Úvod / Nyitóoldal
   
 
Zilizi Kristóf  21-02-19   140  
0
Ezekben a napokban, egészen pontosan február 13-án, ami szombatra esett idén, s ami egyházi szempontból a fatimai Szűzanya ünnepe, emlékeznek meg arról, habár csak otthonaikból az internetes hálón keresztül, hogy éppen napra pontosan nyolc esztendeje, 2013 hamvazószerdáján indultak el a havi magyar, kezdetben diákszentmisék Nagyszombat „magyarok templomá“-ban, az egykori ispotálytemplomban, a Fő utca 47-es száma alatt található szent Ilonában.  


A zenészek Sebő József tanár úrral, felső sorban bal szélen Fotó: Új Krisztina, 2014.X.12


Bős egyházközségből látogattak el Nagyszombatba két autóbusszal hívek Parák László helybéli és Szakál László János dunaszerdahelyi esperes plébánosok, valamint a település első embere, Nagyszombat megyei képviselő, Fenes Iván vezetésével.  Fotó: Új Krisztina, 2020.II.11.


A 7. születésnap, középen a 2020.XII.7-én elhunyt Nemcsek József, aki születésnapi tortát sütött  Fotó: Új Krisztina, 2020.II.11

Azóta sok-sok magyar rendszeres, de egyszeri alkalommal is a szentmisékre és találkozókra, az azok keretében lebonyolított előadásokra, hogy csak néhányét kiemeljünk a teljesség igénye nélkül: Duffer Erzsébet Dominika orsolyita nővér, Novákné Pálinkás Veronika volt vágsellyei levéltárigazgató, Pék László volt SZMPSZ-elnök, nagyszombati megyei képviselő, Berényi József, Bárdos Gyula, Forró Krisztián, Hústyava István, stb. ellátogatott.

A Nagy Lajos király és Pázmány Péter bíboros városában tanuló magyar dikákok száma azóta sajnos eléggé megcsappant. De azóta is a megközelítőleg két tucat kitartó, rendre, hónapról hónapra összejáró nagyszombati és környékbeli magyar tartja a hagyományt.
A havi magyar szentmisék és az azt követő baráti találkozók, érdekesebbnél érdekesebb előadások, megemlékezések március 15-éről, az 1704. december 26-ai nagyszombati csatáról, október 6-ai aradi és pozsonyi 13 kivégzett vértanúról, elsősorban a 2012. augusztus 1-je óta kinevezett Kiss Róbert nagyszombati érseki vikáriusnak, kanonoknak, komáromi esperesplébánosnak, valamint Zilizi Tihamér ötletgazdának köszönhetőek. Az online térben a hétvégén írásban emléztek vissza a hátunk mögött hagyott nyolc esztendőre a hívek. Végezetül ezekből válogattunk. A havi alkalmakról Zilizi Tihamér ekképpen emlékezik vissza:

„A napokban lenne nyolc éve annak, hogy először összejöttünk ft. Kiss Róbert vikárius úrnak köszönhetően a szent Ilona templomban. Azóta havonta szolgál szentmisét és a közösségi helyiséget bocsátja rendelkezésre. Köszönet  érte. Igaz, akkor szerdán voltunk először - sőt Hamvazószerdán...De mivel a második kedden, február 9-én kellett volna találkoznunk...Így hát emlékezzünk a 8. évfordulón, akárcsak a halhatatlan Nemcsek Jóska barátunkra, aki tavaly még tortával is köszöntötte az emlékezetes 7-ik évfordulót!  Bízzunk benne, hogy ha a vírus elmúlik, folytathatjuk a mise utáni előadásokat is!“ – jegyezte meg Zilizi Tihamér.
A dunaszerdahelyi Új Krisztina szívből jövő gondolataiból idézünk a továbbiakban, aki 2014 ősze óta hónapról hónapra aktívan bekapcsolódik a nagyszombati szentmisékbe, énekkel, fiai révén jelenleg is hegedűjátékkal, korábban ministrálással.

„Nekem-nekünk is nagyon hiányzik a rendszeres havi nagyszombati találkozó..., és minden, ami vele jár. Arra emlékszem szívesen vissza, amikor 2014-ben ellátogattunk a kis zenés-énekes dunaszerdahelyi csapatunkkal Róbert atyához Nagyszombatba. Nagyon megtetszett a kicsike Szent Ilona templomka, és örülök most is annak, hogy már abban az időben Róbert atya buzdított minket a folytatásra...“
A mise után a közösségi teremben kellemes - barátságos hangulat alakult ki a hívekkel-zarándokokkal, és ez nagy öröm volt számomra. Olyan jól esett, hogy rögtön befogadtak bennünket. Zilizi Kristóf felajánlotta, jöjjünk legközelebb a kis zenés csapattal, Sebő József tanárral, és aktívan kapcsolódjuk  be a szentmisébe. Úgy is lett, és még egy csodálatos meglepetés várt ott rám, amelyre már  tényleg évek óta vágytam. A teremben a nagy beszélgetés közepette belépett a kedves, mosolygós, barátságos, ragyogó arcú és alázatos apáca - Dominika orsolyita nővér. Úgy szokták mondani: egymásra találtunk és rögtön nagy mesélésbe kezdtünk. Istennek legyen hála! Ettől  kezdve már igyekeztünk minden hónapban /sok esetben sietve/ örömmel  menni és szolgálni a szentmisék keretében, Samu fiammal – tette hozzá Új Krisztina.

Érdemes újra és újra, minden  alkalommal, fáradtam is, munka után utazni több kilométert és a késő éjszakába nyúló órákban hazautazni feltöltődve, megerősödve, lelkiekben meggazdagodva.
Köszönöm tiszta szívből e csodaszép tradíció megőrzését, fenntartását, ápolását Kiss Róbert atyának, Zilizi Tihamérnak és Kristófnak! A jó Isten fizesse meg a sok-sok belefektetett időt és energiát. Istennél semmi sem lehetetlen, és biztos majd hamarosan újra találkozunk mindannyian, és együtt imádkozunk, énekelünk, örülünk, nevetünk, nosztalgiázunk, emlékezünk. Isten áldja és óvja a NAGYSZOMBATI KÖZÖSSÉGET és RÓBERT ATYÁT!!!“

    E sorok írója így emlékezik vissza: 2013. február 13., mennyire gyorsan elrepült nyolc esztendő azóta, hogy elkezdődtek a havi magyar, kezdetben diák-, majd szentmisék a nagyszombati magyarok templomában, az egykori ispotály, azaz Szent Ilona templomban. Köszönet a rendszeres szolgálatokért Kiss Róbert vikárius úrnak, minden közreműködésével aktívan bármilyen módon a havi alkalmakba bekapcsolódó híveknek. Legelső alkalommal nem voltam csupán jómagam, visszaemlékszem, mintha nemrég lett volna, amikor éppen előtte három nappal törtem el a kezem. Emlékezzünk a mi oszlopos, felejthetetlen mecénásunkra, Jóska barátunkra, aki oly váratlanul, búcsú nélkül itt hagyott bennünket. Nyugodjon békében!
 
 
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,706 MODIFIED: 2021.01.22 22:13:44.MD5: f5341ba7412a090aa762cfdb4916ed98 STATUS: OK  This window is : x