Úvod / Nyitóoldal
   
 
Oto Psenak  19-08-31   240  
0
A világhírű magyar filozófus 2019. július 19-én hunyt el. Életrajzi kötete 2018-ban jelent meg németül, majd 2019 tavaszán magyarul is. Georg Haupfeld szerkesztésében egy izgalmas dokumentumot tart kezében az olvasó - élettörténetet, amely tükrözi közép-Európa 20. századi történéseit. A véletlenek meghatározó szerepet játszottak Heller Ágnes életében - ahogyan túlélte a Holokausztot, bement Lukács György előadására.. Véletlenek sorozata határozta meg éltpályáját a szociológia intézettöl az emigrációig, majd 14-év után ismét hazai szerepvállalásáig.  

A könyv befejezö fejezetét és a magyar nyelven megjelent Heller Ágnes-könyvek listáját közöljük az alábbiakban.

A véletlen értéke

Hérakleitosz azt írta: kinek-kinek jelleme sors. Léteznek velünk született tulajdonságok, a jellem azonban a kora gyerekkorban alakul ki - először a pszichológiai, majd a morális, végül pedig az intellektuális karakter jön létre. Végül a jellem a sorsunkká válik. Az emberi sors, ahogy Machiavelli mondta, nincs megírva a csillagokban.

A minap a lányom és az egyik unokám régi fotókat mutattak nekem. Az egyiken egyéves vagyok, a másikon négy. Mit jelent, hogy ezek a fotók engem ábrázolnak? Mit jelent, ha azt mondom erről a kislányról, hogy „én vagyok az”? Mit tudhatott az egyéves gyermek a világról? Vajon mi járt a fejében?
Anyámtól tudom, hogy „én” már egyévesen beszéltem, és másfél évesen akár egy egész óráig tudtam rohangálni az asztal körül. Talán azt is tudtam ekkor, hogy „én” „én” vagyok. Már ennyiben is felismerem néhány mai jellemvonásom: hogy sosem fáradok el, hogy sosem áll be a szám, és hogy mindig kíváncsian tekintek a világra. A jellem néhány előfeltétele bizonyára genetikailag vagy másféleképpen adott. Azonban itt van még a „belevetettség” is: a véletlen, amivel kezdenem kell valamit.

Véletlenül volt egy apám, aki lefekvéskor magyar verseket olvasott fel nekem. Mindenekelőtt Arany János balladáját, amelyben a költő a walesi bárdok történetét meséli el - a bárdok inkább önként vonultak máglyára, minthogy a királyt dicsőítsék. Ez a véletlen az egyik jellemvonásommá vált: mindig is eltökélten szembeszegültem minden hatalommal, és erős hajlamom volt a lázadásra. Ha végignézek a középiskolai osztályzataimon, akkor látom, hogy ehhez már igen korán tartottam magam.

Véletlen volt, hogy apám mélyen erkölcsös, ugyanakkor liberális ember volt, és én éppen emiatt kényszerültem szégyenkezni előtte. Egyszer, amikor hazajött, egy játékbabát pillantottam meg a táskájában. Átöleltem és csókot nyomtam az arcára. Meglepetten azt kérdezte: „Ági, mi ütött beléd? Sosem szoktál megpuszilni!” Annyira elszégyelltem magam, hogy még ma is érzem az emlékét. Akkor döntöttem el, hogy soha többé az életben nem fogok senkinek csak azért kedveskedni, hogy megkapjak valamit tőle. A lelkifurdalás olyan fájdalmas, hogy jobb elkerülni. Mindebből következik, hogy később ez a véletlen is szerencsének bizonyult, elvégre fontos morális belátáshoz vezetett.

Véletlen volt, hogy a szüleim sosem veszekedtek egymással. Emiatt én sem vagyok képes veszekedni, még akkor sem, ha talán szükség volna rá.

Véletlen volt, hogy szegények voltunk. Emiatt nagyon egyedül éreztem magam az általános iskolában. A szegénység ott a kisebbrendűség jele volt. Az, hogy a többi lánnyal ellentétben engem jobban érdekeltek a könyvek, mint a ruhák és a szerelem, csak még jobban elszigetelt az osztálytársaimtól. De végső soron még ez is szerencsének bizonyult, hiszen hatással volt a jellemfejlődésemre. Az embernek azt is meg kell tanulnia, hogy mit jelent egyedül lenni, és hogy ezt az egyedüllétet méltósággal tudja viselni.

Az is szerencsés véletlen volt, hogy 1939-ben Magyar- országon bevezették a numerus clausust, és emiatt tízévesen csak a zsidó gimnáziumban tanulhattam tovább, ahol sok okos diákkal találkoztam, akik még nálam is szegényebbek voltak. Véletlen volt, hogy részese lehettem a margitszigeti baráti körnek.

Vajon minden egy véletlennel veszi kezdetét? Lehet mindezeket a véletleneket, beleértve a balszerencséseket, így vagy úgy szerencsévé alakítani magunkban? Vajon a véletlen mindig sorsfordulót is jelent? És vajon minden sorsforduló a véletlen műve? Már tízéves korom óta töprengek ezeken a kérdéseken, de még mindig nem találtam rájuk választ.

Az én életem - a mi életünk - legfontosabb sorsfordulója, vagyis a világháború, nem véletlenül tört ki. Ennek ellenére a magam tíz évével a háború kitörését „szerencsének” éltem meg, és így is jegyeztem fel akkor a naplómba, ugyanis a háború volt a biztosíték arra, hogy Hitler mégsem fogja meghódítani az egész világot. Ezért nem vagyok még ma sem pacifista, noha irtózom az erőszaktól.

A magyar holokauszt tíz hónapja alatt a véletlennek köszönhettem, hogy életben maradtam. Nekem is meg kellett volna halnom, mint apámnak, mint a barátaimnak, mint az unokatestvéreimnek, hiszen ez volt a sorsom. Csak a véletlen miatt nem alakult így. Tizenhat éves korom óta dolgozom azon, hogy ezt a véletlent beépítsem a gondolkodásomba és a jellemem részévé tegyem.
 
Véletlen volt az is, hogy a felszabadulás után cionista lettem. Micsoda szerencse volt ez is! Az osztályunk legtöbb diákja kommunista és később funkcionárius lett, én azonban gyanús maradtam a kommunista párt szemében.

Nem volt véletlen, hogy 1956-ban a szovjet hadsereg porrá zúzta a magyar forradalmat, ahogyan az sem volt véletlen, hogy elvesztettem az állásomat az egyetemen, és hogy az akkori „barátaim” közül annyian hátat fordítottak nekem. Ám ezen a ponton már tudtam, hogy ez a balszerencse végül szerencsének fog bizonyulni, hiszen ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően jobban megértettem az emberek működését, azonkívül erősebbé is váltam. Az embernek mélyre kell zuhannia, hogy legyen honnan felkapaszkodnia. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” írta az egyik versében József Attila. És ez nem csak a költőkre érvényes.
Az egyik ilyen „poklot” akkor nem tudtam szerencsének megélni, de később még azt is sikerült a magam javára fordítanom: ez volt a Budapesti Iskola szétesése.

Ahogy a véletlenek mindig, úgy az én életem véletlenjei is különfélék voltak. Akadtak köztük, amelyeket nem is tudtam véletlenként megélni, egyszerűen azért, mert akkor még nem ismertem ezt a fogalmat, de előfordult az is, hogy én magam kerestem a véletlent, és fel is ismertem azt. Volt, hogy a véletlen semlegesnek bizonyult, máskor áldásként, megint máskor csapásként éltem meg.

De legyen akár áldás, akár sorscsapás, a véletlen mindig is érték marad: lehetőség és esély arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és kezünkbe vegyük az életünk irányítását.
 


Heller Ágnes legfontosabb magyarul megjelent filozófiai tárgyú könyvei
  1. Az álom filozófiája, Budapest, Múlt és Jövő, 2011 Általános etika (General Ethics); angolból fordította: Berényi Gábor; Budapest, Cserépfalvi, 1994
  2. Az aristotelési etika és az antik ethos, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966
  3. Életképes-e a modernitás? (Can Modernity Survive?); angolból fordította: Barabás András, Mezei György Iván, Módos Magdolna, Pörczi Zsuzsa, Salat Levente, Stébel Éva, Takács Ádám; Debrecen, Latin Betűk, 1997
  4. Érték és történelem. Tanulmányok, Budapest, Magvető, 1969 (Elvek és utak sorozat)
  5. A filozófia radikalizmusa, Budapest, Gond-Cura Alapítvány, 2009 (Gutenberg tér sorozat)
  6. A filozófia rövid története gólyáknak, Budapest, Múlt és Jövő, 2016
  7. Filozófiai labdajátékok, Budapest, Gond-Cura Alapítvány- Palatínus, 2003 (Gutenberg tér sorozat)
  8. Filozófiám története, Budapest, Múlt és Jövő, 2009
  9. A halhatatlan komédia. A komikum a művészetben, az irodalomban és az életben-, angolból fordította: Módos Magdolna; Budapest, Gond-Cura Alapítvány, 2007 (Guten- berg tér sorozat)
  10. Az igazságosságon túl (Beyond Justice); angolból fordította: Berényi Gábor; Budapest, Gondolat Kiadó, 1990
  11. Kizökkent idő. Shakespeare, a történelemfilozófus 1-2. (The Time Is Out of Joint. Shakespeare as Philosopher of History); angolból fordította: Módos Magdolna; Budapest, Osiris,
  12. 2000 (Horror metaphysicae sorozat) Megtestesülés. Filozófiai esszék, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2005 (Alföld könyvek)
  13. A mindennapi élet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1970 Morálfilozófia (A Philosophy of Morals); angolból fordította: Berényi Gábor; Budapest, Cserépfalvi, 1996
  14. Az önéletrajzi emlékezés filozófiája, Budapest, Múlt és Jövő, 2015
  15. Az ösztönök. Az érzelmek elmélete, Budapest, Gondolat Kiadó, 1978
  16. Portrévázlatok az etika történetéből, Budapest, Gondolat Kiadó, 1976
  17. A reneszánsz ember, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967
  18. Személyiségetika (An Ethics of Personality); angolból fordította: Módos Magdolna; Budapest, Osiris, 1999
  19. A szégyen hatalma. Két tanulmány {The power ofshame); angolból fordította: Módos Magdolna; Budapest, Osiris, 1996 (Horror metaphysicae sorozat)
  20. A szép fogalma-, (The Concept of the Beautiful); angolból fordította: Módos Magdolna; Budapest, Osiris, 1998 (Horror metaphysicae sorozat)
  21. A történelem elmélete (The Theory of History); angolból fordította: Tarnay László; Budapest, Múlt és Jövő, 2001
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,787 MODIFIED: 2019.03.31 00:07:53.MD5: a650b108a1ba92dbbd18e8f44ecd3ee4 STATUS: OK  This window is : x