Egy csésze kávé Juhász Gyulával, a Párkányi Városi Múzeum vezetőjével

Telek Lajos

18-01-04

2,639

A múlt évben töltötte be fennálásának 13. évét a Párkányi városi múzeum. Ennek apropóján beszélgetünk az intézmény vezetőjével Juhász Gyulával
- Befejezdődött a 13. év a múzeum életében. Ha vissza tekintünk az elmúlt évekre, mely emlékezetes pillanatok maradtak meg az emlékezetében?
- Pontosabban 2017. május 27--én volt 13 éve annak, hogy múzeumunk megnyitotta kapuit a nyilvánosság előtt. Mindenképp emlékezetes marad számomra az első évben megrendezett „85 rokov československého colníctva v Štúrove”-85év a Csehszlovák vámhivatal Párkányban című tárlat.

Egyrészt azért, mert egy nagyszerű kiállítási anyagot sikerült összehozni, másrészt pedig azért, mert nemsokára rá megszűnt a Párkányi Vámhivatal jogalanyisága. A másik, amit megemlítenék, a „Na počesť našich otcov” Apáink Emlékére című, melyen jelen voltak a honvédelmi minisztérium munkatársai is, kiknek segítségével a látogatók megkereshették a 2. világháborúban eltűnt hozzátartozóikat. Bizony láttam az emberek szemében a könnyet... A kiállítás megnyitóján megjelent még az akkori Magyar Köztársaság elnökének a felesége, Katalin Makray Schmitt is, mint „hlavný garant správy vojnových hrobov”. A legsikeresebb kiállításaink közé sorolom továbbá a „Štúrovo do toho!”Párkány mindent bele címűt, melyet a „90 rokov organizovaného športu v Štúrove” alkalmából rendeztünk.

- Elkészült az idei év kiállításainak terve. Mi alapján választják ki azt, hogy milyen kiállítás kerül megrendezésre?
- Mi a minisztériumi besorolás alapján helyi /miestne/ múzeum vagyunk, ezért ügyelünk arra, hogy a helytörténethez kapcsolódó kiállítások legyenek túlsúlyban. Ez persze nem zárja ki azt, hogy más jellegű kiállításokat is megrendezzünk. Az idei évet is mindjárt egy helyi értékeket felvonultató, néprajzi jellegű kiállítással kezdtük, de a nyár közepén visszatérünk egész a 19. század közepére, hogy bemutassuk városunk múltját képeslapokon, és egy szelet hazai ipartörténet is bemutatásra kerül a párkányi születésű likőrgyárosok, a Schrank fivérek révén.

- Elöfordultak kudarcok is? Pl. olyan kiállítások, amelyekre nagyon készültek, de valami oknál fogva nem valósultak meg?
- Igen, több is volt ilyen. Ennek vagy anyagi, vagy pedig helyhiány okai voltak.

- Sikerült a múzeumnak kiépíteni a kapcsolati rendszerét?
- Bátran mondhatom, hogy széleskörű kapcsolatrendszert sikerült kiépíteni az elmúlt évek alatt. Ez érvényes a határ mindkét oldalára, amit bizonyít a számos kölcsönvett kiállítás, vagy pl. különféle, a múzeumunkat érintő előadások megtartása. Mivel a Duna túloldalán jelentős, nagy múltú múzeumok léteznek, mintegy kuriózumként, velük együtt szervezzük évente a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatot. Érdekessége, hogy a résztvevő intézményeket a turistavonat köti össze, amely egész éjjel szállítja a kulturális kalandra vágyókat az éjszakai Dunán keresztül.

- Kik voltak e az elmúlt időszakban a legismertebb személyiségek akik megfordultak a párkányi múzeumban?
- Ahogy már említettem, járt itt a magyar „first lady”, Szigeti László szlovák oktatásügyi államtitkár, Andrej Kalinowski pozsonyi lengyel konzul, Konrad Sutarski diplomata, a budapesti Lengyel Múzeum és Levéltár igazgatója, Stanislav Holák a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Szlovákiai Nagyperjeljségének Nagyperjelje, Pierre Gillet az Emberi Jogok Közép-Európai Bizottságának elnöke, de sorolhatnám a különféle minisztériumok, szlovák és magyar intézmények, nagykövetségek elöljáróit, vagy a német, holland, japán, kubai művészeket, akiknek kiállítása is volt múzeumunkban.

- Az elszármazott párkányiak közül voltak-e olyan személyek, akik betértek meglátogatni a múzeumot?
- Örömmel mondhatom, hogy „külföldre szakadt hazánkfiai”, vagyis az egykor Párkányban élt emberek szívesen jönnek, és látogatják meg a múzeumot. Vannak olyan idős emberek, akik rendszeresen eljárnak a múzeumba egy kis eszmecserére, felidézni a régi emlékeket. Persze, én is kihasználom ezeket a beszélgetéseket, hiszen olyan történeteket tudnak ezek az emberek, melyek folyamatosan beépülnek a hazai (értsd párkányi) köztudatba.

- Minden kiállítás egyik komponense a média, amelynek megjelenésével egy kiállítás bekerül a köztudatba. Mennyire van jelen a múzeum a médiában?
- Köztudott, hogy a médiának milyen nagy szerepe van a társadalomban. Nincs ez másképp a kiállításokkal kapcsolatban sem, épp ezért igyekszem az egyes médiákkal kiépíteni a legjobb kapcsolatot. Vonatkozik ez úgy az írott sajtóra, mint a rádió és a televízió lehetőségére is. Ennek köszönhetően az egyes kiállításainkról szóló hírek, tudósítások rendszeresen megjelennek a hazai, de a külföldi médiákban is. Az egyes recenziók, tárlatanyagok elemzése pedig azoknak is rálátást enged, akik nem tudtak részt venni a megnyitón.

- Került-e az utóbbi idöben egy kis friss vér a múzeum falai közé?
- Igen. Sikerült néhány olyan kiállítási anyagot bemutatnunk, amelyeket egyébként nem láthatott volna a párkányi közönség. De hogy példát is említsek: elkerült hozzánk Erőss Zsolt hegymászó csodálatos kiállítási anyaga. Egyébként ő volt az első a magyarok közül, akinek sikerült meghódítani a Mount Everestet, és kitűnő kapcsolatokat ápolt a szlovák hegymászókkal is. A 2016 évet is az ő anyagával zártuk, mégpedig az érsekújvári születésű, de Londonban élő „világfotós” Deme Dániel fantasztikus képeivel. Vele tervezzük megvalósítani az idei nyár – előreláthatólag – egyik legvonzóbb kiállítását is.Fantasztikusra sikerül a régi párkányi képeslapokbóĺ készült kiállitás .De természetesen vannak közös projektek 2018-ra is.

Néhány villanás a múzeum életéböl:

Fotók: Telek Lajos fotók Párkányi Városi Muzeum és archív