Úvod / Nyitóoldal
   
 
Benkő Timea  19-05-27   525  
0
Az újságírás egyik legfontosabb követelménye az objektivitás. „A hír szent, a vélemény szabad” – mondta Pulitzer József. Esetünkben a hír ennyi: az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium Mi One? diákújságja az idei Médiasztár országos versenyen 1. helyezést ért el. Sőt, riporter kategóriában is mi hoztuk el az 1. díjat. Nem várt ajándékként ezért részt vehettünk a május 24-i DAC - Nagymihály meccsen, amit ráadásul az akkreditált újságíróknak fenntartott Press szektorban szurkolhattunk végig.  



Örömünnep  a lelátón


Innentől kezdve csakis szubjektíven tudunk nyilatkozni, mert már a legelső percekben beszippantott a dunaszerdahelyi MOL Aréna semmihez sem hasonlítható hangulata. És bár a jövő újságírói tudósításaikban nem lehetnek elfogultak, ezúttal a szurkolói én felülkerekedett a leendő sportriporterekben.

 
 

Ünnepelnek a kézilabdázók

Amikor a szurkoló felülkerekedik a sportriporteren


 
A parti hangulat már a meccs előtt megkezdődött, amikor a szerkesztőség beállt a Guiness-rekordkísérlet élőláncába a stadion köré bizonyítani, hogy itt a szurkolók Csíki sörivásban is a legjobbak. Később a mérkőzés folyamán aztán újabb rekordok dőltek meg: a szezon átlagnézőszáma, az egy szezonban szerzett legtöbb gól klubrekordja (63 találat).

Részt vehettünk a mérkőzés utáni hivatalos sajtótájékoztatón, interjút készíthettünk a labdarúgókkal, kifaggattuk Kalmár Zsoltot, Vida Mátét, Vida Kristophert. Ámultunk Nagy Krisztián sajtófőnök profizmusán, ahogyan száz helyen tudott lenni egyszerre.

 

Nagy Krisztián sajtófőnök a kivetóitőn, pázmányosok a háttérben


Hangulatvideót forgattunk, fotóztunk, sorra készülnek beszámolóink a nyomtatott és elektronikus sajtóba. Önfeledten táncoltunk a szurkolókkal, mámorosan ünnepeltük az 5:0-s végeredményt azt kívánva, hogy ez az éjjel sose érjen véget.

 

Így kezdődött a szezonzáró meccs

Micsoda érzés, micsoda mámor...

 

Megpróbáltuk találóan 1-1 mondatba összefoglalni élményeinket:

„Ugyan focimeccsre mentem, de kézilabdázó válogatott csapattársaimnak is tapsolhattam a lelátóról, mert a dunaszerdahelyi lányok eljöttek lepacsizni a DAC-szurkolókkal és büszkélkedni, hogy bejutottak a MOL Ligába. Ezt külön ajándéknak éreztem.” (Boglárka)
„Annak ellenére, hogy ez nem az első és valószínűleg nem is az utolsó DAC-meccsem volt, különlegessé tette, hogy az újságírók helyén ülhettem, és valamilyen szinten betekinthettem a színfalak mögé is.” (Enikő)
„Felejthetetlen élmény számomra, hogy találkozhattam Kalmár Zsolttal, akinek kitartása és sikerei példaértékűek. A nap fénypontja a vele készített interjú volt, autogramját kincsként őrzöm.” (Henriett)
„Ez hatalmas élmény volt. Remélem, lesz alkalmam többször is elmenni.” (Réka)
„Számomra ez a mérkőzés nagyon emlékezetes marad, pozitívan feltöltődve távoztam a stadionból, azzal a tudattal, hogy a közeljövőben még mindenképpen visszatérek.” (Martin)
„Mozgalmas, hihetetlenül izgalmas nap volt május 24-e, az első DAC-meccsem a MOL Arénában… ” (Balázs)
„Leírhatatlan.” (Lilla)
„Nem hittem volna, hogy egy mérkőzést ennyire lehet élvezni, és néhány perc alatt vérbeli DAC-drukker válik belőlem.” (Katinka)
„Fantasztikus volt. Örök emlék marad a jó hangulat, az az energia, ami a szurkolók örömujjongásából áradt. A foci nem a kedvenc sportom, de a DAC-ra bármikor szívesen mennék újra.” (Tamás)
„Ez olyan, mint a drog. Ha az ember egyszer megtapasztalja, nem akar tőle többet szabadulni. Függetlenül attól, hogy valaki szereti-e a focit, vagy sem, ide minden magyarnak el kell jönnie legalább egyszer, és átélni ezt az egyedülálló atmoszférát, részesének lenni ennek a csodának.” (Alex)


Én pedig elmondhatom, hogy az igazi csodát én láttam csak: láttam nyolc DAC-szurkoló születését. Kettővel ugyanis már korábban is egy vérből valók voltunk. Köszönet a klubnak a lehetőségért.

Benkő Timea

Csanda Tamás felvételei
 
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,787 MODIFIED: 2019.03.31 00:07:53.MD5: a650b108a1ba92dbbd18e8f44ecd3ee4 STATUS: OK  This window is : x