Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  23-01-22   386  
0
A nevek mind ugyanazt a szimpatikus fiatalembert jelentik. Kalandos élettörténet - 19 évet töltött a Francia Idegenlégióban, majd 2 évet börtönben. A Francia Idegenlégió veteránja könyvbe foglalta a légióban eltöltött éveit és börtönéveit. A „Ludo, egy hontalan idegenlégiós” című izgalmas, részletekbe menő olvasmány, amely megrendelhető a www.ludolegio.com weboldalon. Nagyszerű kalandokban, maradandó élményben lehet része mindazoknak, akik elolvassák ezt a Ludóval készült interjút.  

Kezdjük a legelején a te történeted itt a mai Szlováki területén kezdődött, egy kis csallóközi magyar faluból indul, majd a rács mögé vezet, onnan pedig a Francia Idegenlégióba. 19 év, küldetések Dzsibutitól Új-Kaledóniáig, majd néhány évnyi civil lét után újra börtön, és most végre megint szabad élet.
Andy Vajna szávaiival élve „az élet a legjobb forgatókönyv író”.

-    Miért kellet volna annak idején rács mögé menned és emiatt te jobbnak láttad, hogy olajra lépjél és a idegenlégiót választottad kiútnak?
- Ez nagyon egyszerű, vállalkozóként kezdtem a katonaság utáni éveket. Rengeteget fuvaroztam, bejártam egész Európát egy Ávaival. Nagyon jól ment a fuvarozás, de jött egy olyan fordulat az életemben, hogy belekeveredtem egy csalási kísérletbe ahonnan nem volt vissza út. Itt a börtön vagy a légió maradt választási lehetőségnek. Egy névtelen telefon volt az a plusz csepp víz a pohárba amitől túlfolyt. Itt döntöttem el, hogy elmegyek. A legrosszabb az volt, hogy semmit sem tudtam a légióról, csak mende-mondákat amiről később kiderült, hogy felpúderezett, hazugságra alapozott mesék voltak.   

-    Hogyan emlékszel vissza az első napra amikor átlépted az Idegen Légió kapuját. Onnantól kezdve tudatóbban voltál annak, hogy itt vagy megtörsz, vagy kibírod a kiképzést új személyazonossággal kell ezután élned?
-1994 december elsején, kicsivel ebéd előtt szálltam ki a taxiból az Aubagne-i (ejtsd: Obány) laktanya előtt. Amikor odaléptem az őrséget teljesítő légióshoz, leküldött és azt mondta menjek vissza délután kettőkor. Na ez a két órás gondolkodási idő volt az amitől megingott a magabiztosságom. Járt az agyam, hogy mit tegyek, bemenjek vagy hazamenjek. Mi lesz ott?
A majdnem négy hetes jelentkező időszak gyorsan telt és csak abban reménykedtem, hogy felvesznek. Akkor már hallottam, hogy kb. 10 jelentkezőből csak kettőt vesznek fel.

-    Megkérdezték tőled azt miért vagy mi elöl menekültél?
- Igen, a második napon az volt az első dolog, hogy bevittek egy irodába. Az íróasztal mögött egy lengyel torzsormester ült aki megkérdezte, hogy miért jöttem a légióba. Annyit mondtam hogy „problem police”. Elmeséltem szlovákul a storyt, majd kinyitott egy könyvét amiból választott egy nevet. Azt mondta – „mától Mesensky Jannak hívnak és Losoncon születtél”.

-    Nyelvtudás nélkül egy idegen országban idegen emberekkel össze zárva magyarként, hogyan tudtál kommunikálni?
- A nyelvtudás az jött magától. Az alapkiképzés első hónapján kezdték „belénk verni”. Volt akinek könnyebben, volt akinek nehezebben ment. Nekem volt egy előnyöm, beszéltem magyarul, szlovákul és elég jól németül, amit mára elfelejtettem mert előnyösebbnek találtam az angolt. Ma angol nélkül nem megy sokra az olyan ember aki szeret utazni.
A kommunikáció nem volt egyszerű mivel nem beszélhettünk az anyanyelvünkön. Ha rajtakaptak minket akkor addig fekvőtámaszoztunk amig le nem estünk a földre.

-    Hogyan tudtál azonosulni új személyiségeddel, akit ismertél az megszűnt, aki pedig lettél azt meg még nem ismerted. Hiába szólítottak hiszen évekig más nevet kaptál nem volt egy kicsit kínos. A színházban a színész bele bújik más bőrébe és azzal próbál azonosulni, de az előadás után újra saját bőrén élvezheti az életet. Ennek ellenére te megszűntél Makki Lajosként, azaz Ludovic Maquet lettél nem Csehszlovák állampolgár, hanem az Idegen Légió francia katonája lettél és francia állampolgár is jár úgy tudom.  Vagy tévedek?
Az első két nap volt fura, amikor nevemen szólítottak nem is figyeltem oda. De ehhez is hozzászoktam. 1998-ban visszakértem a születési nevem, Makki Lajost, mert anélkül nem kaphattam volna meg a francia állampolgárságot. Hosszú út telt el 2003 októberéig amikor behívtak az irodába és tudatták velem hogy megkaptam a francia állampolgárságot. Amikor kivonultam a folyosóra, örömkönnyek folytak az arcomon. Meg voltam győződve arról, hogy innentől számítva érinthetetlen vagyok. Idővel bebizonyosodott hogy ez nem igy volt.












-    Mennyivel más az alapkiképzés kiképzés, mint amilyen kiképzést a nyolcvanas években a Csehszlovák hadseregbe kapott az ember? Emlékszem mikor berukkoltam a hadseregbe, fel se fogtam és a két év gyorsan elszáll aztán jövök haza. A légió fizikailag vagy pszihikailag   volt nehezebb?
- A Csehszlovák határőrségnél szolgáltam ami úgyszintén elit alakulatnak számított. Abban az időben a belügyminisztérium alá tartozott. Szép volt az egyenruhánk és büszkén viseltem. A kiképzés talán a légióban nehezebb volt. Rengeteg zavaró tényező volt, például nem beszéltük a nyelvet, rengeteg más nemzetiségű srácból állt össze a szakaszunk. Sokat kellett énekelni franciául, olyan dalokat amiről azt sem tudtam mit jelent, hogy miről énekelek. Egy füzetbe kellett fonetikusan leírni majd bemagolni. Nem volt semmi szabadidőnk. Állandó aktivitás volt esőben, szélben, sárban és nagyon kevés alvással.  

-    Mikor a légióba beléptél hogyan képzelted el a további életed és egy bizonyos idő után milyen kép alakult ki benned, mikor kezdted úgy érezni, hogy végre azt kapod, amiért te jelentkeztél a légióba?
Azt hittem minden rendben lesz, hogy élek a második eséllyel ahol bebizonyíthatom azt, hogy nem az vagyok aminek a szlovák igazságszolgáltatás beállított. Amikor tizedes lettem, kezdtem megszeretni azt amit csinálok. Imádtam a katonai közeget de főleg a missziókat. Imádom Afrikát. Ezt a kontinenset élőben látni, nem turistaként, az egy életre szóló élmeny. Őrmesterként viszont rájöttem valamire. A légióban egy állandó kiképzés alatt voltunk. Sosem adtuk fel és mindig, példát mutatva a fiataloknak, az élen kellett lennünk, és ez kortól függetlenül. Minél feljebb került valaki a ranglétrán annál többet vártak el tőle. Ez sok hadseregben fordítva működik. De a rendőrségnél is igy van. Ahogy feljebb kerülnek a rangban, pocakot eresztenek és az alap teszteket sem lennének kepések megcsinálni. Ez teszi azt, hogy a légió a világ, egyik elit alakulata, mert nem félünk a kihívásoktól és mindig 100% ban adjuk magunkat mindenben.  

-    Ha számokban nézzük, az emberek sok országból valamiért a légióba menekülnek, mennyi idő után kezd a társaság lemorzsolódni, mert gondolom csak a tökösek maradnak bent a többi, mint egy szitán át hullanak. Te szerinted miben rejlik az Idegen Légió igazi ereje, hisz itt nem egy ember van hanem nemzetek és vallások vannak egy fedél alatt?
- Nem lehet százalékban beszélni erről. Mindig az adott körülmények szerint alakulnak a dolgok. Ha egy nem szimpatikus szakaszparancsnok van egy szakaszban vagy altisztek, akkor ez okozhatja azt, hogy megszöknek páran. Volt olyan eset is hogy egy fiatal nem akarta követni az előírásokat, ezért addig egzecíroztatták amig meg nem szökött.
A légió igazi ereje, a több mint 130 nemzetiségből álló sereg összetartása és a fizikai hallóképessége. Ha kell akkor a rusztikus körülmények között való élet a missziókon. Ezt teszi a légiót rendíthetetlenné.   

-    Hogyan emlékszel vissza az első bevetésedre Jugoszláviára?
- Az első dolog ami megfogott az a Szerbek vendégszeretete. Ezt mai napig nem lehet megcáfolni.
Volt jó és kevésbé jó is az első misszión. Rengeteget fáztunk. 1995 októberben mentünk és 1996 áprilisban tértünk vissza. A legnagyobb tél közepén az Igman hegységben voltunk ahol nem volt ritka a -27 fok sem. Nem kevés éjszakát töltöttem a páncélautóban fűtés nélkül, vagy sátrakban. De azt mondjak „ami nem öl meg az megerősít”.  Óriási tapasztalat volt a számomra.







-    Kemény katona kiképzés alapja, hogy meg kell törni az egyén akaratát, csak így lehet kemény katona belőle. Meséljél kicsit a szituációkról, amelyeken keresztül mentetek?
- A legrosszabb az elején az volt amikor új surranóban kellett, teljes menetfelszereléssel, gyalogolni kilométereket a Pireneusokban. a bakancs feltörte a lábam és ettől szenvedtem a legtöbbet. Fizikailag nem tudtak megtörni, mégha néha súrolta is az erőm határait. A hideg és az eső ez a szellemi erőt tette próbára. A kevés alvás, kevés étel és a fáradság keveréke töri meg az embert. mindig mindent parancsszóra teljesíteni, hogy nincs az embernek egy percnyi pillanata amikor álmodozhatna egy meleg szobában az ágyon lazsálva. Legtöbbet mindig valami alacsony IQ miatt szívtuk. Mindig akadt valaki aki miatt találtak okot a szivatásra.  
 
-    Egy ismerősöm mesélte, aki sajnos nem tudta feldolgozni azt, hogy ő embereket ölt hiszen a katona nem gondolkozik, hanem parancsot tejesit.
- Ölni és ölni. Óriási a különbség a kettő között. Meghúzni a ravaszt egy adott helyen egy adott időben egy adott okból az más dolog. Különbséget kell tenni az ellenség és az ártatlan ember között. Senki sem tanította velünk hogy mi gyilkosok legyünk. Arra tanítottak minket hogy egy adott helyen egy adott helyzetben helyt álljunk környezettől függetlenül. Sosem lőttünk eszeveszetten egy tömegbe. Az a baj, hogy az ellenség gyakran rejtőzik a lakosság közé ami megnehezíti a dolgát egy katonának.     

-    Másik íratatlan szabály vagy ölsz, vagy megölnek ezeknek a mondatoknak a súlyával a bevetéseken mennyire tudatosítódat benned?
- Személyes tapasztalatom van ezzel Afrikából. Nem részletezem. Csak annyit, hogy nem volt ritka találkozni fegyveres gyerekekkel vagy nőkkel az ellenségünk táborában. Itt fent áll az a szabály, vagy Te, vagy Ő.  

-    Te olyan országokban voltál katona, mint Elefántcsontpart, Dzsibuti, Gabon, Új-Kaledónia. Az átlagember a térképen meg sem találna ezeket a helyeket. Minden ország más és más féladat a bevetések során, hány alkalommal voltál életveszélyben volt úgy, kis híján múlt az életed, ha az bekövetkezett volna ma nem adnál interjút és nem irhatad volna meg ezt a könyvet se?
- Voltam 3x Gabonban, 3x Elefántcsontparton, 1x Középafrikai Köztársaságban, 3x Djiboutiban, 2x Csádban, 2x Jugoszláviában, 1x Koszovóban és 1x Uj-Kaledóniában.
Van egy tervezett bevetés vagy egy támadás ellenünk. A kettő között az a különbség, hogy van a gondolkodási idő. A tervezettnél van idő átgondolni azt ami történni fog vagy ami történhet. A spontán akciónál amikor ránk támadtak, nem volt idő gondolkodni. Ott reaktívnak kellett lenni és azt tenni amit a legjobban tudtunk, harcolni.

-    A légióban szerzet élményeid örökre veled maradnak. De 19 évet össze lehet sűríteni egyetlen könyvbe lehet számitani esetleg folytatásra?
- A légióról és az élményeimről 5000 oldal se lenne elég. Folytatás? A légióról nem mert inkább átadom az élményeimet személyesen egy író olvasó találkozón. Van egy másik téma ami nagyon közel áll a szívemhez de érről majd a könyv megjelenése előtt.

-    Gondolom valahol az isten háta mögött Gabonban este ki lehet menni a városba, fel lehet szedni csajokat pénzért lehet venni szerelmet szexet egészen addig, míg ki nem tör a balhé.
- Mint a Rejtő könyvekből is lehetett olvasni róla, a légiós szeret élni. Mindig mindent az extrémig visz. Ez lehet a sportban, a harcban de a buliban is. Az Afrikai lányok hozzá tartoznak a légiósokról alkotott elképzeléshez.  Ha valakit állandóan szorongatunk, akar szellemileg vagy fizikailag, akkor meg kell adni neki azt a lehetőséget hogy lazuljon. Ha valakit túlhajtunk, abból mindig probléma keletkezik.

-    Idegen országok idegen törvények élj a mannak a holnap bizonytalan.
- Megtanultam azt, hogy mindig mindenkit tisztelni kell, fajra és vallásra való tekintet nélkül, egészen addig a törés pontig ahonnan már nincs visszaút. Én nem adok második esélyt senkinek. Ez olyan, mintha adnál a mesterlövésznek, aki elhibázott téged,  egy újabb golyót.  

-    Szeretkezz ne háborúzz, ezeknek a szavaknak milyen perspektívája van a légiós életben?
- Nem vagyunk „peace and love” partiak. Katona voltam és az is maradok. Nem vagyok háború párti de sajnos néha egy háború elkerülhetetlen. Egy háborúban a legtöbb áldozat az civil, ez a leg szomorúbb az egészben. Én a döntéshozók családját küldeném elsőként a frontra. De ez egy hosszú téma lenne és nem hiszem, hogy ezt pár sorban le lehetne írni.

-    Ha visszatekintesz a légiós életedre mi volt benne több? Fegyveres konfliktus, amelyekbe bele csöppentetek, vagy a katonai jelenlétetekkel megfigyelést biztosítottatok?
- A zöme az katonai jelenlét volt. Igaz voltak heves harcok néha de nem lehet összehasonlítani a mai Orosz-Ukrán háborúval ami a pokollal lehet hasonló. Sajnálom az összes katonát amelyek egy ideológiai háború miatt halnak meg, olyanokért akik milliárdokat rejtegetnek Offshore számlákon az adó paradicsomokban.  

-    Találtál magyar barátokat a könyvedben vannak olyan sztorik, amelyeket, ha valamelyik magyar légiós barátod olvas önmagára ismer tehát hiteles történetei van a sztorinak?
- Mai napig tartom a kapcsolatot a legtöbb volt légiós kollegámmal. Nem kaptam negatív visszajelzést, ellenkezőleg, csak jót mert a könyvben csak azt írtam le amit személyesen átéltem vagy személyesen láttam. Nincs puderezés. De ez csak egy töredéke annak amit átéltem.
 















-    Te 19 évet húztál le a légióban, mikortól meddig és ezt követően civil ként éltél tehát idegenlégióban megkaptad a francia állampolgárságot, francia neved, francia útleveled van akkor hogyan buktál le?
- Ez jó kérdés. Egy Görög rendőr elmondta, hogy kaptak egy bejelentést arról, hogy hol, mikor és mivel haladok át. Amikor bevittek az őrszobára megnyitottak a számítógépen a körözési adatokat és megkérdezték, hogy én e vagyok az. Nem láttam értelmét annak, hogy hazudjak, és azt mondtam igen. Itt indult egy lavina ami kicsivel több mint két évig tartott. Persze a szabadulásom után ez nem ért véget. Elveszítettem a munkám, el kellett adni a házunkat a túlélés miatt. Nem volt könnyű, de szerencsére voltak és vannak barátaim akikre mindig lehetett számítani. Szép lassan összeszedem az összetört darabokat és újrakezdek mindent. Nem az a típusú ember vagyok aki könnyen feladja.  

-    Mi játszódót le akkor benned most elkaptak bebörtönöznek kiadnak leülöm és tiszta lappal kezdek, volt valami forgatókönyv a fejedbe, hogy mi fog történi veled?
- Semmi nem volt, csak a remény de hiába, végig kellett csinálnom 26 évvel később. Az ügyvédekről is megvolt a véleményem és a francia követségről is, tisztelet a kivételnek. Nem hittem volna, hogy több mint a felét le kell töltenem. Ez volt a legnagyobb szellemi kihívás az életemben. De egyben, ez Európa szégyene, az hogy egy 19 évig szolgáló, hadiéremmel kitüntetett katonát előveszünk egy csalási kísérletért 26 évvel később. Ezért sosem leszek unió parti.

-    Meséljél egy kicsit a bálkán börtönről milyen körülmények uralkodnak ott és szót tudtál-e érteni a rabtársaiddal?
- Erről egy egész könyvet lehetne írni. De nagy vonalakban annyit, hogy egy filmbe illő. Megismertem rengeteg embert, különböző sorssal, az lehetett Szíriái menekült, vagy a Grúz maffia tagja.
Koszban éltünk, csótányokkal, amelyek rajtunk mászkáltak alvás közben. Nem egy sem kettő, hanem több száz a cellában, egy európai börtönben. 10 fogvatartott 25 négyzetméteren 40 fok melegben a cellában. Sokan sírtak és sokan próbálták magukra felhívni a figyelmet azzal összevagdalta magát egy pengével.  

-    Ha most igy utólag belegondolsz nem lehet mindig futni a dolgok elől hiszen, ha akkor nem fognak el a görög–macedón határon talán nincs az általad írt könyv nem tudnánk beszélhetni az életedről és az Idegen Légióról?
- Sosem futottam el, tudták hogy hol vagyok de egyszer sem kértek ki a franciáktól. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb elkapnak. Ezzel kellett élnem, nem lehet menekülni a sors elől. Azt mondtam magamban, majd ha eljött az ideje akkor improvizálok. Hogy megbántam e valamit? Nem, azért nem, mert akkor nem lettem volna légiós, nem írtam volna meg a könyvet és ami a legfontosabb, kitartottam az elveim mellett.

- Búcsúszóul pedig szeretném meg köszöni az interjút.
 Ambrus Attila Viszkis rabló mondatai jutnak eszembe, akivel a Simon Júdái vásárban beszélgettem Bűneimért leültem bűntettesem ma egy szabad emberként élhetem az életem.

Telek Lajos


Aki pedig szeretne többet megtudni esetleg érdekli a könyv is azt szeretettel várják 2023 01 28 a Búcsi alapiskolába este 18 órai kezdettel egy könyvbemutatóval egybekötőt előadásra a rendezőség.
 
 
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,706 MODIFIED: 2021.01.22 22:13:44.MD5: f5341ba7412a090aa762cfdb4916ed98 STATUS: OK  This window is : x