Magyarnak lenni a nagyvilágban: Mészáros István, Németországban élő író
Telek Lajos 
25-11-18 
842 
Mai riportalanyomnak különös története van: hamarabb ismertem meg a zenéit és a verseit, mint magát az alkotót. Kommentáltam néhány munkáját, majd felvettem a kapcsolatot Mészáros Istvánnal, aki Németországban él. Ismerjék meg az ő nem mindennapi történetét!– Mesélj magadról néhány szóban! Úgy tudom, Magyarországon születtél, de hogyan kerültél Németországba?
Igen, Magyarországon születtem, egész pontosan Győrben. Öt éves koromtól budapestinek mondhatom magam. Ott végeztem az iskoláimat az alapoktól egészen a felsőfokig. Az első 50 évemet Magyarországon töltöttem – és ahogyan egy volt kollégám mondta nekem –, „bátraké a szerencse”, így kerültem Németországba. Persze ez nem ilyen egyszerű, ehhez meg kell érni a helyzetnek, a körülményeknek, és természetesen magának az embernek is.
– Én a YouTube-on találtam rád, pontosabban a byMIROBE névre, amely mögött fantasztikus szövegek és fülbemászó dallamok állnak. Úgy tudom, dalaid mesterséges intelligencia segítségével készülnek. Mi áll az írói álneved hátterében?
Az írói álnév szerepe egyszerű: megkülönböztetni másoktól. Amikor felkerültem a YouTube-ra, szembesültem vele, hogy többen is viseljük a Mészáros István nevet. Kellett hát egy egyedi név a feltöltéseimhez. A byMIROBE egy mozaikszó, a nevek kezdőbetűiből.
A zenék vonatkozásában valóban használok mesterséges intelligenciát, de a szövegek 100%-ban az én fejemből pattannak ki. Mindegyik versként született. Nem is a közönségnek írtam őket, hanem magamnak. A hozzászólások között kaptam olyan visszajelzéseket a rímekre, a szótagszámokra, hogy valaki megjegyezte: „szinte hallani, ahogy énekelve szólna”. Ez ültette el bennem a gondolatot, hogy kipróbáljam, milyen hangzásuk lenne zenei aláfestéssel.
Mivel nálam nem tudhatja senki jobban, milyen hangulatban születtek a verseim, milyen gondolatok vezettek hozzájuk, ezért én teremtem meg a zenei alap stílusát, ritmusát, hangszerelését és azt is, hogyan szólaljon meg az énekhang.
– Milyen műfajú könyveket írsz?
Egy novelláskötetem jelent meg, amely már kézbe fogható és olvasható. Olyan novellák sorakoznak benne, amelyek gyerekkori élményeket idéznek fel, némi túlzással, gyermeki látásmódot megelevenítve.
Több elkezdett írásom is van különböző műfajokban, de idő hiányában csak lassan haladok velük. A jó hír: egy befejezett kéziratom már a könyvkiadónál van.
– Van valamilyen hobbid?
Tulajdonképpen az írást nevezhetem hobbinak, hiszen nem kényszerből csinálom, hanem mert jól érzem magam tőle. Ha a zenehallgatás hobbi, akkor ez is hozzá tartozik az életemhez – kiegészítve azzal, hogy kicsit alakítgatom is a verseimhez.
– Mi volt az a fordulópont, ami az írás felé terelte az életed?
Már gyerekkoromban nagyon szerettem a könyveket. Ha valaki örömet akart szerezni, könyvet adott – sosem lehetett melléfogni. Amikor egy üres füzetet vagy határidőnaplót fogtam a kezembe, mindig felébredt bennem a vágy, hogy valami maradandót írjak bele.
Ahogy teltek az évek, egyre több dologra jó volt visszaemlékezni. Először versek, majd néhány regénykezdemény született, de ezekhez még éretlen voltam. A rövidebb novellák hozták meg a prózai sikerélményt.
– Mikor jelent meg az első könyved? Mi a címe? Mondj róla pár gondolatot!
2023 utolsó heteiben jelent meg a novelláskötetem, Emlékek címmel. Néhány gyerekkori élményemet írtam le, hogy amíg még elevenen élnek bennem, ne vesszenek el. A véletlen úgy hozta, hogy sikerült úgy összerendezni a történeteket, hogy végül könyv lett belőlük.
– Mi teszi számodra örömtelivé az írást?
A versekben szeretem, ahogy a szavakkal, a rímekkel, a ritmusokkal lehet játszani. Ehhez persze hangulat kell – legyen az pozitív vagy negatív.
A prózában azt szeretem, ha valami fordulatos, és olyan részletességgel van megfogalmazva, hogy az olvasó szinte látja maga előtt a történetet.
– Mennyire merítesz a valóságból?
Változó. Elég egy pillanatnyi benyomás, egy mondatfoszlány, és már megszülethet egy történet – akár a valóság egyetlen apró részletéből kiindulva.
– Mesélj a legutóbb elkészült könyvedről!
A novelláskötetről már sokat beszéltem, ezért inkább a Kiadónál lévő kéziratról mondanék pár szót. Nem szeretnék túl sok részletet elárulni, de annyit igen, hogy a közelünkben zajló háború mélyen megérintett. A hírek, az internetes beszámolók minden emberben nyomot hagynak. A háború első napjaiban már formálódott a fejemben egy történet, amely azóta is bővül – sajnos a háború végének hiányában. Óvatosan kell fogalmazni, mert nem szeretnék senkit megbántani.
– Mennyire kötődsz a szereplőidhez? Van olyan, aki különösen közel áll hozzád?
Amikor elkezdtem írni, nem tudtam, hány szereplő lesz. Sorban alakultak ki, és ebben szerepet játszottak gyerekkori emlékeim is. Néhány karakter létező személy alapján készült. Végül hat szereplő lett, mindegyikhez egyformán kötődöm: mindegyikben van valami szerethető és valami, ami megkülönbözteti a többiektől. Ráadásul mind a hatan szoros barátságban vannak.
– Mennyire hagyod, hogy a karaktereid vezessék a történetet?
Ez érdekes. Bár van elképzelésem az irányról, néha mégis akadnak kitérők és mellékvágányok.
– Mi lesz a következő könyved?
Egyelőre az foglalkoztat, milyen érzés lesz kézben tartani a Véletlen lettem hős című regényemet. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz olvasható, mennyire érinti meg az olvasókat, mennyire tudják majd beleélni magukat a szereplők helyzetébe.
– Mennyire fontos neked, hogy happy enddel záruljon a történet?
Nem igazán gondolkodtam ezen. Ennél a könyvnél biztosan nem beszélhetünk happy endről. Egy háború sohasem végződik jól.
– Számodra mi a legnehezebb az írással és a könyv megjelenésével kapcsolatban?
Az írással van a legkevesebb gond: ha van hangulat és idő, akkor megy. A könyv megjelenéséig azonban sok munka vár az emberre. Talán nem is a kiadás a legnagyobb feladat, hanem a kész „termék” további menedzselése.
– Mi a legfurcsább élményed az írással kapcsolatban?
Versírásnál gyakran megtörténik, hogy amikor visszaolvasom a szöveget, alig kell módosítani: a rímek és a szótagszámok maguktól a helyükre kerülnek. Furcsán hangzik, de így van.
– Ki a kedvenc íród? Ki inspirál?
Hosszan sorolhatnám azokat az írókat, akiket kedvelek. Más könyvek tetszettek gyerekként, és mások azok, amelyekhez érettebb fejjel nyúl az ember.
– Írói válság esetén milyen módszert használsz?
Ha elakadok, elölről elkezdem olvasni az írást. Ilyenkor sok kiegészítést tudok beletenni, kijavítom a hibákat, és szinte észrevétlenül folytatom a történetet.
– Milyen tapasztalataid vannak a könyvkiadással?
Nagy tapasztalatom még nincs, hiszen a második könyv kiadásán dolgozunk. Rengeteg könyv jelenik meg, miközben a digitális kor miatt csökken azok száma, akik a fizikai könyvet részesítik előnyben.
– Miben változott meg az életed az első könyved megjelenése után?
Személyesen nem érzek nagy változást. Bízom benne, hogy akik elolvasták a novelláskötetet, bennük felébresztett valamit.
– Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal?
Leginkább online tartjuk a kapcsolatot, de nyitott vagyok a személyes találkozásokra is.
– Mit üzensz az írótársaidnak és az olvasóknak?
Ez inkább a tapasztalt szerzők kérdése, de én csak annyit tudok mondani: aki írásra adja a fejét, annak sok kitartást és szorgalmat kívánok. Az olvasóknak pedig elég szabadidőt, hogy helyet tudjanak szorítani az olvasásnak is.
– Térjünk vissza a megzenésített versekhez. Több énekesnek is megmutattam a szerzeményeket, a visszhang nagyon jó. Bíró Icát teljesen magával ragadták a dallamok, a szövegekre azt mondta: mintha mindegyik dalt neki írták volna. Te hogy látod: a mesterséges intelligencia képes betörni a rádiókba és a tévébe?
Nagyon örülök, ha tetszenek a verseim és dalszövegeim. Szívesen visszahallanám őket élőben is.
A mesterséges intelligencia már jelen van: ott van az okostelefonokon, a rádióban, a tévében, reklámokban. Egyre nehezebb felismerni, mi készült MI-vel. Nagy naivitás lenne azt hinni, hogy mindenki csak jóra használja. Reméljük, nem okoz akkora változást a fejekben, amely élhetetlenné tenné a világot.
– Mit tudhatunk a hamarosan megjelenő regényedről?
Még nem tudok dátumokat mondani, de a Facebook-oldalamon minden követhető lesz: a borítóleplezés, majd amikor eljön az ideje, a könyvbemutató időpontja és helyszíne is.
Köszönöm az interjút!
Telek Lajos
A fotók Mészáros István fotóalbumából származnak
FB: Mészáros István írói oldal
Mészáros István: Emlékek könyvbemutató