Úvod / Nyitóoldal
   
 
Oto Psenak  19-03-10   472  
0
Az utolsó évek magyar könyvtermésének egyik legérdekesebb darabja - György Péter a saját családja példáján mutatja be hogyan is működött a Kádár rendszer felejtés-, és emlékezés-politikája. György Péter úgy gondolja, hogy a múltról való hallgatást az elszámoltatástól való rettegést tartotta fenn. És félt egyformán a Bori-tábort munkaszolgálatosként megjárt, zsidó identisátát feledni akaró apa, mint a nyilasokra felesküdött, majd tékozló fiúként visszafogadott Páger Antal, vagy akár az 1957-előtti szerepét felejtetni vágyó párt-nomenklatúra.  


A szerző részletesen végigjárja a szocializmus történelmen-kívüli "folyamatos jelen"-ként konstruált idiljét, majd a rendszer bukása idején ennek csődjét, amikor kiderült, hogy mindenki az lett, aki volt, és az ember nem tud megszabadulni a saját történetétől és identitásától.

Miközben a szerző apja múltját rekonstruálja egy háború alatt keltezett naplóbóol, leírja mindazokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek által érvényesült az amnézia-politika. Ismerteti a kánont építő  filmeket, könyveket, de a kitörési kísérleteket is, amelyekkel a neo-avangárd művészek próbálkoztak és amelyekkel kiprovokáltrák a hatalom megtorló intézkedéseit a felejtést védendő.

A könyv által bekerült a magyar köztudatba több olyan fogalom, amely más volt szocialista országok esetében még csak sejtés-ként van jelen. A tudatos felejtés, elfojtás, a nem emlékezés és az elhallgatás szlovák megfelelője mindezidáig a "dohodnuté mlčanie", míg oroszul talán a "круговая порука"...
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,787 MODIFIED: 2019.03.31 00:07:53.MD5: a650b108a1ba92dbbd18e8f44ecd3ee4 STATUS: OK  This window is : x