---

Még egyszer köszönöm hogy elfogadtad kávé meghívásomat ahol enged meg egy kicsit hogy ki kérdezzelek, hogy mi minden történt veled az elmúlt 25 év alatt.

- Kezdjük azzal hogyan lettél Te sport riporter ?
- Bár nem voltak profi sportolók, de szüleim szerették fiatalabb korukban a sportot, édesapám 30 éves koráig focizott, igaz csak kerületi szinten, de korábbi csapattársai szerint egy ügyes gyors, jól cselező kis szélső volt sőt katona korában (Karlovy Vary-ban húzott le a fater kemény két évet „angyalbőrben”) atlétikai versenyekre járt távolugrásban és 60 méteres sprintben, édesanyám pedig junior korában Tolna megyei (anyukám a Pécs mellett Bonyhádon született) asztalitenisz-bajnokságban 3. lett, meghát mindkét nagyapám túlélte a II. világháborúban a Don-kanyari borzalmakat , az sem volt hogy úgymondjam egy kis „ sportteljesítmény ”), tehát én is a véremben a génekben hordozom a sportosságot, fociztam és atletizáltam (sprintben, 100-on 17 évesen 11,7-et futottam, 60-on, 7,1-et), de sajnos 19 évesen hátgerinc-ferdülés miatt abba kellett hagynom a sportolást, de már jóval korábban olyan 8-9 évesen eldöntöttem, hogy sportriporter leszek. Anyukám szegény azt hitte megbolondult a fiacskája, én ugyanis lejátszottam egy asztalihoki -játékban az össez hoki-vb-t és közben magyarul, csehül és szlovákul közvetítettem a saját magam által játszott meccseket, ezeket statisztikailag füzetekben pontosan vezettem is, majd úgy 8.os koromban megszerettem a kosárlabdát, 3 fenomenális kosaras, a görög Gallisz, a szerb Drazsen Petrovics és a spanyol San Epifanio voltak a kedvenceim, ezek szerepbe bujtam és otthon az udvaron a saját kosarpalánkomon őket utánoztam és közvetíttettem . Majd a gimiben a gimibajnokságban imádtam kosarazni, 3 pontosokat dobáltam, de mivel csak 171 centire nőttem ezért a kosár karrierről lemondtam , egy-két évig kosárbíróként is tevékenykedtem azt is imádtam . A sportriporterkedésem komolyabb fordulatot 1989-ben vett, amikor is a galántai járási hetilap, az Út tudositokat keresett járási focimeccsek kommentálásra, azonnal jelentkeztem, és első cikkem a Deáki-Slovan Bratislava barátságos meccs volt, amelyet 10:2-re nyert a Slovan, amelyet Jozef Jankech irányitott (Deáki csapatát pedig a bátyja Imrich Jankech) ös olyanok fociztak a Slovan mezében mint Tittel, Glonek, a két Vencel, Pecko, Jaro Timko, szóval ezzel a meccsel kezdtem alig 16 évesen, aztán jó pár deáki tudositas után rám bizták 1990-ben, 3-os gimisként az akkor II.ligás Duslo Salal hazai meccseinek kommentálását, első interjúmat 1991-ben Radványi Mikivel készítettem , hát ezek voltak a kezdetek, 25 évvel ezelőtt, mintha ma lett volna, el sem hiszem, hogy negyedévszázad ezeknek a fantasztikus napoknak….

- Én itt ott az Ifi magazinban találkoztam írásaiddal aztán jött a Hajrá magazin ahol a te neveddel már több interjút riportot olvashatunk?
- Az Ifi és a Hajrá jóval később jöttek, előbb a galántai Út járási hetilap 1990-91, majd miután felvettek a pozsonyi Komensky Egyetemre, felhívott Néma Laci, a Szabad Újság sportrovatának vezető szerkesztője, irjak nekik pár cikket, majd Bárdos Gyula a lap akkor főszerkesztő-helyettese szerkesztő-riporteri állást ajánlott. Ez a két kolléga indított el a pályán

- Kiknek dolgoztál még hiszen az a jó ha az ember több lábon áll egyszerre több lapnak is publikál?
- Az Egyetem mellett (ahol angol-magyar szakon tanultam) a Szabad Újságnak dolgoztam rendszeresen, majd a pozsonyi magyar rádióba is hívtak , Protics Jancsi és Bárdos Ági, hogy szerkesszek sporthíreket , s néhány elő adásba hívjak meg sportolókat és beszélgessek velük, aztán Pékh Zoli a pozsonyi magyar tv- műsor főszerkesztője is felkért, készítettem nekik is pár riportot. Ma is bánom, hogy 2-3 év után nem folytattam , igen élveztem azt a munkát, de egész egyszerüen, tv-re és a rádióra nem maradt időm, főleg miután Szilvássy Jóska és Tomi Vince átcsábítottak 1992-ben alig egy év után a Szabad Újságból az Új Szóhoz, majd 1993 és 1996 között, Néma Laci és Batta Gyuri sportnyelven szólva leigazoltak a Dunaszerdahelyen a Patassy Feri által kiadott Hajrá hetilaphoz, s mivel az Ifit is a Patassy-Kiadó vette át, hát oda is írogattam. A Hajrá-ban 3 évig bejárhattam szinte egész Európát, a kiadó és a főszerkesztők is szabad teret adtak, azt csinálhattam , amihez kedvem volt, na persze azért a pénz akkor is korlát volt, de nem úgy mint manapság, akkoriban azért akadtak szponzorok, akik támogatták a lapot és a riportútjaimat is, kár , hogy 3 év után megszűnt a magazin. 1996-1997-ben elmentem tanítani Galántára és Vágsellyére, de aztán visszacsábítottak az Új Szó-hoz, ahol két éven át lehettem a Sportvilág c. heti melléklet felelős szerkesztője,. Többek között az akkori Nemzeti Sport főszerkesztője, Dénes Tamás is nekem dolgozott, imádtam ezt a munkát is. 1998-ban Fulajtár Ferenc somorjai sportszerető mecénással közösen elindítottuk a Franco Focimagazint, amely egy csallóközi hetilap volt, később Heti Foci néven jelent meg, és 2006-ig jelentettük meg. Közben bedolgoztam a szlovák Sport és Sme napilapoknak, a TASR és SITA hírügynökségeknek , a budapesti Reggel és Magyar Nemzet napilapoknak, részt vettem a Nap Tv által indított Riporter kerestetik versenyen, amelyen sikerült a legjobb 8 közé kerülnöm. 2009-ben sajnos súlyos betegség támadt meg, és 2012 tavaszáig az életemért küzdöttem, de hála a jóistennek még itt vagyok és újra szeretnék írni , riportokat készíteni , de valahogy senki sem keres, márpedig én nem szoktam magamat kínálgatni, mindig csak ott dolgoztam, ahová hívtak...

- A riportalanyaid közül néhány nevét szerettem volna meg említeni de a sportriporterek nagy öregjével : Vitray Tamás aki öreg róka sikerült a riportod róla köztudott hogy oda figyel minden kérdésre ?
- Egész egyszerűen . A 60.születésnapja apropóján felhívtam Őt 1993-ban és megbeszéltünk egy időpontot és találkoztunk a lakásán. Hihetetlenül úriember volt igen készséges, akkori neje, Kállay Bori zserbóval kínált , sőt az interjú után elvitt a magyar-svéd meccsre a Népstadionba, és ott ülhettem vele a közvetítő fülkében, ráadásul a szünetben élő adásban a 2.féldiő kezdete előtt még meg is kérdezett a meccsről. Életem egyik legnagyobb élménye volt, akkor ugyebár alig voltam 20 éves, bár ő felajánlotta, hogy bátran keressem fel, ha segitségre lenne szükségem, de mivel 25 éven át a saját magam szerencséjét mindig sikerült valahogy kovácsolgatni, egyszer sem kerestem fel, lehet, most megkérem, segítsen , mert szeretnék még sportújságíró lenni, ha nem is újabb 25 évig , de legalább úgy 24 évig, 41 évesen azt hiszem, ennyi még bennem van, lenne....

- Détári Lajos a magyar foci egyik csillaga, akiről nem régiben könyv jelent meg mit gondolsz a te interjúdban megtudhattunk róla valami olyan kuriózumot amit nem olvashatunk még róla?
- Nos, csalódást kell okoznom , mert én sohasem mentem a kuriózumokra, úgymond nem érdekelt a bulvár, a szenzációhajhászás, mindig igyekeztem a riportalanyimból a magánembert kihozni, hogy ez sikerült-e Döme esetében, ezt az olvasóra bízom , de annyit elárulhatok, hogy a Fradi öregfiúk egyszer Lukanényén szerepltek ha jól tudom 1996-ban, ahelyi öregfiúk ellen, s a házigazdák felkértek, közvetítsem élőben ezt a barátságos meccset, tehát Détári Lajos egyik meccsét élőben közvetíthettem .. A találkozó utáni vacsorán jól az orrom alá is dörgölte, hogy milyen baromságokat mondtam, hozzáteszem, hogy Döme kissé spicces volt, így érzékenyen érintette néhány csípősebb, irónikusabb kommentem, de aztán a jó lukanényei borocskák mellett csillapodtak a kedélyek kettőnk között....

- Néhány név akikkel riportot készítettél , kezdjük sorba Sir Bobby Charlton, a football- ikont milyen embernek ismerted meg nyílt őszinte vagy egy kicsit vissza húzódó?
- Igazi úriember, kifogástalan kiejtéssel, odafigyelt arra, hogy minden szavát értsem, és maximálisan odafigyelt a kérdésekre is, őszintén válaszolt, igaz jó előre kikötötte, hogy 10 percem van és öt kérdésem. Miután letelt a tíz perc, ránézett az órájára és azt mondta, mivel jókat kérdeztem tőle, még feltehetek neki egy utolsó utáni ráadás-kérdést, de csak akkor válaszol rá, ha ez is olyan jó lesz, mint az előző 5....
 
- ,Linford Christie, Merlene Ottey, Mike Powell, szinesbörü atlétákkal hogyan alakult a riport mennyi idő állt a rendelkezésedre hogy szóra bird a Jamaicai és Philadelfiai atlétákat ?
- Az atlétika nálam a sportok sportja, mások a sportok királynőjének nevezik. Imádom az atlétikát, 3 nevet meg kell említenem: Alfons Juck pozsonyi újságíró -menedzser, megboldogult Gyulai István és a szerdahelyi atlétaedző fenomén Pogány Misi. Igazán sokat segítettek, hogy odaférkőzhessek a világsztárok közelébe, mindegyik említett sztárral a versenyek utáni banketten beszélgethettem, miután néhány kollégával együtt kiváltságosként elintézték nekem, hogy oda is bejuthassak, ahová az újságírók többsége nem, az esti VIP-bankettekre. A három említett közül Powell, a távolugrás királya egy igazi bohóc, laza figura, Christie és Ottey már egy kicsit komolyabbak voltak, de az atlétákról általában elmondhatók, hogy készséges riportalanyok ...

- Aki ilyen nagy nevekkel kerül kapcsolatba az jól kösse fel a gatyáját meg mindennap forgassa az angol nyelv könyvet tehát tökéletesen kell beszélni a nyelvet vagy vigyél magaddal tolmácsot aki fordít nálad hogyan zajlott mindez?
- Hat évig tanultam angolul, de ami még lényegesebb, amióta elindult az Eurosport adása, angol nyelvű kommentárral néztem a sportközvetítéseket , igyekeztem a lehető legtöbbet hallgatni az angolt és gyakorolni is.

- Telek Manci Andris, Pinte, Németh Szili, Simon Gyula, Moravcik,mellet néhány nyugati focista sztárjátékossal is készítettél interjút meséljél csak egy kicsit nekem ezekről kiket sikerült szóra bírnod ?
- A névsor elejére kívánkozik az az egyetlen sztárfocista, aki nem állt kötélnek, nos ő Peter Schmeichel a dán kiválóság, aki a kassai Slovan hotelben a Kassa-Manchester United BL-meccs előtt nem éppen irodalmi stílusban rázott le. Ugyanitt ugyanekkor azonban mikrofonvégre kaptam Karel Poborskyt, Paul Scholes és Roy Keanet, a cseh csodacsapat játékosai közül emlithetem, Nedvedt,Rosickyt, Ujfalusit, Barost, Kollert edzőjüket Brücknert, két nagy kedvencemre is büszke vagyok, a finn Litmanenre és trinidadi Dwight Yorke-ra, aztán a Van Gaal-féle nagy Európa-verő Ajaxból, Marc Overmarsot emlitem, szegény megboldogult Peter Dubovsky első Real Madridos-meccse előtt Innsbruckban beszélhettem Michellel, Proszinecskivel, Luis Enriquevel, Chendoval, a Slovan- Chelsea meccs kapcsán, Gulittal, Viallival, Petrescuval, a Kassa-Feyenoord Bl-meccs után Dudekkal, Kornyejevvel, szomorú aktualitása miatt a névsor végére hagytam a nemrég sajnos újra teljessé vált Aranycsapatot, amelynek a közelmúltban elhunyt tagjaival is találkozhattam, a Szlovákiai Magyar Újságiró Fociválogatott tagjaként a dél-svédországi Lundban olyan meccsen játszhattam és mellesleg lőttem két gólt,a melyiken a Grosics-Buzánszky-Hidegkuti birói hármas irányította a meccset, és szegény Jenő bácsi két további gólomat les cimen nem adta meg, partjelző volt és beintette a lesemet, mindkétszer igaza volt egyébként, de Koppenhágában, amikor szintén az Újságírócsapattal fociztunk, akkor Puskás Öcsi végezte el a kezdőrúgást és egy másik meccsünkön már nem tudom, hogy hol pedig Czibor Zoli, s egy alkalommal Orbán Viktor ellen is fociztam, és Szepesi Gyuri bácsi közvetítette a meccset, s egyszer Borbély Joe menedzsernek köszönhetően az 1970-es brazil világbajnok csapat tagjával Eduval is pályára léptem, és sikerült neki gólpasszt adnom, s a meccs után megdicsérte a bal lábamat, mert többször is jól passzoltam neki.... Hát hiába, anyukám kölyökkoromban nem engedett focizni , azt mondta a tanulással többre megyek, de ugye ha egy anyuka valamit nem enged a fiának, akkor az a gyerek mégiscsak nagyon akarja azt a tiltott gyümölcsöt,kóstolni ma is imádok focizni...

- De a hoki szerelmeseinek is szolgáltattál pár exkluziv interjút Peter Stastny, Miro Satan, Zigo Pálffy, ezzek nem kis játékosok akiknek sikerült a közelébe férkőznöd de hogyan sikerült egyeztetni velük többségük Amerikai csapatoknál játszik a szlovák és cseh médiák is sok esetben időre van szükség hogy létre jöjjön egy interjú, egyeztetések kérdése hogyan sikerül megtudnod a telefonszámukat amelyek sok esetben titkosak így hát nem könnyű velük egyeztetni?
- Amikor ketté vált Csehszlovákia és megalakult a szlovák önálló hokiválogatott, a C csoportos világbajnokságra hazajött a nagy öreg Peter Stastny, akit egy edzés előtt sikerült kiffagatanom, egyeztetni kellett előtt faxon, akkor e-mail helyet még faxon folyta a kommunikáció és bizony csak két további szlovák kollégám egyeztetett vele előtte, így többen, akik blindre jöttek, nem faggathatták ki. Egy kuriozum: Peter Statsny kijött az újságírókhoz és ezt mondta: először jöjjön a magyar újságíró, mármint én, mert a kisebbségnek előnye van, a többi szlovák kolléga meg csak ámult és bámult. Zigo Pálffy édesapja nagymegyeri magyar, a kis Zsiga 12 éves koráig, amíg el nem kezdett komolyabban hokizni, többször is nyaralt a csallóközi nagymamájánál , aki egy kukkot nem tudott szlovákul, sőt Pálffy akkoriban a DAC-nak szurkolt, Miro Satannal szomorú hangulatban sikerült beszélnünk, nem sokkal a szegény Demitra halála után, de ős is rendkívül készséges személyiség ennyit mondhatok.

- A 25 év alatt, évente olyan 8-10 interjút készítettél legalább 250 nagy interjút csináltál ,aztán valahogyan eltűntél 25 éves sportriporteri karriered csúcspontja még is egy könyv volna a legszebb hallottam, hogy már a címe is meg van a fejedben : 25 év 25 sportriportja,tehát hogyan is állasz most ezzel a könyvel mikorra várható ?
- Hát sajnos egy súlyos betegség miatt 2010 és 2012 között valóban eltűntem , így valójában az a 25 év csak 23, de egy kis füllentést remélem elnéznek nekem, hiszen két évig azért nem írtam cikkeket , mert az életemért küzdöttem, tehát nem voltam olyan egészségi állapotban, hogy dolgozhassak, 50%-os rokkant nyugdíjas lettem és munkanélküli újságíró , sajnos adósságba is kerültem emiatt, végrehajtók is rámszáltak, anyagi helyzetem eléggé aggasztó, siralmas, de szerencsére az egészségem sokat javult, s lassan a munkakedvem is visszatér, bár félek, hogy a régi 20-25 évvel ezelőtt fiatalso lendületem már sohasem tér vissza. A könyv Puskinnal mondva az Anyegin múlik , vagyis pénz kérdése első nekifutásra 500 db-ot szeretnék kinyomtatni, ami durván 5 ezer euróba kerül, most erre kezdtem gyűjteni , remélem összejön még az idén, a legnagyobb gondom, hogy mi ne kerüljön a 25 riport közé, mi maradjon ki...
- A nyelvészet mellet a Te gyógyulásod története is megér egy misét ,akkor most itt az alkalom ,hogy mindkettőről részletesebben szót váltsunk .  Kezdjük akkor a nyelvészettel amelyekből előadásokat is tartasz bérmentve, ingyenesen csinálod és ezt küldetésne k veszed a közelmúltban elhunyt két nyelvész példaképed Kiss Dénes és Varga Csaba emlékére , hiszen az előadásodban elhangoztak nagy része az ő munkásságuk előtti tisztelgésed lenne a részedről,miről szól ez az előadásod pontosan ?
- A gyógyulásom és a nyelvészet iránti újbóli érdeklődésem szorosan összefügg. Gyógyulásom során sajnos be voltam zárva a négy fal közé, igy rengeteg időt töltöttem az internetezéssel is, és órákig hallgattam Kiss Dénes és Varga Csaba előadásait, az újra feléledt kíváncsiságomat a nyelvészet, a magyar nyelv iránt nekik köszönhetem. Az előadásomban szeretnék néhány általuk felfedezett titok mellett , saját magam által felfedezett titkokat is megosztani a fiatal magyarsággal, szeretném végigjárni az összes szlovákiai magyar gimnáziumot, nem árulok el többet, csak a címét: A kód: 1=2, magyarul=emberül

- Akkor most térjünk rá arra a diagnózisra amelytől minden ember fél mikor azonosul azzal hogy ő egy betegségben szenved és kilátástalan a gyógyulása te hogyan szembesültél a betegségeddel és hogyan sikerült meggyógyulnod elmesélnéd röviden dióhéjban a te gyógyulásod történetét,hátha segítesz másoknak  is felülkerekedni a betegségen vagy lehet hogy ezt is megkellene írnod egy könyvben?
- Nem szívesen beszélek a betegségről. A gyógyulásról pedig ennyit: hit, szeretet, zene, család, sport, gyógynövények, elektro - mágneses biorezgés - terápia Magneter, Lelkes János barátom és Farkas Zoltán gyógyító. És egy mondat, bölcsesség Hypokrátesztől: Nincs gyógyíthatatlan betegség, csak gyógyíthatatlan beteg. Hinni kell a gyógyulásban, önmagunkban és küzdeni kell az egészségért, minden nap, minden órában, minden percben. Ha bárkit is konkrétumok érdekelnének a gyógyulással kapcsolatban, nyugodtan hívjon fel, szívesen segítek.

Tehát bízom abban, hogy sikerült megismerni dióhéjban annak a könyvnek a szerzőjét akinek kitartó és fáradtságot nem ismerő és riportokban bőséges és gazdag 25 évet tudhat maga mögött én azt sajnálom hogy ebbe a kötetbe nem fért bele minden riportja.

A beszélgetést készítette Telek Lajos
Fotó archiv