kövekből épült várfalból kiemelkedő, két rovátkos torony közt meztelen véres férfikar, görbe kardot markol, melyre levágott törökfő van tűzve. Sisakdísz: férfi kar, (mint a paizsalak.) Takaró: jobbról kékarany, balról veres-ezüst.
Ezenkivül találkozunk a XVI. században egy Kis-Ujlaki Thót családdal is (1518–28), mely Spácza és Korompa községeket bírta. Th. Mihály (1555) éleskői várnagy. T. András 1788-ban igazolta nemességét.
Török. (Páni.)
Kihalt család, mely a XVII. században szerepelt. György 1661-ben a vármegye alispánja, aki 1672-ben Szalakusz s 1682-ben Bodok várában említetik.
Traun gróf.
Abensberg et T. Ferencz és Károly grófok 1751-ben nyertek indigenátust. A család Kis- és nagy-Vendég, továbbá Zlatnik községben bírt földesúri joggal.
Turchányi (turchányi és terestyénfalvi)
nyitravármegyei, ősrégi, Árpádkori család első őse: I. Mihály 1289. (dictus Chuka) neje a Divék nemzetségből származott, Teresztyén leánya volt; ennek fiai Jakab és I. Miklós által a család két ágra szakad. I. Miklós 1328-ban Turchány birtokában megerősíttetik. Jakab fiát, I. Pétert és II. Miklóst Nagy Lajos király 1365-ben megerősíti Turchány birtokában. I. Mátyás, I. Péternek fia a Rudnay és Divékiek közti perben homo regius. György, Mátyás és János, Márton fiai 1526-ban részt vesznek a mohácsi ütközetben, utóbbi kettő ott veszett. II. János 1569-ben az árvai uradalom prefektusa. András 1604-ben Esztergomnál elesik. IV. György, Csery Imre leányát Máriát nőül vette, ennek révén jutott a család Egyházszeg, Malomszeg birtokába. VI. György 1796-ban m. kir. testőr, † 1856. VII. György, 1848., 1861. és 1867-ben, Nyitravármegye főszolgabírája; I. József 1855-ben nyitrai kanonok; II. József 1859-ben a nagyszombati kerület táblabírája; Vilmos 1848-ban m. kir. testőr; Ede 1879-ben országgyűlési képviselő; Lajos 1871-ben Nyitravármegye főszolgabirája, 1872-ben kir. járásbíró; Ödön (1884.) főszolgabíró. A család czímere azonos a Divék nemzetségből származó összes családokéval.
Turkovich.
T. Imre 1790-ben nyert czímeres nemes levelet.
Czímer: kék pólya által, melyben három hatszögű csillag ragyog, veressel és kékkel vágott paizs, felső mezejében, arany oroszlán, előlábával görbe kardot tart, az alsóban zöld halmon, könyöklő kék mezű írótollat tartó félkar. Sisakdísz: galamb csőrében olajfaággal.
Ujfalussy. I. (Divék-Ujfalusi).
A Divék nemzetségből a származik. Őse János (1402–1439) Akúr ágából. Rangemelések: István és András 1667-ben bárói; Pál 1680-ban bárói; Károly 1745-ben grófi rangra emeltetnek. A grófi ág Károly fiával magvaszakadt. A család Divék-Jeskófalva, a bárói ág Csermend községben birt földesúri joggal.
Ujfalussy. II.
A Liponuk nemzetségből származik. Egyenes őse: Miklós (1365), a rajcsányi ágból. Bírta Szeptencz-Ujfalut, honnan előnevét is vette.
Uzovich. (Petőfalvi).
1450 körül vándorolt be Horvátországból, amikor Petőfalvára kir. donacziót nyert. Uzsovics János és neje 1694-ben nyernek királyi adományt Könyök községre. Ezenkivül Pecsenyéd községben bírt földesúri joggal. Mind a három községben jelenleg is birtokos. Egyik ága Nógrádban virágzott. Tagjai közül többen viseltek közhivatalokat. Igy György, a nógrádi ágból (1760), testőr; Ferencz Nyitravármegye másodalispánja (1790–1794) és követe (1792); Lőrincz, Ferencz király családi jogtanácsosa; János cs. kir. asztalnok († 1803); János, Nyitravármegye alispánja, (1825) követe, majd helytartótanácsos, (1833) Esztergomvármegye főispáni helyt., (1836–1846) hétszemélynök; Sándor fő-útibiztos és cs. és kir. kamarás; Pál (sz. 1833) főrendiházi tag, 1881–1887-ig a galgóczi kerület orsz. képviselője, cs. és kir. kamarás.
Czímer: kék és veresben négyelt, kék és fehér kockás balharánt pólyával rakott paizs, 1. és 4. kék mezejében, befelé fordult koronás kétfarkú arany oroszlán. 2. és 3. mező veres. Sisakdísz: két sasszárny közt növő, koronás, kétfarkú, görbe kardot tartó arany oroszlán.

Ürményi (báró és nemes).
A család neve eredetileg Ilméry volt, mely IV. Béla király idejében lép fel. Őse Korch comes, a XIII. században. János (1278–1300) kalocsai érsek. Ilméri János 1490-ben szerepel. Ennek dédunokája: István veszi fel az Ü. nevet. A család tagjai közül: János (1787) kir. táblai ülnök; Bernát (1750–1793) udvari tanácsos; József (1741–1825) ítélőmester, Nyitravármegye főispánja, kir. személynök, végre országbíró; Ferencz (1780–1858) fiumei kormányzó; József (1841–1846) alnádor; Miksa (1861) képviselő; Bernát (sz. 1861) képviselő. A család Ürmény és Zsámbokrét községekben birt földesúri joggal. Czímer: ezüstben, zöld halmon álló vers ruhás nőalak, fehér kötény és lobogós ujakkal, sárga csizma és veres fejkendővel, jobbjában 3 zöldleveles rózsát, baljában pálmaágat tart. Sisakdísz: növő paizsalak.
Vajay (Vajai és Vicsápi báró).
A XVIII. század elején lép fel. V. István 1725-ben alispán tisztet viselt. V. István és László 1741-ben bárói rangra emeltetnek. Kis-Vicsáp községben birt földesúri joggal.
Vajday (Jánoki).
A Hunt-Pázmán nemzetségből származik. A Jánoki-családdal közös eredetű. Egyenes őse István (1344–1369). A család 1431-ben nyert czímerlevelet.
Válly. (Vályi és Csoltiszi)
Barsvármegyéből származik. 1754-ben e vármegyétől nemesi bizonyítványt nyert. Onnan Hont- és Nógrádvármegyékbe szakadt. A század elején Kis-Tapolcsány községben telepedett le, ezen kívül Felső-Köröskényben bírt földesúri joggal.
Vietoris (Vaszkai és Kis-Koválóczi).
V. György és fiai: György és Pál 1710-ben nyertek czímeres nemeslevelet. Eredetileg Trencsénvármegye Vaszka községéből származik, innen költözött Nyitrába, hol V. Pál, 1765-ben Batthány Ádám gróf megbízottjaként szerepel. Pál, János, József és György 1803. jul. 8-án nyerik a Kis-Koválóczi előnevet, e helységre egyuttal királyi adományt is nyernek. A család Livina községnek volt földesura, azonkívül Boriban birtokos. Tagjai közül: József (sz. 1795), 1837-ben Nyitravármegye alispánja, 1849-ben cs. kir. biztos volt. Czímer: kékben egy felkelő arany nap s hatszögű arany csillagtól kísért, kétfarkú arany oroszlán, előlábával pálmakoszorút tart; sisakdísz: két fekete sasszárny közt, melyen nap és csillag ragyog, a paizsbeli oroszlán nő ki.
Vizkelety (Vizkeleti).
A XVI. században tünik fel. V. Bálint királyi ember (1580); Pály (1583) Vittenczen szerez zálogbirtokokat. Tamás (1583–1598) Sípkón birtokos. V. Tamás és fia Mihály 1608-ban bárói rangra emeltetnek. V. Mihály hétszemélynök, (1692); később a család Nagy-Rippény községben volt birtokos.
Vranovich. (Vranováradi).
A család 1685-ben nyert czímeres nemes levelet, mely 1686-ban hirdettetett ki. V. György (1732–37) főtiszt Csejtén; Márton, pozsonyi kanonok (1729–1738); Pál 1803-ban igazolta nemességét. A család Felső-Attrak, Káp községekben bírt földesúri joggal. Ezen kívül Lopassón s jelenleg Csejtén birtokos.
Weisz. (weiszi és horstensteini báró).
Babenbergi eredetű család. Weisz Hartwig Bertalan, kinek atyja Landvogt volt, a török háborúkban 38 csatában vitézül kitüntette magát és mint cs. kir. ezredes és szegedi várparancsnok 1729-ben a 49. törvényczikkel nyert honfiusítást.
Rangemelés: a honfiusított Hartwig Bertalan és ennek fia Károly, valamint Károly fiai is, 1729. deczember 18-án bárói rangra emeltettek. A család Kálaz községben bírt földesuri joggal. Bírja ezen kívül Felső- és Alsó-Récsényt és a nagy-hindi birtokokat.
Czímer: Négyelt paizs 1 és 4 veres mezejében, befelé fordult pánczélos alak, külső kezét csipőre teszi; a belsővel kivont egyenes kardot tart, melyre babérkoszoru van húzva. 2. kék mezőben, zöld halmon álló tengelicz. 3. kék mezőben zöld halomból növő három buzakalász, két oldalt egy-egy lahajló levéllel. Sisakdísz: I. paizsbeli kinövő három buzakalász, két oldalt egy-egy lehajló levéllel. Sisakdísz: I. paizsbeli kinövő vitéz, II. két fekete nyilt sasszárny közt kinövő hatágu csillag.
Windischgrätz. (Gróf és herczeg.)
Steierországból származik. Első nevezetesebb őse Ulrik 1240. körül szerepelt, ennek utóda Gottlieb báró I. Lipóttól grófi rangot nyert 1658-ban; de már megelőzőleg 1557-ben Erazmus és Pongrácz római német birodalmi grófi rangot nyertek, ezzel azonban nem éltek. 1804-ben a család osztrák birodalmi herczegi rangra emeltetett, mely 1822-ben a család összes tagjaira kiterjedt. Magyarországban W. Gottlieb és Ádám br. s utódai az 1655. évi CXIX. törvényczikkel honfiusíttattak. Ujabban W. Ferencz József nyert 1736-ban indigenatust. Nyitravármegyében W. Alfréd hg. birtokos. Korlátkő és Náda ura, az előbbit a Motesitzky családtól vette e század első felében. A magyar közéletben szerepet vivő tagja W. Lajos hg. sz. 1830. a 11. hadtest parancsnoka s a főrendiház örökös tagja.
Wodiáner (Kaprioriai báró).
Wodiáner Sámuel 1844-ben nyert Kapriora, Krassó vármegyei helységre adományt és nemességet. Fia Mór 1863-ban osztrák bárói rangot nyert, és 1874-ben magyar bárói rangra emeltetett örökös főrendiházi tagsági joggal. Fia ifj. W. A. báró (sz. 1834) főrendiházi tag, az osztrák magyar bank főtanácsának tagja; a komjáti hitbizomány ura. Czímer: négyelt, balra fordult gerenda által hasított paizs, szivpaizszsal; abban: kékben, zöld halmon egy lábán álló ezüst kakas. Nagy paizs: 1. kékben barna fészekben ülő pelikán fiaival, 2. ezüst s a rajta átvonuló veres gerendán két ezüst csillag ragyog. 3. veres, a rajta átvonuló ezüst gerenda, két barna dohánylevéllel van megrakva. 4. Kékben tengerszin habokon három árbóczos barna hajó, fehér vitorlákkal és nemzeti szín zászlókkal, felső bal sarokban ezüst félhold által kisérve. Paizstartó oroszlánok. Az egészet bárói korona tetézi: Jelige, kék szalagon: Parta tueri.

Zay. (Csömöri és Zay-Ugróczi gróf.)
Valkó megyében letelepedett Woya nemzetségből származik. Egyenes őse Péter (1300). A török invázió elől a család Felső-Magyarországban keresett menedéket. A XVI. század történetében kiváló szerepet játszott Z. Ferencz, aki 1560-ban az ország bárói közé emeltetett, a család későbbi fényének alapítója. Későbbi rangemelések: Z. László br. engedélyt nyer a Kolonich család czímerének és előnevének használatára. (1733); Z. Imre br. és fia Károly 1830-ban grófi rangra emeltetnek. A család a XVII. század elején Csejtén bírt, később Nagy-Kosztolány, Császkócz és Sterusz községekben volt birtokos, ezenkivül Nagy- és Kis-Bucsány községekben bírt földesúri joggal.
Zerdahelyi. (Nyitra-zerdahelyi urak és grófok.)
Törzshelye Fehérvármegye Bicske községe. Innét származott Bicskei István (1419), aki később Nyitra-Zerdahelyre költözött, honnan a család később nevét vette. István unokája, Benedek, Nyitravármegye alispánja volt. Idők folyamán a család nagy vagyonra tett szert s többek közt Belesz, Behincz, Csitár, Családka, Kámánfalva, Nagy-Rippény, Nyitra-Sárfeő, Szeptencz-Ujfalu és Nyitra-Zerdahely községekben birt földesúri joggal. Rangemelés: Z. Pál 1802. julius 2-án grófi rangot nyert, azonban vele a grófi ág 1824-ben sírba szállt. A nemesi ág máig is virágzik s Zerdahely községben birtokos. Czímer: (nemesi) kékben, balra fordult ezüst holdsarló és hatszögű arany csillagtól kisért, hajlott pánczélos kar, könyökön íjjal átfűzve, markában három nyilat tart. Sisakdísz: czölöpösen állított pánczélos, nyilat tartó kar.

Zichy. (Zichi és Vásonkői gróf).
A család eredetéről a Vasmegyét tárgyaló kötetben emlékezünk meg. Már a XVI. században fordul elő Kocsin (1583) és Sterusz (1598) birtokában. Az éleskői uradalmat Z. Károly gróf e században örökölte, melynek egy részét Z. Pál gr. birja. Alsó-Helbény községben bírt földesúri joggal.
Zmertich. (Zolotnoki.)
Eredetileg mármarosvármegyei, innen szakadt Nyitrába. Tagjai közül többen viseltek megyei hivatalt: így Gáspár 1820-ban főszolgabíró, Károly 1843-ban tiszti ügyész, 1848-ban és 1861-ben a szeniczei kerület képviselője. Simon 1848-ban s 1861-ben szolgabíró. Iván, országgyülési képviselő.
Zsámbokréthy. (Nyitra-Zsámbokréthi).
A Divék nemzetségből származik. Egyenes őse az Akúr nemzetségből származott János (1402–1439) aki egyuttal az Ujfalussy család törzsatyja. Törzshelye Nyitra Zsámbokrét, ezen kívül a család a XVI. században Bori községben 8 portát bírt. A XVII. században pedig Verbón és Vág-Ujhelyen volt birtokos. A család czímere az ugyanegy nemzetségből leszármazott Rudnayéval azonos.

Share on Facebook   Watson.sk on Facebook

Posledná úprava 19.02.2011 17:57  

Komentárov  

 
0 #1 Rozsa Szabo 2013-05-16 07:53
:-)

Koszonjuk szepen, nagyon sok informacio, erdekesseg van benne.

Udvozlettel

Rozsa
Citovať
 

Pridať komentár


Bezpečnostný kód
Obnoviť

Reklamy / Reklám:
Reklamný prúžok
Reklamný prúžok
Reklamný prúžok
Reklamný prúžok
Reklamný prúžok