Egy csésze kávé Mgr. Héger Rudolffal a Music Art Művészközvetitő Ügynökség ügyvezető igazgatójával

Telek Lajos

15-05-31

5,606

Azt szokták mondani, ha az ember eléri a fél évszázadot, gondosan átgondolja az életét és csap egy jó nagy bulit. Nem is olyan régen nagyszabású születésnapi partira került sor a bélai kastélyban, ahová olyan ismert személyiségek voltak hivatalosak, mint Korda György és Balázs Klári, Lagzi Lajcsi, Csocsesz, Aradszky László, Rigó Mónika, a Szőllősy Band, Bugár Béla, Jolly és Suzy, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László és Kossáry Judit. Az ünnepelt pedig nem volt más, mint Héger Rudolf műsorszervező, aki a fent említett művészek felvidéki fellépéseit szervezi, s akinek receptjeit a magyar olvasók mellett a szlovákok is egyre inkább megkedvelik.

A következő riport alanyom neve szorosan kapcsolódik Perbete nevezetű kis faluhoz,itt kezdte el a nyolcvanas évek derekán szárnyait bontogatni egy műsorszervező,aki azóta fantasztikus karriert mondhat magáénak .Számos közkedvelt előadóművészt hoz Szlovákiába, telt házas műsorokat szervez országszerte. Legkedveltebb elfoglaltsága a sütés-főzés, eddig sok érdekes receptjét osztotta meg a Vasárnap nevü magazin olvasóival és két receptkönyv szerkesztésében is részt vett.

– Sikerült elérni az álmát és megtalálta-e azt az utat, amelyen járni szeretett volna?
– Igen, részben beteljesültek. Álmaim között szerepelt olyan dolgokat tenni, alkotni, amelyek maradandóak és örömet nyújtanak másoknak. Legyen az a kultúrában, a gasztronómiában vagy a médiákban. Az eltervezett utamat járom 18 éves korom óta, egy napra sem próbálkoztam mással. Ez volt az, ami nekem (el)rendeltetett, és ezt az utat fogom végigjárni. Bízom benne, hogy a Jóisten még sokáig tartja a vigyázó szemét felettem.

– Ha jól emlékszem, az ön neve a kilencvenes évek derekán a perbetei sporcsarnok nevével fonódott össze, ahol elsőként kezdte el szervezni a magyar előadók fellépéseit. A Neoton, az Edda és sok más rendezvény kötődik az ön nevéhez. Miért sikerült önnek az, ami sok művelődési ház vezetőjének évekig nem sikerült, vagyis hogy a közönségnek jó szórakozási lehetőséget biztosított?
– Talán azért, mert nem vártam másra, sem segítségre, sem noszogatásra. Elindultam Budapestre és mindenhová, ahol volt egy jóravaló együttes, színész vagy produkció. Tárgyaltam és hoztam őket egyre nagyobb sikerrel, ugyanis hatalmas igény volt rá, én pedig ezt az igényt elsőként elégítettem ki, ezzel sikerült egy űrt betölteni. A szervezés egy velem született adottság volt, ezt a harminc év folyamán folyamatosan bővítettem, szélesítettem és próbáltam tökéletesíteni, kihasználni.

– Miért döntött úgy, hogy saját műsorszervező irodát hoz létre, és nem csak a Felvidék magyar városaiba, hanem a fővárosba, Pozsonyba is fantasztikus produkciókat hoz, mint például a 100 Tagú Cigányzenekar, az orosz Alexandrov zenekar, vagy a Modern Talkingból ismert Thomas Anders. Nehéz megnyerni a városokban a művelődési házak vezetőit, hogy megvegyék az ön által felkínált produkciókat?
– Immár 26 éve működik a műsorszervező irodám, s az első tíz évben kizárólag magyarországi produkciókat hoztam Szlovákiába. Később megkerestek külföldről is, és elkezdődött a nemzetközi produkciók szervezése is Szlovakiába. Ma már elmondhatom, hogy több világsztárral dolgoztam, olyanokkal mint José Carreras, Montserrat Caballé, a Buena Vista, a Boney M, Richard Claydermann, Demis Roussos, a Kool and The Gang, Karel Gott, a Szentpétervári Jégbalett, a Kijevi Balett és immár öt éve a 120 tagú, világhírű fenomenális Alexandrov együttes közép-európai menedzsere vagyok.

– Az évek alatt az első számú szervezője lett a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd választási programjainak, és igyekszik a felvidéki magyaroknak igényes és szórakoztató programokat biztosítani. Mi alapján történik a magyar előadók kiválasztása, vagy a programok listáját a pártirodáktól kapja, s ők döntik el, kit szeretnének látni?
– Több alkalommal kértek fel a kampányok kulturális részének a bebiztosítására. Természetesen az igény alapján kell dönteni. Minden réteget meg kell szólítani és szórakoztatni kell az ilyen kampányakciókban. Azt hiszem, minden esetben sikeresek voltak a rendezvények, mert tömegek jöttek el és szórakoztak. Az ügynökség, illetve a szervező javasol és a kampánystáb pedig véglegesít. Ha vannak külön kérések, természetesen azok is bekerülnek a kampányműsorokba. A lényeg, hogy a legtöbb embert kell megmozgatni.

– Az évek alatt nagyon sok előadóval dolgozott együtt, talán fogalmazhatok úgy is, hogy a többségükkel már családias visszony alakult ki. Gondolom, sok érdekes történet is összegyűlt az évek alatt. Elmesélne valamilyen érdekes sztorit az olvasóinknak?
– Különleges sztorikkal nem szolgálhatok, ha volt is néhány, talán arról nem lenne ildomos beszélni. A lényeg az, hogy a munkám és az életem során művészek, sztárok voltak a munkatársaim és közülük rengeteget mondhatok a barátomnak. A Korda házaspár, Lajcsi, Aradszky László, a Záray-Vámosi házaspár, Kabos László, Leblanc Győző, Bozsó József, Csonka Zsuzsa, Gergely Róbert, Jolly-Suzy, Dankó Szilvia, Bangó Margit, Kovács Apollónia, Madarász Katalin, Horváth Pista, Zámbó Jimmy és sorolhatnám… Persze egy részük már az égi színpadon játszik, de a barátságuk és az emlékük itt maradt a lelkemben és a szívemben.

– Több felvidéki előadót indított el a magyarországi úton, s nagyon sokat tett azért, hogy megismerjék őket – említsem csak Rigó Mónikát, a Szöllősy Gipsy Band-et, de mondhatnánk másokat is. A Nótasztár gálaműsor és a Pertu Parti szlovákiai turnéjának megszervezése is az ön nevéhez fűződik.
– Aki megkeres, annak a lehetőségeimhez mérten próbálok segíteni. Útbaigazítom őket, megkeresem a megfelelő kapcsolatot, legyen az menedzser vagy televízió, akinél vagy ahol sikerrel járhatnak. Mindenki bizalommal fordulhat hozzám, és amit tehetek, megteszem, mint ahogy ez a múltban számos alkalommal történt.

– Gondolom, sokat gondolkozott azon, hogy a jubileumi születésnapját hol rendezi meg. Miért a bélai kastélyra esett a választás, és hogyan sikerült megnyerni a neves magyar előadókat, hogy eljöjjenek közösen ünnepelni?
– Nem gondolkodtam sokat, tudtam, hogy ez a félévszázados évforduló méltó helyszínt igényel. Elmentem a bélai kastélyba és a kastély atmoszférája, valamint a kastély vezetésének szíves és készséges hozzáállása meggyőzött, hogy ez a megfelelő helyszín. Hosszas tárgyalások és előkészületek után az ünnepség kimagaslóan jól sikerült. A tervezett névsor legalább 400 fő volt. De a lehetőségek, a helyszín a téli időszakban korlátokat szabott, így 150 vendég maradt a listámon. Győzködni? Nem, azt nem kellett, és nem is tettem volna. Akiket meghívtam, megtiszteltetésnek vették és jöttek.

– A neve összeforrt a főzéssel is, a Vasárnap olvasói gyakran olvashatják a receptjeit, naptárja is megjelent.
– Igen, a főzés és a sütés az, ami kikapcsol a napi munkából. Abban pihenek meg, és elfeledem stresszt, a rohanást és a napi teendőket is. Kikapcsolódok. Több éve küldöm a recepteket a Vasárnapnak és más lapoknak is, mint a Gasztro magazinnak és a Plus 7 dní hetilapnak is. Szívesen és örömmel teszem. Az év végére lesz egy új naptár és tervezek egy saját könyvet is.

– A fellépések szervezése nem kis idejét emésztik el, jut ideje a családra?
– A család a legfontosabb, ugyan nehéz mindig mindent egyeztetni, de ezidáig mindig sikerült. A család az első, ezt követi a munka és a kedvtelések, mint a főzés és az újabb süteménykreációk kigondolása, elkészítése és tálalása. Örökös mozgásban élek. A hónap egy részét Pozsonyban, míg a másik részét Budapesten töltöm.

– Gondolom, az a sok ajándék, jókívánság, virágcsokor, amit kapott a szeretteitől, ismerőseitől, még jobban megerősítették abban, hogy sikeres és boldog ember, akit csak szeretni lehet. Vannak rosszakarói?
– A virágok boldoggá tettek, hisz a virágok a társaim a kertemben is, imádom őket. Nélkülük nincs élet számomra. Igen, a szeretetet érzem, amióta élek, és egyre jobban, de adom is két kézzel. Rosszakarók? Biztosan mint mindenkinek, de nem foglalkozom velük, számomra ők nem léteznek.

– Ha a városok kulturális élete sokkal kevesebb emberrel működne és gyors döntéseket tudnának hozni, ön szerint több és igényesebb programot kapna a közönség?
– Ha minden város vezetésében lennének a kultúrához ertő, tapasztalt szakemberek, akkor ez itt a kulturális kánaán lenne. De sajnos, amíg nem így van, a szervezők hozzák, ajánlják vagy szervezik a programokat. De bizakodó vagyok, egyre több helyen előrelépés mutatkozik, és biztos vagyok benne, hogy a települések önkormányzatai tudatában vannak, hogy a kultúra a lélek tápláléka, és megfelelő embereket keresnek és bíznak meg a munkával. Úgy látom, a kisebb településeken komolyabban veszik a munkát, néhány nagyvárosban kötelességszerűen állnak hozzá, bár van olyan város is, ahol túlzásba viszik a szervezést, ami megint nem egészséges. De amíg nem jönnek rá, hogy a kevés néha több, addig a nézőtér is gyérebb marad, mert ugye mindenkinek csak egy pénztárcája és kerete van a kultúrára.

– Gondolom, már elkészült az idei év programterve is, milyen programokat közvetít az idén a felvidéki településekre?
– Ügynökségünk tervezi a Győri Balett fellépéseit erre az évre, majd a 100 Tagú Cigányzenekar jubileumi koncertjeit is. Lesz nálunk is beatünnep, Illés 50 koncert a négysikerű tavalyi Aréna-beli dupla koncert után, lesz színházi előadás, Mulatós parádé a legnagyobbakkal és az Alexandrov is jön októberben egy ünnepi turnéra.
Köszönöm a tájékoztatást és rendezvényeihez kívánok sok sikert
Telek Lajos, fotók Héger Rudolf albumából