Úvod / Nyitóoldal
   
 
Hinzellér László  18-12-16   590  
0
Karácsony van. Kopogtatnak.Várok valakit?
Vagy valamit? De hiszen nékem senkim sincsen.
Az öreg macskám kuporog a sparhelt mellett.
Talán rosszul hallottam,... de megint.
Mintha kopogtattak volna.  

Nemtudom kimerjem-e nyitni az ajtót. Ilyenkor, karácsony estéjén.
Ki jöhet? Ha senkim nincsen.
Húsz éve hogy uramot eltemettem.
Gyermekünk nem született.
Már megszoktam a magányt.

A várakozás sorsüldözöttje lettem. Megöregedtem.
De azért jó volna, ha tényleg valaki kopogtatna...
Még várok egy kicsit,... hátha.
Utoljára, akkor voltam ilyen várakozó, kíváncsiságban,amikor jó anyám Jézuskáját vártam.
Kis ajándékkal mindig meglepett.
Őt mindig szeretettel, örömmel vártam.
Akkor még volt nekem.

Most is, mint akkor gyertyát gyújtok.
Igaz nincs szép, nagy karácsonyfám.
Egy kis fenyőágat díszítettem fel az aszatlon.
Még várok és a csendet hallgatom.
Fülemben csilingelve, mintha égi angyalok énekelnék a „Csorda pásztorokat...“
És megvárok...
A jó öreg imakönyvem olvasom.
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,787 MODIFIED: 2019.03.31 00:07:53.MD5: a650b108a1ba92dbbd18e8f44ecd3ee4 STATUS: OK  This window is : x